Alma, pöttyös labda, napocska, kifli vagy éppen csiga? Van valami, amit az ember ötven év után sem felejt el: az óvodai jelét. Ott volt a fogason, a törölközőnk fölött, a szekrényünkön, és néha még az ágyneműnkbe is belehímezték. De vajon mit mondana rólunk ma az a kis rajz, amely gyerekkorunkban mindenünket jelölte? Játsszunk egyet, és nézzük meg!
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Emlékszel még az óvodai öltöző illatára? A kis fapadokra, a szigorúan kijelölt fogasokra, a váltócipőkre és arra a bizonyos textilzsákra, amelyben a tornacuccunk lapult? És persze a jelünkre, amelyet már akkor felismertünk, amikor a saját nevünket még leírni sem tudtuk.
Az óvodai jel különös dolog. Az első saját szimbólumunk, amely egy kicsit a személyiségünk részévé vált. Volt, aki büszkén viselte a napocskáját, más irigykedve nézte a szomszéd kisfiú autóját, és akadt olyan is, aki egész óvodáskorában nem tudott megbékélni azzal, hogy neki bizony egy karfiol jutott.
Pedig milyen érdekes lenne, ha felnőttként is a fogasunk fölött szerepelne egy rajz, amelyről mindenki azonnal tudná, hogy miénk az a kabát!
Mit árul el rólad az óvodai jeled?
Mielőtt bárki komoly lélektani következtetéseket vonna le, szögezzük le: nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az óvodai jelünk meghatározná a személyiségünket. De egy kis játékos önismeret és nosztalgia igazán belefér a hétvégébe.
Alma – A megbízható
Ha alma volt a jeled, valószínűleg már gyerekként is te voltál az, aki tudta, hol kell sorakozni. Legalábbis a játékunk szerint. Felnőttként szereted a rendet, a kiszámíthatóságot, és ha valamit megígérsz, azt általában be is tartod. A családi összejöveteleken te vagy az, aki biztosan visz valami finomságot.
Napocska – A társaság lelke
Te lehettél az óvoda mosolygós gyereke, aki mindenkit bevont a játékba. Ma is szereted, ha körülötted jó a hangulat, és gyakran te próbálod felvidítani a többieket. Persze néha neked is lehet borús napod, de a környezeted általában a derűdet emlegeti.
Pöttyös labda – Az örökmozgó
Ha labda volt a jeled, a játék szerint ma sem könnyű egy helyben tartani. Mindig kitalálsz valamit, szereted a változatosságot, és a „csak öt percre ülök le” mondat után rendszerint már a következő feladatodat intézed. Az unalom nem a te műfajod.
Csiga – A megfontolt
Lassan jársz, tovább érsz? Lehet, hogy már óvodásként is te nézted meg alaposan, hová lépsz. Nem szereted, ha sürgetnek, és inkább kétszer átgondolsz valamit, mielőtt döntesz. A csigaház pedig arra emlékeztethet, milyen fontos neked az otthon biztonsága.
Pillangó – A szabad lélek
Szereted a szépet, az új élményeket és azokat az embereket, akik mellett önmagad lehetsz. A játék szerint a pillangósok nehezen viselik a túl sok szabályt, ugyanakkor rendkívül érzékenyek lehetnek mások hangulatára.
Kifli – A család kedvence
A kifli az otthonosság jelképe lehet. Te vagy az, akinek a társaságában mindenki hamar otthon érzi magát. Szereted a közös reggeliket, a hosszú beszélgetéseket és azt, amikor vasárnap az egész család egy asztalnál ül. És jó eséllyel ma is szereted a friss péksütemény illatát.
Autó – A céltudatos
Te már kicsiként is tudtad, merre szeretnél menni. Vagy legalábbis nagyon szeretted volna irányítani a pedálos autót. Felnőttként sem szívesen toporogsz egy helyben, szeretsz haladni, tervezni, intézkedni. A dugóban viszont nem feltétlenül te vagy a legtürelmesebb.
Virág – A gondoskodó
Figyelsz az apróságokra, észreveszed, ha valakinek rossz napja van, és szereted szebbé tenni a környezetedet. A játék szerint a virágosok gyakran azok, akiknek mindig van egy kedves szavuk másokhoz. Azt viszont nem árt megtanulniuk, hogy néha magukkal is törődjenek.
