Nem száradt ki a Tisza-tó – a hasznosítható készlet fogyott el. Tiszalökön már nincs elég víz az áramtermeléshez, Kiskörénél a 610 cm-es ökológiai minimum a határ, Szolnoknál tartalékszivattyúkra készülnek.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Van egy pont, ahol az aszály már nem azt jelenti, hogy kiszárad a kert, sárgább a kukorica vagy messzebb húzódik a folyópart. Hanem azt, hogy választani kell: mire jusson a rendelkezésre álló vízből.
A Tiszán most elérkeztünk ehhez a ponthoz.
A rendkívüli vízhiány miatt a Tiszalöki Vízlépcsőnél megkezdték a korábban maximálisra emelt felvízszint csökkentését, hogy több vizet lehessen továbbengedni a Tisza-tó, a Keleti-főcsatorna és a Körös-völgy irányába. A helyzet odáig jutott, hogy sem a vízszint, sem a vízhozam nem elegendő a tiszalöki vízerőmű működéséhez, ezért a vízügyi szakemberek vették át a vízkormányzást az MVM erőművétől.
Fontos pontosítani: itt természetesen nem valamiféle vállalatirányítás „átvételéről” van szó. Vízkormányzásról beszélünk, vagyis arról, hogy a rendelkezésre álló vízkészletet most már nem az energiatermelés, hanem a térség vízellátási szükségletei szerint kell elosztani.
Ez önmagában is komoly hír. De a tiszalöki erőmű leállása csak az egyik tünete annak, ami jelenleg a Tisza teljes rendszerében történik.
Elfogyott a Tisza-tó hasznosítható vízkészlete
A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság augusztus 27-i tájékoztatása ennél jóval súlyosabb képet mutat.
A Tisza vízgyűjtőjén 2026 első nyolc hónapjában a csapadékból származó lefolyás az átlagos években megszokott mennyiségnek mindössze körülbelül a negyedét tette ki. Mindeközben a hőség miatt a párolgás is az átlagosnál erősebb volt.
Ez azt eredményezte, hogy a Tisza-tóba hetek óta kevesebb víz érkezik, mint amennyit Kiskörénél Szolnok irányába tovább kell vezetni. A különbséget eddig a tározóban felhalmozott vízből lehetett pótolni.
Mostanra azonban elfogyott a Tisza-tó hasznosítható vízkészlete.
Ez nem azt jelenti, hogy „kiszáradt a Tisza-tó”. Azt jelenti, hogy elérte azt a vízszintet, amely alatt a tározóból már nem lehet tovább úgy vizet kivenni, hogy közben ne veszélyeztessék a tó ökológiai állapotát.
A kritikus érték Kisköre-felsőn 610 centiméter. Ezt a vízjogi üzemeltetési engedély minimális értékként határozza meg. Ha ezt elérik, Kiskörénél lefelé már csak annyi vizet lehet továbbengedni, amennyi a felsőbb Tisza-szakaszról ténylegesen beérkezik. A további vízszintcsökkentés ugyanis a vízügy szerint már súlyos ökológiai problémákat okozhatna a Tisza-tóban.
Vagyis innentől nincs tartalék, amelyből a hiányt ki lehetne egyenlíteni.
Szolnoknál már az ivóvízellátásra készülnek
És itt válik a történet igazán kézzelfoghatóvá.
A vízügyi számítások szerint Kisköre alatt mindössze másodpercenként 30 köbméteres vízhozam juthat tovább. Ez Szolnoknál körülbelül mínusz 334 centiméteres vízállást eredményezhet.
Ezért a vízügy már arra készül, hogy szükség esetén üzembe helyezze a szolnoki felszíni vízkivételi műnél nyár elején telepített ideiglenes rendszert, amelyet újabb elektromos szivattyúkkal is kiegészítettek.
Ennek célja Szolnok és térsége ivóvízellátásának zavartalan biztosítása.
