TikTok, YouTube, podcastok, mesterséges intelligencia – ma már szinte végtelen mennyiségű tartalom versenyez minden percünkért. Közben a rádió, amelynek eltűnését már sokszor megjósolták, továbbra is ott szól az autóban, a konyhában vagy éppen munka közben. A Kossuth Rádió mostani változásai jó apropót adnak arra, hogy feltegyünk egy egyszerű kérdést: miért nem tudta még mindig kiszorítani a rádiót a képernyő?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Ma már szinte furcsa belegondolni, milyen kevés kell a szórakozáshoz. Elővesszük a telefonunkat, és néhány másodperc múlva már pörögnek a videók. Ha meguntuk az egyiket, jön a következő. Ha zenét akarunk, mi választjuk ki. Ha beszélgetést hallgatnánk, podcastok ezrei várnak ránk. És most már a mesterséges intelligencia is képes személyre szabottan válaszolni arra, ami éppen érdekel bennünket.
Ehhez képest a rádió szinte makacsul egyszerű. Bekapcsoljuk, és valaki más dönti el, mi következik. Mégis hallgatjuk.
A kérdés most azért is érdekes, mert a Kossuth Rádió augusztus 24-től változtat műsorrendjén. De maga a műsorrendváltozás talán kevésbé izgalmas annál, hogy egyáltalán miért van még mindig ekkora szerepe a rádiónak egy olyan világban, amelyben szinte minden tartalom azonnal és személyre szabva elérhető.
Nem halt meg a rádió
A számok alapján legalábbis korai lenne temetni.
Az NMHH Médiapiaci Jelentése szerint a megkérdezett magyar internethasználók 66 százaléka legalább hetente hallgat híreket hagyományos vagy online rádión. Vagyis miközben a közösségi média és a videós platformok alapjaiban változtatták meg a hírfogyasztásunkat, a rádió továbbra is rengeteg ember hétköznapjainak része.
Talán azért, mert nem ugyanazért nyúlunk hozzá, mint a telefonunkhoz.
A telefon figyelmet kér. Nézd meg ezt. Kattints arra. Olvasd el. Görgess tovább. Válaszolj.
A rádió ezzel szemben megengedi, hogy közben máshol legyünk.
Szólhat reggel, miközben készül a kávé. Az autóban, amikor munkába megyünk. Főzés közben. Takarításkor. Egy hosszú úton, amikor egyszerűen jó, hogy valaki beszél.
Talán éppen az a titka, hogy nem kell nézni
Érdekes módon ugyanez a működés köszön vissza a rádió egyik modern rokonánál, a podcastnál is.
Az NMHH kutatása szerint a podcasthallgatók háromnegyede valamilyen más tevékenység mellett hallgat műsort, és mindössze 26 százalékuknál elsődleges tevékenység maga a podcasthallgatás.
Ez sokat elmond arról, hogy miért maradt fontos a hang. Nem kell hozzá még egy képernyő. Egy olyan korban, amikor reggeltől estig kijelzőket nézünk, ez már önmagában érték lehet.
Ráadásul az online világ sem tüntette el a hangot. Az NMHH adatai szerint azok, akik napi rendszerességgel hallgatnak online zenét vagy rádiót, 2024-ben átlagosan 59 percet töltöttek ezzel naponta.
Vagyis nem feltétlenül a rádiózás iránti igény tűnik el. Inkább az változik, hol és hogyan hallgatunk valamit.
Van valami furcsa abban, hogy nem mi választunk
És talán van még valami.
A digitális világ hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy szinte mindent mi válasszunk ki. A zenét, a videót, a hírt, a követett embert. Az algoritmus pedig egy idő után már azt is megtanulja, mit szeretünk.
A rádióban viszont még mindig ott van a véletlen.
Meghallunk egy dalt, amit magunktól soha nem kerestünk volna meg. Belecsöppenünk egy beszélgetésbe, amelynek a témája öt perccel korábban még eszünkbe sem jutott. Néha érdekel, néha nem. Néha pedig ott maradunk miatta.
Ez ma már majdnem szokatlan élmény.
Persze a rádió sem maradt érintetlen. Ott vannak az online adások, a visszahallgatható műsorok, a podcastok, az alkalmazások. A Médiaklikk Kossuth Rádió-oldalán is egyszerre jelenik meg az élő rádiózás és az igény szerint elérhető tartalom. A régi médium tehát maga is alkalmazkodik a digitális világhoz.
Talán ezért sem az a kérdés, hogy a TikTok, a YouTube vagy az AI egyszer majd „megöli-e” a rádiót.
Lehet, hogy éppen azért maradt életben, mert nem akar versenyezni minden másodpercünkért. Nem kell néznünk, nem kell görgetnünk, és még választanunk sem feltétlenül kell. Elég bekapcsolni – és közben élhetjük tovább a napunkat.
