Ma derült ki, hogy a debreceni CATL kilenc dolgozójának szervezetében fokozott nikkelterhelést mutattak ki, és három munkaterületen le is állították a munkát. A „nikkelterhelés” elsőre ijesztően hangzik – de mit jelent valójában? Mérgezést, maradandó egészségkárosodást, vagy inkább egy komoly figyelmeztető jelet arra, hogy valahol nem működött megfelelően a védelem?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Kilenc munkavállalónál mutattak ki emelkedett nikkel-expozíciót a CATL debreceni cellagyárában. A vállalat közlése szerint június eleje óta rendszeresen végeznek úgynevezett biológiai expozíciós vizsgálatokat a dolgozóknál, az augusztus elején megérkezett eredmények pedig kilenc ember esetében jeleztek emelkedett értéket.
A CATL értesítette a hatóságokat, amelyek augusztus 11. és 25. között három alkalommal ellenőrizték a létesítményt. A vizsgálatok során a védőeszközök biztosításával kapcsolatban is találtak hiányosságokat. A Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal három területen – a katód- és anódfóliák lézervágásánál, a fóliák tekercselésénél és a cellaszárító üzemben – megtiltotta a munkavégzést a szabálytalanságok megszüntetéséig. A teljes gyárat tehát nem állították le.
A vállalat szerint a nikkel-expozíció pontos forrását továbbra is vizsgálják. Felfüggesztették a folyamatban lévő berendezés-üzembe helyezéseket, folytatják a dolgozók rendszeres vizsgálatát, és szigorúbb munkavédelmi szabályokat vezetnek be. A CATL azt is közölte, hogy az augusztus 25-i utolsó hatósági ellenőrzés során már nem tártak fel foglalkozás-egészségügyi problémát.
De mi az, hogy nikkelterhelés?
Talán ezt a legfontosabb tisztázni: attól, hogy valakinek a szervezetében emelkedett nikkelszintet mérnek, még nem lehet kijelenteni, hogy nikkelmérgezést kapott vagy egészségkárosodást szenvedett.
A biológiai monitoring azt mutatja meg, hogy a szervezet kapcsolatba került-e az adott anyaggal, illetve mennyire lehetett kitéve annak. Az amerikai ATSDR szerint a vizeletben és a vérszérumban mért nikkel használható az expozíció kimutatására, az eredmény valódi jelentőségéhez azonban ismerni kell többek között a terhelés forrását, időtartamát, útját és azt is, milyen nikkelvegyületről van szó.
Vagyis egy magasabb szám önmagában még nem mondja meg, mi fog történni az adott emberrel.
És éppen ezek azok az információk, amelyek a kilenc CATL-dolgozó esetében egyelőre nem nyilvánosak. A pontos mérési eredményeket egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Sem a hatósági tájékoztatásból, sem a CATL közléséből nem derül ki, mekkora nikkelértéket mértek a kilenc dolgozónál. Egy civil szervezet saját forrásaira hivatkozva négyszeres határérték-túllépésről beszélt nikkel és kobalt esetében, ezt azonban hivatalosan eddig nem erősítették meg.
Azt sem közölték, hogy a dolgozóknál jelentkeztek-e tünetek, szükségük volt-e kezelésre, illetve pontosan mennyi ideig tarthatott az expozíció. A CATL szerint a nikkelterhelés forrásának vizsgálata még folyamatban van.
Éppen ezért jelenleg nem lehet felelősen megmondani, hogy a kilenc ember esetében mekkora egészségügyi kockázatot jelent a kimutatott terhelés. Ahhoz a konkrét laboreredményekre és az expozíció körülményeire is szükség lenne.
Hogyan kerülhet nikkel a szervezetbe?
Munkahelyi környezetben több út is lehetséges. A CDC-hez tartozó amerikai munkavédelmi intézet, a NIOSH szerint nikkel és nikkelvegyületek belégzéssel, lenyeléssel, valamint bőr- vagy szemkontaktus útján kerülhetnek kapcsolatba az emberi szervezettel.
Ipari környezetben különösen fontos lehet a nikkeltartalmú por vagy egyéb részecskék belégzésének megakadályozása. Ezért nem mellékes kérdés az elszívás, a megfelelő munkafolyamat, valamint az előírt egyéni védőeszközök használata sem. A NIOSH a vegyi anyagok biztonságos munkahelyi használatánál külön hangsúlyozza a műszaki védelem és az egyéni védőeszközök szerepét.
Mit tehet a nikkel az emberi testtel?
Erre sincs egyetlen válasz, mert nagyon nem mindegy, milyen nikkelvegyületről, milyen koncentrációról és milyen hosszú terhelésről beszélünk.
A NIOSH a nikkellel és egyes nikkelvegyületekkel összefüggő lehetséges egészségi hatások között bőrérzékenységet és kontakt dermatitiszt, allergiás asztmát, illetve tüdőgyulladásos reakciókat is felsorol. A leginkább érintett szervek között a légutakat, a tüdőt és a bőrt említi.
Hosszan tartó foglalkozási expozíciónál egyes nikkelvegyületek súlyosabb kockázatot is jelenthetnek. A NIOSH a nikkelvegyületeket potenciális munkahelyi rákkeltőként kezeli, és a tartós expozícióval összefüggésben a tüdő és az orrüreg daganatos megbetegedéseinek kockázatára is felhívja a figyelmet.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kilenc CATL-dolgozónál ilyen betegséggel vagy ilyen mértékű kockázattal kell számolni. A jelenleg ismert adatokból ezt egyszerűen nem lehet megállapítani.
A leállítás viszont már önmagában fontos jelzés
Az egészségügyi következményekről tehát egyelőre keveset tudunk. A munkavédelmi oldal viszont jóval konkrétabb: a hatóság hiányosságokat talált a dolgozók védőeszközeivel kapcsolatban, és három munkaterületen megtiltotta a munkát.
És talán ez az ügy egyik legfontosabb tanulsága.
A munkavédelemnek nem akkor kell működésbe lépnie, amikor valaki már megbetegedett. Éppen azért vannak expozíciós vizsgálatok, határértékek, elszívórendszerek és védőfelszerelések, hogy a veszélyt még az egészségkárosodás előtt észrevegyék.
A „fokozott nikkelterhelés” tehát nem diagnózis, és önmagában nem bizonyít mérgezést. De nem is olyan eredmény, amely mellett egyszerűen el lehet menni.
A kilenc dolgozó esetében még számos fontos kérdés megválaszolatlan. Az viszont már biztos, hogy a biológiai vizsgálatok jeleztek valamit, ami miatt hatósági intézkedésre volt szükség.
És egy veszélyes anyagokkal dolgozó üzemben pontosan ennek kellene lennie a rendszer feladatának: ne akkor derüljön ki, hogy baj van, amikor valaki már beteg.
