Egy holdfényes római estén egy idős pápa megjelent a Vatikán ablakában. Nem készült beszédre, mégis olyan szavakat mondott, amelyeket több mint hat évtized múltán is idéznek. XXIII. János pápa azon a napon nyitotta meg a II. Vatikáni Zsinatot, amely alapjaiban formálta át a katolikus egyház modern kori történetét. Hogyan lett egy egyszerű parasztcsalád fiából az a pápa, akit sokan csak „a jó pápaként” emlegetnek?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
1962 október 11-én este különös látvány fogadta Rómában a Szent Péter térre érkezőket.
Emberek ezrei gyűltek össze fáklyákkal a kezükben. A tömeg a pápát várta, aki aznap nyitotta meg a katolikus egyház egyik legjelentősebb tanácskozását.
H7
Telepítsd a Hetediknap-ot a kezdőképernyődre!
Azonnali belépés egyetlen érintéssel, zavartalan olvasási élmény mobilról.
XXIII. János azonban fáradt volt, a hosszú nap után eredetileg nem akart beszédet mondani. Végül titkára biztatására mégis megjelent az Apostoli Palota ablakában, és ami ezután történt, a pápaság egyik legemlékezetesebb pillanata lett.
A beszéd, amelyben még a Hold is szerepet kapott
A pápa lenézett az ünneplő tömegre, majd felpillantott az égre. Észrevette a Holdat, és megjegyezte, mintha az égitest is odasietett volna, hogy megnézze ezt a különleges estét.
A televíziós közvetítésben egészen rendkívüli véletlen történt. A RAI egyik operatőre éppen a Holdra irányította kameráját, amikor a pápa beszédében is megemlítette azt.
De az est legemlékezetesebb mondata csak ezután hangzott el.
„Simogassátok meg a gyermekeiteket, és mondjátok: ez a pápa simogatása.”
A pápa arra is kérte hallgatóit, hogy ha hazatérve valakit sírni látnak, vigasztalják meg, mondjanak neki egy jó szót. Nem teológiai fejtegetéssel búcsúzott, egyszerűen jó éjszakát kívánt.
A beszéd később „holdbeszédként” vált ismertté, és máig XXIII. János egyik legszebb emberi megnyilvánulásaként emlékeznek rá.
Az átmenetinek szánt pápa, aki meglepte a világot
Amikor Angelo Giuseppe Roncallit 1958-ban pápává választották, már 76 éves volt. Sokan úgy gondolták, rövid, nyugodt pápaság következik, egy idős egyházfő, aki nem akar nagy változásokat, de mint később kiderült, tévedtek.
Alig három hónappal megválasztása után XXIII. János bejelentette, hogy egyetemes zsinatot kíván összehívni.
A döntés hatalmas jelentőségű volt
1962 október 11-én több mint kétezer püspök érkezett Rómába a világ különböző részeiről. A II. Vatikáni Zsinat célja nem a hit alapjainak megváltoztatása volt, hanem annak átgondolása, hogyan tudja az Egyház az evangéliumot érthetően hirdetni a modern világban.
A zsinat később jelentős változásokat indított el az egyházi életben, a liturgiában és a más keresztény közösségekkel folytatott párbeszédben.
XXIII. János azonban már nem érhette meg a befejezését, 1963 júniusában meghalt. A zsinatot utódja, VI. Pál pápa vitte tovább, és 1965-ben zárta le.
Amikor a világ egy atomháborútól rettegett
A holdfényes beszéd után mindössze két héttel egészen másfajta üzenetet kellett megfogalmaznia.
1962 októberében a kubai rakétaválság miatt az Egyesült Államok és a Szovjetunió a katonai összecsapás veszélyes határára jutott, és az emberiség attól tartott, hogy kitörhet egy nukleáris háború.
XXIII. János október 25-én a Vatikáni Rádión keresztül fordult a világ vezetőihez. Arra kérte őket, tegyenek meg mindent a béke megőrzéséért.
A világpolitikai válság megoldása természetesen nem egyetlen emberen múlt. De a pápa megszólalása fontos erkölcsi felhívás volt a hidegháború egyik legveszélyesebb pillanatában.
Ugyanaz az ember kérte a világ vezetőit a békére, aki néhány nappal korábban arra biztatta a szülőket, hogy simogassák meg gyermekeiket.
Mert a béke nemcsak a világ vezetőinek tárgyalóasztalánál kezdődik, hanem ott is, ahol valaki egy kedves szóval, egy gesztussal vagy a megbocsátással fordul a másik felé.
XXIII. Jánost Ferenc pápa 2014-ben avatta szentté. Az Egyház október 11-én emlékezik rá, azon a napon, amikor megnyitotta a II. Vatikáni Zsinatot.
Mai útravaló: Ne várj különleges alkalomra, hogy kimutasd a szeretetedet. Mondd ki, ha valaki fontos neked, kérj bocsánatot, ha megbántottad, és ne szégyelld megvigasztalni azt, aki szomorú. XXIII. János azon a holdfényes estén éppen ezekre az egyszerű, emberi gesztusokra hívta fel a figyelmet.