Gomba – A különc
A gomba nem a legkézenfekvőbb jel, de éppen ettől érdekes. Szereted a saját utadat járni, és nem feltétlenül azt gondolod, amit mindenki más. A humorod olykor egészen sajátos, viszont aki egyszer megért, az biztosan nem fog unatkozni melletted.
Katica – A szerencsés optimista
A katicabogárhoz sokan a szerencsét társítják. Ha ez volt a jeled, a játék szerint hajlamos vagy meglátni a lehetőséget ott is, ahol mások csak a nehézségeket veszik észre. Szereted az apró örömöket, és egy váratlan kedvesség az egész napodat szebbé teheti.
Fenyőfa – A kitartó
Erős vagy, megbízható, és nem adod fel könnyen. A fenyő télen-nyáron zöld marad, te pedig talán akkor is helytállsz, amikor más már rég feladná. Fontos számodra a család, a hagyomány és a biztonság.
Szívecske – Az érzelmes
A szeretet, a kötődés és az emberi kapcsolatok állnak hozzád közel. Könnyen meghatódsz, sokáig emlékszel egy-egy kedves gesztusra, de a bántásokat is nehezebben felejtheted el. A játék szerint hatalmas szíved van, csak vigyázz, hogy ne mindenki akarjon beköltözni oda!
Kulcs – A titkok őrzője
Ha kulcs volt a jeled, igazán különleges szimbólumot kaptál. A játék szerint jól megőrzöd mások titkait, szeretsz a dolgok mélyére látni, és nem elégszel meg a felszínes válaszokkal. Ha valami érdekel, addig kutatsz, amíg meg nem találod a megoldást.
Körte – A békés természet
Nem keresed a konfliktust, inkább elsimítod. Szereted a nyugalmat, a kényelmet és az élet egyszerű örömeit. Ám ha valaki nagyon felbosszant, még a legszelídebb körte is tud kemény lenni.
És mi van azokkal, akiknek furcsa jel jutott?
Mert bizony voltak egészen különleges óvodai jelek is. Egyeseknek esernyő, másoknak létra, kanna, gyertya, karika vagy éppen gereblye jutott.
Ők azok, akiknek talán már gyerekként is magyarázkodniuk kellett, amikor valaki megkérdezte, miért éppen azt a jelet kapták.
És természetesen ott vannak a nagy gyerekkori csalódások is.
Amikor valaki mindenáron pillangót szeretett volna, de már foglalt volt, így maradt neki a seprű. Vagy amikor a kisfiú az autóért könyörgött, de a végén egy piros tulipán került a fogasára.
Ma már ezek a történetek inkább mosolyt csalnak az arcunkra, pedig három-négy évesen olykor komoly ügynek számítottak.
Egy apró rajz, amely egy egész gyerekkort őriz
Az óvodai jeleknek eredetileg nagyon is gyakorlati szerepük van. Segítenek a gyerekeknek felismerni a saját holmijukat akkor is, amikor még nem tudnak olvasni. Egy jól megválasztott jel tájékozódási pontot ad, és az önállósodást is támogatja.
De nekünk, felnőtteknek már sokkal többet jelentenek.
Egy almáról eszünkbe juthat az óvó néni, aki mindig megigazította a sálunkat. Egy pöttyös labdáról az udvar, ahol először szereztünk barátokat. Egy napocskáról a délutáni alvás, amikor a takaró alatt még halkan beszélgettünk a mellettünk fekvővel.
És talán az is, milyen jó volt, amikor délután megjelent anya vagy apa az ajtóban, mi pedig már rohantunk is a cipőnkért.
Az óvodai jelünk valójában nem azt árulja el, milyen emberek lettünk, hanem azt, hogy egyszer mi is voltunk egészen kicsik.
Volt egy saját fogasunk, egy saját szekrényünk, egy kis ágyunk, és egy rajz, amely azt jelentette: ez itt az én helyem.
Most rajtad a sor!
Neked mi volt az óvodai jeled?
Alma? Napocska? Csiga? Pillangó? Vagy valami egészen különleges?
Írd meg kommentben, és azt is, szeretted-e a jeledet, vagy titokban mindig valaki máséra vágytál!
Kíváncsiak vagyunk, melyik volt a leggyakoribb óvodai jel, és kié volt a legkülönlegesebb.






