Az új füzetek bekerülnek a táskába, kikészítjük az ünneplőruhát, elkészül az első iskolai fénykép, és becsengetnek. A szülő számára úgy tűnhet, túl vagyunk az iskolakezdésen. A gyerek számára azonban sokszor éppen ekkor kezdődik az alkalmazkodás nehezebb része. A szeptemberi átállás ugyanis nem egyetlen napról szól: a nyári életritmust néhány hét alatt kell felváltania az iskola kötöttebb napirendjének.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A gyerek szervezete nem áll át egyik napról a másikra
A nyári szünetben sok családban későbbre tolódik a lefekvés és a reggeli ébredés. Szeptemberben viszont egyik napról a másikra megjelenik az ébresztőóra, a reggeli készülődés és az a követelmény, hogy a gyermek már a délelőtt első óráiban figyeljen és teljesítsen.
Az alvás pedig nem egyszerűen pihenés.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia HealthyChildren oldalának összefoglalója szerint a 6–12 éves gyermekeknek rendszeresen 9–12 óra alvásra van szükségük 24 órán belül. A megfelelő alvás többek között a figyelemmel, a tanulással, a memóriával, az érzelmi szabályozással és a testi-lelki egészséggel is összefügg.
Ezért az első hetek délutáni fáradtsága nem feltétlenül azt jelenti, hogy a gyerek „ellustult” a nyáron. Egyszerűen újra hozzá kell szoknia ahhoz, hogy napjának jelentős részét kötött időrendben tölti.
Az elsősöknek egy egész világ változik meg
Az első osztály kezdete ennél is nagyobb fordulat.
Az óvodában megszokott napirendet felváltják a tanórák, megjelennek a feladatok és az iskolai szabályok, új felnőttekhez és új gyerekekhez kell alkalmazkodni. Közben egyre több mindent kell önállóan megoldani: észben tartani, mi hová került, követni az utasításokat, vigyázni a saját holmira, megfelelő időben elővenni azt, amire szükség van.
A UNICEF szülőknek szóló iskolakezdési útmutatója is arra hívja fel a figyelmet, hogy az iskolába való visszatérés izgalom mellett szorongást is kiválthat, ezért fontos beszélgetni a gyermekkel arról, hogyan érzi magát, és időt hagyni az új helyzethez való alkalmazkodásra.
Egy elsős számára pedig még az is komoly szellemi munka lehet, ami egy felnőtt szemében jelentéktelennek tűnik.
Lehet, hogy az első nap még nagyszerű
Az első nap különleges. Ott vannak a szülők, minden új, izgalmas az osztályterem, a gyerek megismeri a tanító nénit vagy tanító bácsit, találkozik az osztálytársakkal. Ezért előfordulhat, hogy az első napok kifejezetten jól sikerülnek. A valódi terhelés később válik rendszeressé.
Amikor már nem ünnep az iskola, hanem hétfőtől péntekig ugyanabban az időben kell felkelni. Amikor figyelni kell akkor is, ha fáradt. Amikor konfliktus alakul ki egy osztálytárssal. Amikor valami nem sikerül elsőre. Vagy amikor először szembesül azzal, hogy más gyorsabban olvas, ügyesebben számol vagy könnyebben barátkozik.
Ilyenkor jelenhet meg az, amit a szülő otthon lát: ingerlékenység, sírás, hallgatagság, ellenkezés vagy egyszerűen szokatlanul nagy fáradtság.
Ezekből önmagukban még nem következik, hogy komoly probléma van az iskolában. A gyermek napközben rengeteg új helyzethez alkalmazkodik, és az otthon lehet az a hely, ahol végre kiengedheti a nap során felgyülemlett feszültséget.
Nem biztos, hogy a „Milyen volt az iskola?” a legjobb kérdés
A délutáni találkozás szinte automatikus kérdése:
– Milyen volt az iskola?
A válasz pedig gyakran:
– Jó.
Ebből nem sok minden derül ki.
Hasznosabbak lehetnek az egyszerű, konkrét kérdések. Kivel ültél ma? Mi volt a legjobb dolog? Volt valami, amit nehéz volt megérteni? Min nevettetek? Kivel játszottál a szünetben?
