Negyven éve mutatták be a Macskafogót, de a film valójában sosem tűnt el: azoknak is gyerekkori alapélménnyé vált, akik 1986-ban még meg sem születtek, mondatait pedig ma már több generáció idézi kívülről. A jubileumot ma este közös filmnézéssel ünneplik: a Nemzeti Filmintézet 19 órától élőben vetíti a Macskafogót a YouTube-on, a közvetítés pedig cikkünkben is követhető. De mit tud ez a rajzfilm, amitől negyven év után sem tudjuk megunni – és miért fedezünk fel benne felnőttként egészen mást, mint gyerekként?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
„Mehetünk vissza a balettbe ugrálni.” „Safranek, maga gúnyolódik velem?” „Miért, maga nem ezt csinálja?”
Elég néhány mondat, és magyarok százezrei pontosan tudják, miről van szó. Pedig a Macskafogót 1986. október 2-án mutatták be a magyar mozikban. Vagyis éppen negyven éve.
Négy évtized alatt rendszerek változtak meg, generációk nőttek fel, és filmek százai tűntek el szinte nyomtalanul a közös emlékezetből. A Macskafogó viszont maradt. Grabowski, Safranek, Mr. Teufel és a patkányok világa ma is ismerős, a film mondatai pedig régen kiszabadultak a mozivászonról: idézzük őket munkahelyen, családi beszélgetésekben, internetes kommentekben, sokszor már anélkül is, hogy belegondolnánk, honnan származnak.
De mit tudott ez a rajzfilm, amitől negyven év után sem lett belőle egyszerű nosztalgia?
Gyerekfilm, amit talán a felnőttek értenek igazán
A Macskafogó egyik titka, hogy nehéz eldönteni, valójában kinek készült.
Gyerekként ott vannak a macskák, az egerek, a lövöldözés, az üldözések, Grabowski és persze a négy gengszterpatkány. A történet önmagában is működik: az egértársadalmat fenyegető macskák ellen egy különleges szerkezet jelentheti a megoldást, amelynek tervét Grabowskinak kell megszereznie.
Felnőttként azonban mintha egy másik filmet látnánk. Ternovszky Béla rendezése és Nepp József forgatókönyve tele van olyan filmes, politikai és kulturális utalásokkal, amelyek jelentős része egy gyerek számára egyszerűen láthatatlan. Kémfilmek, gengszterfilmek, James Bond világa, bürokrácia, hatalmi játszmák, katonai logika és a kor politikai légkörének paródiája keveredik benne.
Talán éppen ezért lehetett együtt öregedni vele. Amit nyolcévesen kalandnak látunk, azon harminc- vagy negyvenévesen már egészen más okból nevetünk.
Safranek pedig időközben mindannyiunk ismerőse lett
A film egyik legemlékezetesebb figurája nem is a hős Grabowski, hanem a folyamatosan megalázott Safranek.
Mr. Teufel és beosztottja kapcsolata önmagában egy apró munkahelyi tragikomédia. A hatalmával visszaélő főnök, a mindent lenyelő alkalmazott, a burkolt gúny, a kiszolgáltatottság és az abszurd utasítások negyven évvel később sem igényelnek különösebb történelmi magyarázatot.
Ez is megmagyarázhatja, miért váltak a Macskafogó mondatai szállóigévé. Nem pusztán vicces mondatok. Olyan helyzeteket írnak le, amelyek újra és újra előállnak.
Változhat a rendszer, a munkahely, a főnök és a beosztott – Safranek valahogy mindig akad.
Egy magyar rajzfilm, amely nagyban mert gondolkodni
A Macskafogó ráadásul látványában és történetvezetésében sem úgy viselkedett, mint egy szerény kis hazai rajzfilm, hanem világot épített.
Ott van Pokió, a titkosszolgálat, a maffiaszerű macskaszervezet, a dzsungel, a városok, a technikai kütyük és egy egész alternatív civilizáció. Egyszerre parodizálta a kor nagy műfajait, miközben maga is működő akció-kémfilmmé vált.
Grabowski pedig tulajdonképpen magyar rajzfilmes szuperügynök: higgadt, elegáns, szinte legyőzhetetlen, miközben az egész figura kikacsintás a klasszikus akcióhősök felé.
A film ráadásul nem kizárólag magyar közönségben gondolkodott. Nemzetközi koprodukcióban készült, és külföldre is eljutott – angol nyelvterületen Cat City címen vált ismertté.
Miért idézünk még mindig egy negyvenéves rajzfilmet?
A Macskafogó mára több lett egy filmnél: egyfajta generációs jelszótár.
Elég egy fél mondat, és a másik ember folytatja. Ez pedig ritka kulturális teljesítmény. Ahhoz, hogy egy film idézetei negyven év után is működjenek, már nem elég, hogy valaha sokan látták.
A film humora ráadásul kevésbé kötődik 1986-hoz, mint első pillantásra gondolnánk. A hatalommal való visszaélés, a bürokrácia abszurditása, a nagyképű főnök, a szerencsétlen beosztott, a túlbuzgó végrehajtó vagy éppen a világ megmentésére induló magányos hős olyan figurák, amelyeket minden korszak újra kitermel.
Ezért történhet meg az is, hogy egy szülő ma megmutatja a filmet a gyerekének, és miközben ugyanazt nézik, valójában nem egészen ugyanazon nevetnek.
Nemcsak nosztalgia
Persze a Macskafogó mögött ott dolgozik a nosztalgia is. Sok mai negyvenes, ötvenes vagy hatvanas néző számára a film egy darab gyerekkor.
De rengeteg más filmhez is kötődnek gyerekkori emlékek, mégsem maradtak ennyire elevenek.
A Macskafogó különlegessége éppen az lehet, hogy nem szorult be a saját korszakába. Ma már más világban élünk, más technológiát használunk, más politikai és kulturális vitákat folytatunk, de Mr. Teufel és Safranek viszonyát egyetlen perc alatt megértjük.
És talán ez a legjobb mércéje annak, hogyan öregedett egy film. Negyven évvel a bemutató után a Macskafogót már nem azért nézzük, mert illene megemlékezni egy régi magyar rajzfilmről. Hanem azért lehet megemlékezni róla, mert még mindig nézzük.
És ha valaki ennyi év után odaveti, hogy „Safranek, maga gúnyolódik velem?”, még mindig jó esély van rá, hogy valaki a közelben tudni fogja a választ.
Negyven év egy rajzfilm életében nagyon hosszú idő. A Macskafogó esetében viszont úgy tűnik, még mindig mehetünk vissza a balettbe ugrálni.
