Bauer Miklós az államvédelem tisztje volt, fia, Bauer Tamás az SZDSZ parlamenti képviselője lett. Eörsi Gyula a szocialista korszak tekintélyes jogtudósa és egyetemi rektora volt, fia, Eörsi Mátyás pedig a rendszerváltás után az SZDSZ politikusaként és ügyvédként vált ismertté. A két család története egy közös munkahelyen, majd egy ügyvédi irodában is összekapcsolódott.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A rendszerváltás egyik legérdekesebb kérdése nem az, hogy kik kerültek be az új parlamentbe 1990-ben, hanem az, hogy honnan érkeztek, milyen szakmai kapcsolatokkal rendelkeztek, és mi történt azokkal a személyes hálózatokkal, amelyek az előző rendszerben épültek ki.
Az SZDSZ történetében különösen figyelemre méltó a Bauer és az Eörsi család kapcsolatrendszere. Két család, két különböző életút, és több olyan találkozási pont, amely a kommunista államapparátus, a külkereskedelmi vállalatok, a jogászi világ és a rendszerváltás utáni politika között húzódik.
Bauer Miklós: az államvédelmi tisztből vállalati jogász
Bauer Miklós 1945-ben került a politikai rendőrséghez, később az ÁVH tisztjeként szolgált. Az állambiztonsági múlttal foglalkozó történeti kutatások szerint kihallgatásokban is részt vett, és 1951-től a nyugat-európai hírszerzéssel foglalkozott. 1953 januárjában a Péter Gábor-ügyben letartóztatták, az év végén azonban szabadon engedték.
Nevéhez a későbbi sajtóvitákban súlyos bántalmazási vádak kapcsolódtak, köztük Ries István egykori igazságügy-miniszter kihallgatásának ügye. Bauer Miklós szerepéről fennmaradt állambiztonsági iratok és tanúvallomások is szólnak, de a neki tulajdonított cselekmények és azok büntetőjogi megítélése között különbséget kell tenni.
A történet azonban itt nem ér véget.
Bauer Miklós később a Komplex Külkereskedelmi Vállalat jogászaként dolgozott. A külkereskedelem a szocialista Magyarország sajátos területe volt: nemzetközi szerződések, valutában elszámolt ügyletek, nyugati üzleti kapcsolatok és különleges szakmai ismeretek kapcsolódtak hozzá.
A Komplexnél dolgozott egy fiatal jogász is: Eörsi Mátyás.
Eörsi Mátyás: a Komplexből az SZDSZ-be
Eörsi Mátyás 1979-ben kezdett dolgozni a Komplex Külkereskedelmi Vállalatnál. Közvetlen szakmai kapcsolatba került Bauer Miklóssal, akit később jó főnöknek és kiváló jogásznak nevezett.
1987-ben Eörsi megalapította ügyvédi irodáját, amelyhez saját elmondása szerint ő hívta meg Bauer Miklóst.
Egy évvel később, 1988-ban Eörsi Mátyás az SZDSZ alapító tagja lett. A rendszerváltás után országgyűlési képviselőként, majd külügyi államtitkárként is dolgozott.
A korábbi államvédelmi tiszt és a liberális politikus munkakapcsolata így a rendszerváltás után is fennmaradt.
Eörsi egy 1999-es interjúban arról beszélt, hogy amikor megismerte Bauert, nem tudott államvédelmi múltjáról. Később azonban értesült róla, és komoly erkölcsi dilemmát jelentett számára a közös munka folytatása.
2000-ben Bauer Miklós távozása az ügyvédi irodából nyilvános politikai és sajtóvita tárgyává vált.
Bauer Tamás: a következő generáció politikai pályája
Bauer Miklós fia, Bauer Tamás közgazdászként vált ismertté. A demokratikus ellenzékhez kapcsolódott, részt vett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának munkájában, majd az SZDSZ alapító tagja lett.
Az 1994-es országgyűlési választások után parlamenti képviselőként dolgozott, a párt gazdaságpolitikai programjának kialakításában is szerepet vállalt.
Így a kilencvenes években sajátos helyzet alakult ki: az egykori ÁVH-tiszt fia és az egykori államvédelmi tisztet foglalkoztató ügyvéd ugyanabban a parlamenti pártban politizált.
Ez önmagában természetesen nem bizonyít közös politikai szándékot vagy örökölt befolyást. A családi és szakmai kapcsolat viszont dokumentálható.
Bauer Tamás 2007-ben kilépett az SZDSZ-ből, később a Demokratikus Koalíció egyik vezető politikusa lett.
Az Eörsi család másik ága: az állami jogtudománytól az ellenzékig
A kapcsolatrendszer megértéséhez Eörsi Mátyás családját is érdemes megvizsgálni.
Édesapja, Eörsi Gyula a szocialista Magyarország meghatározó jogtudósa volt. Az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, később az ELTE professzora, majd 1978 és 1984 között az egyetem rektora lett.
Eörsi Gyula pályája a korszak állami és tudományos intézményrendszerében bontakozott ki. Nem egyszerűen hivatali tisztségeket töltött be: a magyar polgári jog egyik elismert kutatójaként maradandó szakmai munkát végzett.
Testvére, Eörsi István író viszont egészen más utat járt be. Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt börtönbüntetést kapott, később a demokratikus ellenzék ismert alakja lett.
Az Eörsi család története ezért nem szorítható bele egyetlen politikai vagy ideológiai kategóriába. Ugyanabban a családban találunk a szocialista állami intézményrendszerben magas pozícióba jutott jogtudóst és a rendszerrel szembeforduló, bebörtönzött írót.
Éppen ez teszi különösen érdekessé a családtörténetet.
Ahol a családok találkoztak
A Bauer–Eörsi kapcsolatrendszernek három jól dokumentálható eleme van.
Az első a családi kapcsolat: Bauer Miklós és Bauer Tamás apa és fia; Eörsi Gyula és Eörsi Mátyás ugyancsak apa és fia, Eörsi István pedig Eörsi Mátyás nagybátyja volt.
A második a szakmai kapcsolat: Bauer Miklós és Eörsi Mátyás a Komplex Külkereskedelmi Vállalatnál dolgoztak együtt, később pedig az Eörsi-féle ügyvédi irodában folytatták a közös munkát.
A harmadik a politikai kapcsolat: Bauer Tamás és Eörsi Mátyás egyaránt az SZDSZ alapítói, majd országgyűlési képviselői voltak.
A három kapcsolattípus összessége teszi ezt a történetet többé egyszerű családi életrajzoknál.
Mit örökölt a rendszerváltás az előző korszakból?
A rendszerváltás új politikai intézményrendszert hozott létre, de nem tüntette el egyik napról a másikra a korábban megszerzett szaktudást, az üzleti kapcsolatokat, az intézményi pozíciókhoz kötődő tapasztalatokat és a személyes ismeretségeket.
A Bauer–Eörsi történet erre szolgáltat konkrét, dokumentálható példát.
Azt viszont nem lehet pusztán az életrajzok alapján kijelenteni, hogy az új politikai szereplők valamiféle előre megszervezett hatalmi átörökítés résztvevői lettek volna. Ehhez olyan iratokra, döntésekre és bizonyítható együttműködésekre lenne szükség, amelyek túlmutatnak a rokoni és munkatársi kapcsolatokon.
A történelmi kérdés így is megmarad: hogyan alakult át az előző rendszer politikai és szakmai elitje, és milyen kapcsolatok élték túl a rendszerváltást?
A hatalom családfájának ez az ága nem ad mindenre választ. De megmutatja, hol érdemes keresni őket.
