Tavaly 456-an vesztették életüket a magyar utakon, és több mint 4500-an szenvedtek súlyos sérülést – a tragédiák hátterében pedig leggyakrabban a tudatos és önző szabályszegések állnak. A puszta pénzbírságok már nem jelentenek elegendő visszatartó erőt, a mikromobilitási eszközök szabályozatlansága pedig újabb veszélyforrást teremtett. Nem véletlen, hogy a közlekedésbiztonsági társadalmi egyeztetésen két hét alatt több mint 160 ezer állampolgár követelt radikális változást. Küszöbön áll a KRESZ átfogó, strukturális reformja, amely az átlagsebesség-méréstől a rollerek szigorú kategorizálásáig új alapokra helyezheti a hazai közlekedési kultúrát.

A közösségi együttélés egyik legfontosabb, mégis leginkább alulértékelt színtere a mindennapi közlekedés. Az utak nem csupán aszfaltcsíkok, amelyek összekötnek minket, hanem az egymás iránti tisztelet és a felelősségvállalás gyakorlati terepei is. Amikor autóba ülünk, vagy épp elektromos rollerre lépünk, döntéseinkkel közvetlenül befolyásoljuk embertársaink épségét és életét. A legfrissebb adatok szerint tavaly 456 lélek vesztette életét a magyar utakon, és több mint 4500-an szenvedtek súlyos sérülést. Ahogy a HVG beszámolójából kiderült, ezek a tragédiák leggyakrabban nem elkerülhetetlen véletlenek, hanem tudatos és önző szabályszegések közvetlen következményei. Erre reagálva két hét alatt már több mint 160 ezer állampolgár fejezte ki határozott véleményét a közlekedésbiztonsági társadalmi egyeztetésen.

Ez a rendkívül magas részvételi arány egyértelmű morális válságtünetre mutat rá: a társadalom igazságérzete megköveteli a változást. A magyar emberek többsége úgy érzi, hogy a jelenlegi szankciórendszer elveszítette valódi visszatartó erejét, különösen a visszaeső, kirívó szabályszegőkkel szemben. Amint azt a Portfolio elemzése hangsúlyozza, az európai tapasztalatokkal összhangban a puszta pénzbírság önmagában már nem elegendő visszatartó erő. A közösség védelmében olyan eszközök bevezetésére van szükség, mint az átlagsebesség-mérés, a vasúti átjárók és buszsávok szigorúbb kamerás ellenőrzése, valamint az illegális utcai versenyek résztvevőivel szembeni határozottabb, elrettentő fellépés.

A technológiai fejlődés új kihívások elé állítja a közlekedési etikát is. Az elektromos rollerek elterjedése mikromobilitási forradalmat hozott, ám szabályozatlanságuk komoly veszélyforrást jelent a legsebezhetőbbekre – a gyalogosokra, az idősekre és a gyermekekre. A lakossági visszajelzések alapján elkerülhetetlenné vált ezen eszközök teljesítmény alapú kategorizálása, a bukósisak kötelezővé tétele, valamint a 14 év alatti korhatár bevezetése a kisebb teljesítményű járműveknél. A szabályozás nem öncélú korlátozás, hanem a gyengébbek védelmének keresztény parancsa. Mint ahogy a Pénzcentrum cikkében olvasható, a KRESZ tervezett szigorítása és a visszaeső gyorshajtók durvább büntetése mögött valójában egy mélyebb, strukturális szemléletváltás igénye húzódik meg.

Keresztény értelmiségiként fel kell ismernünk, hogy a közlekedési szabályok betartása nem csupán jogkövető magatartás, hanem a felebaráti szeretet egyik legpraktikusabb megnyilvánulási formája. Amikor mérsékeljük a sebességünket, amikor türelemmel viseltetünk a lassabbak iránt, vagy amikor felelősen használjuk a modern technikai eszközöket, valójában az életet védjük, amely Isten legértékesebb ajándéka. Az aszfalton tanúsított önzés és a mások épségét veszélyeztető magamutogatás ellentétes a közjó érdekeivel. Ideje, hogy az utainkon is a felelősség, a kölcsönös tisztelet és a megfontoltság kultúrája váljon uralkodóvá.