A cél nem a kihallgatás. Inkább annak megteremtése, hogy a gyerek akkor is el tudjon mondani valamit, ha még maga sem tudja pontosan megfogalmazni, miért volt nehéz a napja. Különösen fontos lehet ez azoknál a gyerekeknél, akik nem szívesen beszélnek az érzéseikről.
Nem kell szeptember első hetében mindent bepótolni
Az iskolakezdés könnyen a szülők teljesítményversenyévé is válhat. Iskola után különóra, sport, nyelvóra, zene, házi feladat, gyakorlás – közben pedig ott van a jó szándékú kérdés: vajon eleget adunk-e a gyermekünknek?
Az első hetekben azonban az iskola önmagában is jelentős terhelést jelenthet. Nem biztos, hogy azonnal minden délutánt programokkal kell megtölteni. Az otthoni játék, a mozgás, a nyugodt vacsora vagy egyszerűen egy olyan óra, amikor nem kell semmit teljesíteni, ugyanúgy része lehet az alkalmazkodásnak.
A WHO fizikai aktivitásra vonatkozó ajánlása szerint az 5–17 évesek számára átlagosan napi legalább 60 perc közepes vagy erőteljes intenzitású mozgás ajánlott. A mozgásnak ráadásul nem feltétlenül szervezett edzésnek kell lennie. Egy séta, biciklizés vagy játék a szabadban szeptemberben nem elvesztegetett idő a tanulás rovására.
A szülő szorongását is megérzi
Az iskolakezdés nemcsak a gyereknek nagy esemény. A szülőben is rengeteg kérdés dolgozhat. Jó tanítóhoz került? Lesznek barátai? Megállja a helyét? Nem marad le? Nem bántják? Elég ügyes?
Ezek természetes aggodalmak. De ha minden délután azzal fogadjuk a gyereket, hogy felelt-e, kapott-e jegyet, hibázott-e, ki volt nála jobb, könnyen azt az üzenetet közvetíthetjük, hogy az iskola elsősorban a teljesítményről szól.
Pedig az első hetekben ennél alapvetőbb dolgok is történnek. Meg kell találnia a helyét, meg kell tanulnia segítséget kérni, meg kell tapasztalnia, hogy hibázhat. Meg kell ismernie a tanárát és az osztálytársait. És lassan ki kell alakítania azt az érzést, hogy az iskola olyan hely, ahol biztonságban van.
Nem minden nehézség „csak iskolakezdés”
Az alkalmazkodáshoz idő kell, ezért néhány nehezebb reggel vagy fáradtabb délután önmagában nem rendkívüli.
Más a helyzet, ha a probléma tartós vagy egyre erősödik.
Ha a gyermek hosszabb időn keresztül nagyon nehezen indul el iskolába, rendszeresen panaszkodik például has- vagy fejfájásra, jelentősen megváltozik az alvása vagy az étvágya, feltűnően visszahúzódik, illetve olyan félelmek jelennek meg, amelyek akadályozzák a mindennapjait, azt már érdemes komolyan venni.
Ilyenkor az első lépés sokszor nem valamilyen diagnózis keresése, hanem egyszerűen annak kiderítése, mi történik vele az iskolában. Érdemes beszélni a pedagógussal, meghallgatni a gyermeket, és szükség esetén megfelelő szakember segítségét kérni.
Nem szeptember elsején dől el, milyen lesz az iskola
Az első iskolai napból könnyű nagy következtetéseket levonni. Pedig lehet, hogy a gyerek sír reggel, aztán délután már boldogan mesél. Lehet, hogy az első héten lelkes, a másodikon elfárad. Lehet, hogy hetekig nem találja a helyét, aztán egyszer csak kialakul egy barátság, amely mindent megváltoztat.
Az iskolakezdés ezért nem egyetlen reggel. Folyamat. A gyereknek pedig ebben a folyamatban nem arra van leginkább szüksége, hogy az első pillanattól tökéletesen teljesítsen. Sokkal inkább arra, hogy legyen mellette valaki, aki észreveszi, ha elfáradt, meghallgatja, ha valami bántja, és akkor sem ijed meg, ha az első hetek nem pontosan úgy alakulnak, ahogy augusztus végén elképzelték.
Mert szeptember első heteiben nemcsak olvasni, írni és számolni tanul.
Azt is tanulja, hogyan legyen iskolás.
