A Privátbankár elemzése szerint a szektorban működő egyes intézményekben – a korábbi évek inflációs hatásai és a fixen rögzített normatívák miatt – rendkívül alacsony napi keretösszegből kell megoldani a betegek és gondozottak többszöri étkeztetését. A cikk rámutat, hogy bizonyos esetekben a technikai okokból elavult alapnormák a jelenlegi piaci árak mellett már nem garantálják maradéktalanul a minőségi és kiegyensúlyozott táplálkozás feltételeit.

A probléma nagyságrendjét jelzi, hogy a közétkeztetési rendszer naponta mintegy hárommillió embert – köztük jelentős számú diákot, kórházi ápoltat és idősotthoni lakót – érint országszerte.

A terület helyzete ugyanakkor a tisztán költségvetési és finanszírozási kérdéseken túlmutatóan komoly szakmai és társadalmi dilemmát is felszínre hoz. Míg az intézményfenntartók és döntéshozók a szigorú költségvetési korlátokra, a hatékonyságra és a rendszer fenntarthatóságára hívják fel a figyelmet, addig a szakmai szervezetek és az egyházi karitatív szereplők hangsúlyozzák: a legkiszolgáltatottabb csoportok ellátása nem szűkíthető le kizárólag gazdasági kérdésre. A közétkeztetés reformjáról, az állami normatívák esetleges módosításáról és a hosszabb távú szerződéses rendszerekről szóló diskurzus így a pénzügyi realitások menedzselése mellett a közösségi felelősségvállalásról és az emberi méltóság biztosításáról is szól.