Lehet, hogy a párod minden reggel megcsókol, mégis hiányzik valami. Lehet, hogy te mindent megteszel érte, ő mégis arra panaszkodik, hogy nem érzi magát szeretve. Ilyenkor könnyen arra gondolunk, hogy megváltoztak az érzések, pedig néha egészen másról van szó. Arról, hogy amit az egyik ember szeretetként ad, azt a másik nem feltétlenül úgy éli meg. De vajon elég megismernünk egymás szeretetnyelvét ahhoz, hogy valóban közel kerüljünk egymáshoz?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Egy kapcsolatban talán az egyik legfájdalmasabb mondat, amikor valaki azt mondja: „Nem érzem, hogy szeretsz.”
Különösen akkor, ha a másik értetlenül áll előtte. Hiszen ő úgy érzi, mindent megtett. Dolgozott, gondoskodott, bevásárolt, elintézte a feladatokat, és közben egyszer sem kérdőjelezte meg az érzéseit.
De van, hogy a szeretet szándéka és megélése nem mindig találkozik.
Gary Chapman öt szeretetnyelvről szóló elmélete éppen erre a különbségre világított rá. Van, aki az elismerő szavaktól érzi magát szeretve, másnak a közösen töltött idő, az ajándékok, a szívességek vagy a testi érintés jelenti a legtöbbet.
Az elmélet egy egyszerű magyarázatot kínál egy nagyon összetett emberi tapasztalatra: hogyan lehetséges, hogy két ember szereti egymást, mégis mindketten hiányt élnek meg?
Lehet, hogy nem is a szeretet hiányzik, hanem az, hogy észrevegyenek
Sok házasságban előfordul, hogy a hosszú évek alatt a szeretet kifejezése és megélése észrevétlenül eltávolodik egymástól.
A férj minden nap dolgozik, igyekszik biztosítani a család anyagi hátterét, és természetesnek veszi, hogy ezzel is kifejezi a szeretetét. A feleség azonban esténként nem arra vágyik, hogy felsorolják, mennyi mindent sikerült elintézni aznap.
Beszélgetni szeretne. Nem a bevásárlásról, a gyerekek másnapi programjáról vagy a befizetendő számlákról, hanem arról, hogyan érzik magukat egymás mellett.
A férj talán úgy érzi, a felesége nem értékeli az erőfeszítéseit. A nő pedig egyre magányosabbnak érzi magát a házasságában.
Pedig egyikük sem feltétlenül szeret kevésbé.
A probléma olykor nem az, hogy nem adunk szeretetet, hanem az, hogy nem vesszük észre, milyen formában lenne rá szüksége a másiknak.
A szeretetnyelv nem mentség arra, hogy ne figyeljünk egymásra
Az öt szeretetnyelv megismerése hasznos kiindulópont lehet. Mégis könnyen félreérthetjük, ha úgy tekintünk rá, mintha egyszer és mindenkorra meghatározná, hogyan kell szeretnünk a másikat.
Hiszen lehet, hogy valakinek általában a testi érintés jelenti a legtöbbet, de egy veszekedés után egy ölelés önmagában már nem elegendő.
Lehet, hogy akkor nem gyengédségre, hanem őszinte bocsánatkérésre vágyik.
Máskor a minőségi idő helyett az esne neki a legjobban, ha a társa észrevenné, mennyire kimerült, és kérés nélkül átvállalna tőle néhány feladatot.
A szeretet nem mindig ugyanazt jelenti, és az emberi szükségletek sem maradnak változatlanok.
A legfontosabb kérdés, amit ritkán teszünk fel
A párkapcsolatokban sokszor abból indulunk ki, hogy a másiknak arra van szüksége, amire nekünk is.
Ha bennünket egy ölelés vigasztal meg, öleléssel próbálunk segíteni. Ha számunkra a problémák azonnali megbeszélése jelenti a biztonságot, nehezen értjük, miért szeretne a társunk előbb egyedül maradni.
Pedig a szeretet egyik legfontosabb képessége talán éppen az, hogy időnként félretegyük a saját elképzeléseinket.
Hogy ne azt kérdezzük, mi mit tennénk a másik helyében, hanem azt, hogy neki mire van szüksége.
Ehhez olykor egészen egyszerű mondatok is elegendők:
„Miből éreznéd most, hogy szeretlek?”
Vagy:
„Mi az, amit régen megadtam neked, de mostanában hiányzik?”
A válaszokból nem feltétlenül derül ki egyetlen, jól körülhatárolható szeretetnyelv.
Talán valami sokkal fontosabbra világítanak rá: arra, hogy a másik olyan dolgokra is vágyhat, amelyekről eddig nem beszéltetek.
Nem az számít, hogyan szeretünk, hanem hogy a másikhoz is eljut-e
Egy hosszú kapcsolatban természetes, hogy megváltozik a szeretet kifejezésének módja.
A kezdeti szenvedélyt lassan felválthatja a megszokás, a mindennapi gondoskodás, a közös felelősség és a csendes összetartozás.
Ez önmagában nem jelenti azt, hogy a szeretet kevesebb lett.
De fontos, hogy a megszokás ne tegye láthatatlanná azt az embert, akivel megosztjuk az életünket.
Nem elég egyszer megtanulnunk a másik szeretetnyelvét. Újra és újra meg kell ismernünk őt.
