A keresztény hit nem ér véget a templomajtónál. XIV. Leó pápa hétfőn arra emlékeztetett: Krisztussal nemcsak az imádságban találkozhatunk. Ott van előttünk a másik emberben is – különösen abban, aki gyenge, kiszolgáltatott vagy segítségre szorul.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
XIV. Leó pápa augusztus 24-én a Vatikánban fogadta a spanyolországi Marsodeto Szövetség tagjait. A több mint négy évtizede működő szervezet értelmi fogyatékossággal és cerebrális parézissel élő embereket, valamint családjaikat támogatja. A közösség fennállásának 45. évfordulója alkalmából érkezett római zarándoklatra.
A pápa beszédének középpontjában azonban nem egy intézmény története állt, hanem egy nagyon egyszerű és nagyon nehéz keresztény felismerés:
képesek vagyunk-e meglátni Krisztust a másik ember arcában?
XIV. Leó szerint azok, akik a legkiszolgáltatottabbak mellett dolgoznak, sokszor olyan munkát végeznek, amelyet szinte senki nem lát. Nincs taps. Nincs nyilvánosság. Sokszor még visszajelzés sincs.
De ettől ez a szolgálat nem lesz kevésbé értékes.
A pápa Máté evangéliumának jól ismert mondatát idézte fel: amit a legkisebbek közül eggyel teszünk, azt Krisztussal tesszük. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a leggyengébb és legsebezhetőbb emberek életében Krisztus tekintetével találkozhatunk – és ennek felismerése nemcsak jobb keresztényekké, hanem emberibb társadalommá is tehet bennünket.
A méltóság nem teljesítmény kérdése
Ebben pedig van valami, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Az emberi méltóságot nem kiérdemeljük.
Nem attól jár, hogy valaki egészséges. Nem attól, hogy gyors, sikeres, önálló vagy hasznos. Nem attól, hogy képes megfelelni annak, amit a világ teljesítménynek nevez.
Az ember méltósága azért sérthetetlen, mert ember.
A keresztény gondolkodás ennél még tovább megy: minden egyes ember Isten képmását hordozza. Így az, ahogyan a legvédtelenebbekkel bánunk, végül arról is elmond valamit, hogyan gondolkodunk saját emberségünkről.
A Marsodeto küldetésének egyik alapgondolata éppen az, hogy egyetlen, fogyatékossággal élő embert nevelő család se maradjon segítség nélkül. A szervezet ma több mint 2600 embert támogat.
Ez önmagában is fontos társadalmi feladat.
A pápa azonban ennél többet lát benne: keresztény tanúságtételt.
Nem elég megszokásból hinni
XIV. Leó mostani gondolatai egy nappal korábbi vasárnapi üzenetéhez is kapcsolódnak.
Augusztus 23-i Úrangyala-imádsága előtt arról beszélt, hogy a hit nem válhat egyszerű megszokássá. A keresztény embernek újra és újra fel kell tennie magának a kérdést: ki számomra Jézus?
A pápa szerint erre a kérdésre nemcsak az imádságban vagy az Evangélium olvasása közben adunk választ. Hanem akkor is, amikor más emberek sebeivel és szükségével találkozunk, illetve olyan helyzetek elé kerülünk, amelyek próbára teszik a lelkiismeretünket.
Talán éppen itt válik kényelmetlenné a kereszténység.
Mert Krisztust könnyebb szeretni egy templom csendjében, mint felismerni egy fáradt, beteg, idős, fogyatékossággal élő vagy segítségre szoruló emberben.
Könnyebb elmondani, hogy minden ember érték.
Sokkal nehezebb úgy élni, mintha valóban az lenne.
XIV. Leó pápa hétfői üzenete végül ezért nemcsak azoknak szólt, akik hivatásszerűen gondoskodnak másokról.
Mindannyiunknak szólt.
Mert lehet, hogy az a Krisztus, akit keresünk, néha sokkal közelebb van, mint gondolnánk.
Talán éppen annak az embernek az arcában, aki mellett egyébként észrevétlenül elmennénk.
