Korábban már elkezdtük bemutatni azokat a magyar költőket, akiknek verseiben fontos szerepet kapott Isten és a hit. Balassi Bálint békességet kérő imádsága után most Ady Endrével folytatjuk: Az Úr érkezése című versében a magány és az elhagyatottság közepette érkezik meg az isteni vigasz.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Balassi kérésétől Ady öleléséig
Korábbi írásunkban Balassi Bálint Adj már csendességet című versével foglalkoztunk. A reneszánsz költő nyugalomért, irgalomért és lelki békességért fordult Istenhez. Évszázadokkal később Ady Endre költészetében is megszólalt a segítségre, bizonyosságra vágyó ember hangja.
Ady istenes verseiben azonban sokféle érzés megfér egymás mellett. A bizalom mellett megjelenik a kétely, a közelség vágya mellett az elveszettség is. Már az 1908-ban megjelent Az Illés szekerén kötetének verscímei is jelzik ezt a változatosságot: Szeress engem, Istenem, Álmom: az Isten, Uram, ostorozz meg. Ugyanebben a kötetben, A Sion-hegy alatt című ciklusban olvasható Az Úr érkezése is.
Ebben a rövid versben a vívódás helyét egy csöndes találkozás veszi át.
Amikor nehéz továbbvinni a lelket
A költemény első két sora rögtön személyes helyzetbe vezet: valakit elhagytak, és már saját lelkének terhét is alig bírja. Nem tudjuk meg, kik fordultak el tőle, és pontosan mi történt. A vers az érzést teszi átélhetővé: azt az állapotot, amikor az ember kimerülten próbál továbbmenni.
Ekkor következik be a fordulat. Az Isten érkezését nem előzi meg látványos jel vagy ünnepélyes bejelentés. A találkozás egy ölelésben válik érzékelhetővé.
Ady Endre: Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Mit jelent a „háborus éjjel”?
A második versszak ellentétei adják a költemény egyik legerősebb részét. A harsona hangjával a néma ölelés, a nappal fényével a háborús éjszaka áll szemben. A segítség akkor érkezik, amikor a legnagyobb szükség van rá.
A „háborus éjjel” itt lelkiállapotként is olvasható: a belső nyugtalanság, a félelem és a kiszolgáltatottság képeként. Nem az első világháborúra utal, hiszen a vers már az 1908-as kötetben szerepelt.
Az ölelés képe különösen közel hozza ezt a tapasztalatot. Aki átölel valakit, annak nem feltétlenül tudja azonnal megoldani minden gondját. A jelenlétével mégis azt érezteti: nincs egyedül. Ady versében az isteni közelség is ilyen személyes, szavak nélküli vigaszként jelenik meg.
A veszteség után is megmaradó bizonyosság
Az utolsó versszak nem törli el a veszteségeket. Az ifjúság elmúlása és a korábbi látásmód összeomlása mellett azonban megszületik valami maradandó: a beszélő bizonyossága arról, akit megtapasztalt.
A költemény ezért több egyszerű megnyugvásnál. Egy olyan találkozást őriz, amely megváltoztatja, hogyan tekint az ember önmagára és a világra. A korábbi kapaszkodók megrendülnek, az isteni jelenlét emléke mégis megmarad.
Balassi békességért imádkozik, Ady pedig arról ír, milyen érzés a legnagyobb magányban vigaszra találni. Mindkét versben olyan ember szólal meg, aki elfáradt, és Istenben keres támaszt.
