XIV. Leó pápa pénteken az Élysée-palotában találkozott Emmanuel Macron francia elnökkel, majd a politikai, diplomáciai és civil élet képviselői előtt mondott beszédet. Franciaországot választotta tehát ahhoz, hogy egyik eddigi leghatározottabb bioetikai állásfoglalását tegye meg – ráadásul alig néhány hónappal azután, hogy a francia parlament elfogadta az asszisztált halálhoz való jogot létrehozó törvényt – írja a Vatikáni Hivatalos Kommunikáció.

Nem minden haladás, amire képesek vagyunk

A pápa szerint az emberi jogok kiindulópontja maga az emberi élet védelme. Beszédében úgy fogalmazott, hogy az élethez való jog védelme „minden más emberi jog nélkülözhetetlen alapja”.

Innen jutott el a modern bioetika legvitatottabb kérdéseihez.

XIV. Leó arra figyelmeztetett, hogy a tudománytól és a technológiától egyre gyakrabban várjuk minden szenvedés megoldását. Szerinte azonban attól, hogy a technológia képes teljesíteni egy ember kívánságát, még nem következik automatikusan, hogy az erkölcsileg is helyes.

Ebben az összefüggésben említette a genetikai manipulációt, a béranyaságot, az emberi szervek kereskedelmét és a „megtervezett halál” lehetőségét. A pápa ezeket olyan területekként nevezte meg, ahol szerinte a tudomány és a technológia könnyen üzleti logika szolgálatába kerülhet.

A helyszín különösen erős jelentést adott ezeknek a mondatoknak. Franciaország júliusban fogadta el az asszisztált halálról szóló jogszabályt, amely meghatározott, szigorú feltételek mellett súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenvedők számára lehetővé teszi halált okozó szer igénylését. A francia Alkotmánytanács augusztusban a szabályozás alkotmányosságát is megerősítette.

Két emberkép ütközik

A modern liberális bioetikai érvelés egyik központi fogalma az egyéni autonómia: ha egy döntés saját testünket és életünket érinti, meddig korlátozhatja azt az állam, az egyház vagy a társadalom?

Az asszisztált halál támogatói például arra hivatkoznak, hogy egy súlyos, gyógyíthatatlan betegségben és elviselhetetlen szenvedésben élő embernek bizonyos körülmények között joga legyen saját élete végéről dönteni. A francia törvény támogatói ezt új személyes szabadságjogként értelmezték.

XIV. Leó érvelésének kiindulópontja más: a pápa szerint az emberi méltóság nem kizárólag abból következik, hogy az ember szabadon dönthet. Vannak olyan határok, amelyeket még az egyéni akarat és a technológiai lehetőség együtt sem tesz feltétlenül erkölcsileg elfogadhatóvá.

A szekularizmusnak is nekiment – de másképp

A pápa beszédének egy másik része Franciaország egyik legérzékenyebb politikai fogalmát, a laïcitét, vagyis az állam világnézeti semlegességét érintette.

XIV. Leó szerint a valódi szekularizmus nem azt jelenti, hogy a vallásnak el kell tűnnie a közéletből. Úgy vélte, attól, hogy egy keresztény politikus vagy közéleti szereplő a hitéből kiindulva fogalmaz meg álláspontot, még nem válik automatikusan térítővé vagy a társadalmi egység veszélyévé. A pápa szerint a valóban semleges állam képes teret engedni a vallási meggyőződésnek is a társadalmi vitákban. Ez pedig megfordítja a klasszikus szekularista vitát.

XIV. Leó nem katolikus államot követelt Franciaországtól. Inkább azt állította, hogy ha egy állam valóban semleges akar lenni, akkor a vallási alapú érveket sem zárhatja ki pusztán azért, mert vallásiak.

Ki mondja meg, mi a haladás?

A 21. században egyre több olyan döntéssel találkozunk, amelyre néhány évtizeddel ezelőtt egyszerűen nem volt technológiai lehetőségünk. Megváltoztathatjuk az emberi reprodukció folyamatát, egyre mélyebben avatkozhatunk a genetikába, és egyes országokban az orvostudomány segítséget nyújthat az élet tudatos befejezéséhez is.

XIV. Leó azonban arra hívta fel a figyelmet: elég-e az ember szabadsága ahhoz, hogy valami erkölcsileg helyessé váljon – vagy léteznek az emberi méltóságnak olyan határai, amelyekkel még saját magunk sem rendelkezhetünk korlátlanul?

Franciaországban erre most egészen más választ ad az állam és a katolikus egyház, és valószínűleg nem utoljára hallunk erről a vitáról.