Van egy örökségünk, amelyet nem törvényekben, nem országhatárokban és nem történelmi dokumentumokban őrzünk. Több mint ezer éve él a magyar kereszténység mélyén annak emlékezete, hogy első királyunk nem egyszerűen utódokra, főurakra vagy hadvezérekre hagyta az ország sorsát, hanem Szűz Máriára bízta Magyarországot.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Október 8-án Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, Magyarország főpátrónáját ünnepli a katolikus egyház.
A hagyomány szerint Szent István király élete végén, 1038-ban, Nagyboldogasszony ünnepén ajánlotta fel koronáját és országát a Szűzanyának. Fia, Szent Imre már nem élt, a király pedig pontosan tudta, hogy halála után bizonytalan időszak következhet. Nem csupán saját életének végével kellett szembenéznie, hanem azzal a kérdéssel is, mi lesz azzal az országgal, amelynek keresztény alapjait egész uralkodása alatt építette.
Ekkor fordult Máriához.
Ez a gesztus jóval több volt egy uralkodó személyes imádságánál. Ebből nőtt ki az a különleges magyar Mária-tisztelet, amely évszázadokon át összekötötte a hitet, a nemzetet és a hazáért érzett felelősséget. Innen ered az a gondolat is, hogy Magyarország Regnum Marianum, Mária országa.
A történelem pedig alaposan próbára tette ezt az országot.
Tatárjárás, török hódoltság, szabadságharcok, háborúk, diktatúrák, megszállások, szétszakított családok és szétszabdalt ország – olyan évszázadok vannak mögöttünk, amelyek alatt nem egyszer tűnhetett úgy, hogy Magyarország egyszerűen eltűnhet a történelem viharában. Mégis itt vagyunk.
A Magyarok Nagyasszonya tisztelete ezért nem puszta történelmi emlék. Nem valamiféle szép, régi hagyomány, amelyet évente egyszer előveszünk, majd gondosan visszateszünk a múlt polcára.
Sokkal inkább emlékeztető arra, hogy egy országot nem csupán gazdaság, hadsereg, politika és intézményrendszer tart meg.
Hanem hit. Közösség. Hűség.
És annak tudata, hogy vannak dolgok, amelyek nagyobbak nálunk.
1896-ban, a magyar államiság millenniumának évében XIII. Leó pápa engedélyezte Magyarország számára a Magyarok Nagyasszonya külön ünnepét. Szent X. Piusz pápa később október 8-ára helyezte annak időpontját.
Az ünnep evangéliuma az angyali üdvözlet első mondatait idézi fel. Gábor angyal belép Máriához, és közli vele azt, amit emberi ésszel aligha lehetett felfogni: Isten terve benne és általa teljesedik majd be. Mária nem tudhatta előre, milyen út vár rá. Nem láthatta Betlehemet, az Egyiptomba menekülést, a Golgotát vagy fia feltámadását.
Egyetlen dolgot tudott: Isten megszólította.
És ő igent mondott. Talán ezért is olyan különösen erős a Magyarok Nagyasszonya ünnepe.
Mert egy nemzet életében is vannak pillanatok, amikor nem lehet mindent előre kiszámítani. Amikor nem tudjuk, mit hoz a következő év, merre fordul Európa, milyen világban nőnek fel a gyermekeink, és milyen országot örökölnek majd tőlünk.
De azt eldönthetjük, hogy mit őrzünk meg nekik.
A hitünket. A családjainkat. A nyelvünket. A kultúránkat. A hazánkat.
Szent István több mint ezer évvel ezelőtt a Szűzanyára bízta Magyarországot. Ez az országfelajánlás azóta a magyar keresztény hagyomány egyik legmélyebb rétege lett.
Október 8-án ezért talán nemcsak azt érdemes kérnünk Máriától, hogy védje Magyarországot.
Hanem azt is, hogy segítsen nekünk méltónak maradni ahhoz, amit örököltünk.
Hogy legyen bennünk elég erő megvédeni azt, ami érték.
Elég bölcsesség felismerni azt, ami veszélyben van.
És elég hit ahhoz, hogy akkor se mondjunk le erről az országról, amikor könnyebb volna legyinteni.
Magyarok Nagyasszonya, régi nagy Pátrónánk, könyörögj érettünk, és oltalmazd Magyarországot!
