A tudomány ritkán kerül úgy reflektorfénybe, mint egy sportesemény vagy egy politikai botrány, pedig szeptember 24-én és 25-én Budapesten olyan kutatók beszélnek a jövőről, akiknek munkája nem egyszerűen egy-egy tudományterületet, hanem az egész világunkat alakítja.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Csütörtök reggel kilenc órakor az ELTE Lágymányosi Campusán kezdődik a Molecular Frontiers Symposium Budapest 2026, amelynek idei központi témája meglehetősen beszédes: „In a World Without Science” – Egy tudomány nélküli világban.
A jubileumi, huszadik Molecular Frontiers Szimpóziumra tíz nemzetközileg elismert kutató érkezik Budapestre, köztük több Nobel-díjas tudós. Az eseményt a HUN-REN, az ELTE és a Fiatal Kutatók Akadémiája támogatja.
A csütörtöki programban Robert Langer a vegyészmérnökségtől a nanotechnológián át az orvostudományig vezető szakmai útjáról beszél, Yamuna Krishnan a sejtek belső világába kalauzolja a hallgatóságot, Dinshaw Patel pedig a baktériumok vírusokkal szembeni védekezésének szerkezeti biológiáját mutatja be. Délután a tudományos előadások mellett a diákok számára interaktív programokat is szerveznek.
Pénteken Jack Szostak Nobel-díjas genetikus az élet hajnalán megjelenő információról tart előadást, Tim Hunt Nobel-díjas biokémikus a sejtosztódás egyik alapvető mechanizmusáról beszél, Pál Csaba pedig az antibiotikumoknak ellenálló szuperbaktériumok világát mutatja be. A programban Buzás Edit és Omar Yaghi is szerepel.
Az esemény egyik legérdekesebb eleme azonban talán nem is egy konkrét előadás, hanem maga a kérdés, amely köré a szervezők az idei találkozót építették.
Milyen lenne a világ tudomány nélkül?
A válasz első pillantásra egyszerűnek tűnik, miközben valójában naponta hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy a gyógyszertől az ivóvízig, a mobiltelefontól az élelmiszer-biztonságig szinte minden mögött évtizedek kutatómunkája áll. A tudomány ráadásul nem kész válaszokat gyártó automata, hanem kérdez, vitatkozik, téved, korrigál, majd újra kérdez.
Talán éppen ezért fontos, hogy a világ legjobb kutatói ne csak egymással beszéljenek.
Hanem azokkal a fiatalokkal is, akik közül néhányan húsz év múlva már azokat a kérdéseket próbálják majd megválaszolni, amelyekről ma még azt sem tudjuk, hogyan kellene feltenni őket.