Fontos itt is világosan fogalmazni: ez nem azt jelenti, hogy Szolnokon nincs ivóvíz. Azt jelenti, hogy a Tisza olyan alacsony szintre kerülhet, amelynél a megszokott vízkivételi rendszer működését már külön műszaki megoldással kell megtámogatni.
Ez pedig már egészen más léptékű probléma, mint egy kiszáradt föld vagy egy alacsony vízállásról készült nyári fénykép.
Néhány hete ugyanezt a Dunán láttuk – mégsem ugyanaz történt
A helyzet azért különösen figyelemre méltó, mert Magyarország néhány héten belül már a második nagy folyónál szembesül azzal, hogy a szélsőséges vízviszonyok közvetlenül beleszólnak az energetikai rendszer működésébe.
Július végén a Duna vízszintjének rendkívüli csökkenése miatt a Paksi Atomerőmű több blokkján is teljesítménycsökkentést hajtottak végre.
Július 28-án, amikor Paksnál mínusz 112 centiméteres vízállást mértek, az 1. blokk korábbi leterhelése mellett a 3. blokk teljesítményét is 237 megawattal csökkentették. Egy nappal később, mínusz 118 centiméteres vízállásnál megkezdték a 3. blokk leállítását, július 30-án pedig már a 2. blokk teljesítményét is 50 százalékkal mérsékelték.
Augusztus 1-jén az 1. blokk még működő turbinagenerátorát is leállították a rendkívül alacsony dunai vízállás miatt.
A két történetet ugyanakkor nem szabad műszakilag összemosni.
Pakson a Duna biztosítja az atomerőmű hűtővizét, így a vízhozam és a vízszint közvetlenül meghatározza a biztonságos üzemeltetés feltételeit. Tiszalökön viszont maga a folyó energiája hajtja a vízerőmű turbináit: ha nincs elegendő vízhozam, nincs miből villamos energiát termelni.
Két külön technológia, két külön helyzet.
A közös nevező azonban ugyanaz: a víz mennyisége korláttá vált.
Pakson végül a Duna vízszintjének emelkedése és a fenékküszöb megépítése után megkezdődhetett a blokkok visszaindítása. Az 1. blokk augusztus 23-án, a 3. blokk augusztus 24-én tért vissza névleges teljesítményre.
Most már nem az a kérdés, van-e elég víz – hanem hogy mire jusson
A Tiszán jelenleg éppen ezt látjuk.
A vízügy már csökkenti a Körös-völgy felé történő vízátvezetést és a halastavak vízpótlását, továbbá felfüggeszt bizonyos öntözési célú vízhasználatokat is annak érdekében, hogy a Tisza-tó minimális vízszintjét tartani lehessen.
Közben Tiszalöknél leáll az energiatermelés, hogy a vizet tovább lehessen engedni.
Kiskörénél az ökológiai minimumot védik.
Szolnoknál pedig már azt készítik elő, hogyan lehet rendkívül alacsony vízállás mellett is biztonságosan kivenni az ivóvízellátáshoz szükséges vizet.
Ez már egy vízkészletért folyó prioritási sorrend.
Ivóvíz. Ökológia. Mezőgazdaság. Energiatermelés.
Egy normális vízjárású évben ezek többnyire megférnek egymás mellett. Tartós és szélsőséges vízhiányban azonban egyre gyakrabban kell eldönteni, hogy ugyanazt a köbméter vizet hol és mire használjuk fel.
A Tisza most azt mutatja meg, milyen gyorsan válhat az aszály környezetvédelmi kérdésből infrastruktúra-, energia- és végül ellátásbiztonsági problémává.
Paks pedig néhány héttel korábban ugyanerre figyelmeztetett a Dunán.
A folyók alacsony vízállása tehát már régen nem csak látványos nyári kép. Egy ország energiaellátása, mezőgazdasága, élővilága és ivóvízbiztonsága függ attól, mennyi víz érkezik, mennyit tudunk megtartani – és hogyan döntünk róla akkor, amikor már nem jut mindenre.
