Uram,

vannak terhek, amelyeket nem választottam, és vannak utak, amelyekre soha nem akartam rálépni. Vannak napok, amikor könnyebb lenne megkerülni azt, ami fáj, félrenézni, elhallgatni, vagy egyszerűen azt mondani: ebből elég.

Ma mégsem azt kérem Tőled, hogy vegyél le rólam minden keresztet.

Adj inkább erőt ahhoz, hogy felismerjem, melyiket kell valóban hordoznom, és melyik az, amit én magam tettem a vállamra félelemből, büszkeségből vagy azért, mert mindenkit meg akarok menteni magam körül.

Taníts meg különbséget tenni kitartás és makacsság, áldozat és önfeladás, szeretet és megfelelési kényszer között.

Amikor elfáradok, emlékeztess arra, hogy a kereszt nem a történet vége. Amikor nem látom, merre tovább, segíts megtenni a következő lépést. Amikor pedig már csak annyit tudok mondani, hogy „Uram, én ezt nem bírom”, hadd legyen ez is valódi imádság.

Ne engedd, hogy a nehézségeim megkeményítsenek. Őrizd meg bennem a szeretetet, a tisztességet és azt a hitet, hogy abból is születhet valami jó, aminek ma még semmi értelmét nem látom.

És adj békét ahhoz is, amin ma nem tudok változtatni.

Ámen.