XIV. Leó pápa szeptember 1-jei teremtésvédelmi üzenetében a háborúk kevésbé látható következményeire hívta fel a figyelmet: a fegyveres konfliktusok nemcsak emberéleteket és épületeket pusztítanak, hanem hosszú távon károsíthatják a vízkészleteket, a termőföldet és az élelmiszer-ellátást is. A közel-keleti és ukrajnai tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a károk sokszor jóval a harcok után is megmaradnak.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
XIV. Leó az idei, szeptember 1-jén tartott Teremtett világ védelméért való imanapra Izajás próféta képét választotta: „kardjaikat ekevasakká kovácsolják”.
Az üzenet egyik hangsúlyos része azonban nem teológiai, hanem nagyon is konkrét. A pápa szerint a háborúk „társadalmi és ökológiai pusztítást” hagynak maguk után, amely generációkon át érezhető lehet. Külön említi az ökoszisztémák károsodását, a levegő és a víz szennyezését, valamint az élelmiszer-biztonság romlását.
Ennek már most vannak dokumentált példái.
A közel-keleti konfliktusban az ENSZ Környezetvédelmi Programja műholdas megfigyelésekkel is azonosított támadásokban megsérült olajipari létesítményeket. Az UNEP szerint az égő olajból származó füst veszélyes vegyületeket tartalmaz, az ilyen tüzek és szivárgások pedig a levegő mellett a talajt és a vízkészleteket is szennyezhetik.
A probléma nem ér véget azzal, hogy eloltják a tüzet. Egy szennyezett terület megtisztítása, egy sérült vízhálózat helyreállítása vagy egy ipari terület biztonságossá tétele hosszú folyamat lehet.
A háború az élelmiszer-termelést is sokszor közvetetten bénítja meg. A Nemzetközi Vöröskereszt augusztus végi ENSZ-felszólalása szerint a fegyveres konfliktus továbbra is az akut élelmiszerhiány egyik fő kiváltó oka. A gazdák nem jutnak el a földjeikre, a piacok működése megszakad, az üzemanyaghiány visszafogja az öntözést és a szállítást, miközben az áram- és vízhálózat sérülése a termelést és az élelmiszerek tárolását is veszélyezteti.
Vagyis egy mezőgazdasági területnek nem kell közvetlen találatot kapnia ahhoz, hogy ne legyen rajta termés.
Elég, ha nincs víz, üzemanyag vagy áram, ha nem lehet megközelíteni a földet, vagy ha a megtermelt élelmiszert nem lehet piacra vinni.
Ukrajnában a háború hosszú távú költségei már számszerűsíthetők is. A Világbank, az ukrán kormány, az Európai Bizottság és az ENSZ közös 2026-os felmérése szerint az ország újjáépítési és helyreállítási szükséglete a következő tíz évre közel 588 milliárd dollár. Ezen belül csak a mezőgazdasági szektor helyreállítási szükséglete meghaladja az 55 milliárd dollárt.
A vízügyi infrastruktúra helyzete szintén jól mutatja a hosszú távú problémát. Az UNEP júniusi jelentése szerint Ukrajnában jelenleg a háztartási szennyvíz mindössze mintegy fele részesül biztonságos kezelésben; a meglévő problémákat az elöregedett infrastruktúra és a közműveket ért támadások tovább súlyosították.
XIV. Leó üzenete ezért nem egyszerűen arról szól, hogy a háború „rossz a környezetnek”.
A lényeg inkább az, hogy a háború utáni helyreállítás nem ér véget a házak és utak újjáépítésével.
Meg kell tisztítani a szennyezett területeket, helyre kell állítani az ivóvízellátást, újra működőképessé kell tenni a mezőgazdaságot, és sok helyen azt is meg kell vizsgálni, biztonságosan használható-e még a föld.
A pápa szeptember 1-jei üzenetének „kardból ekevas” képe ebben az összefüggésben egészen konkrét jelentést kap.
A fegyveres konfliktusok egyik kevésbé látható öröksége ugyanis az, hogy amikor a katonai műveletek véget érnek, a termőföld, a vízhálózat és az élelmiszer-termelés helyreállítása sokszor még csak akkor kezdődik el.
