Csontdarabok díszes tartókban, évszázadokon át őrzött ruhák, hajszálak – és Rómában öt fadarab, amelyről a hagyomány azt tartja, hogy Jézus jászlából származik. Kívülről nézve az ereklyék tisztelete a kereszténység egyik legkülönösebb hagyományának tűnhet. De miért fontosak ezek a tárgyak a hívőknek, valóban természetfeletti erőt tulajdonít nekik az Egyház, és honnan tudhatjuk egyáltalán, hogy valódiak?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Éppen most került ismét előtérbe az ereklyék kérdése Rómában. A Santa Maria Maggiore-bazilikában őrzik a Szent Jászol ereklyéit: öt vékony szikomorfa-darabot, amelyeket a keresztény hagyomány annak a betlehemi jászolnak a részeiként tart számon, amelybe Mária a megszületett Jézust fektette.
A Vatican News beszámolója szerint a különleges ereklyéket hamarosan ideiglenesen áthelyezik megszokott helyükről egy oldalkápolnába. Ennek egészen gyakorlati oka van: restaurálják a történelmi fülkét és az ereklyetartót, mert azok már nem biztosítják a megfelelő körülményeket a több évszázada őrzött fadaraboknak.
A látogatók számára ennek különleges következménye lesz: a megszokottnál jóval közelebbről láthatják majd a Szent Jászol darabjait. Karácsony estéjén ünnepélyesen a pápai oltárhoz viszik őket, vízkeresztkor pedig visszakerülnek felújított helyükre.
Tényleg Jézus jászlából származnak?
Ezt ma történelmi bizonyossággal nem lehet kijelenteni. Maga a Vatican News is úgy fogalmaz, hogy az öt fadarabot a hagyomány azonosítja a betlehemi jászol maradványaiként. A hozzájuk kapcsolódó hagyomány ugyanakkor nagyon régi: a bazilika évszázadokon keresztül annyira összefonódott Krisztus születésének emlékezetével, hogy Santa Maria ad Praesepe, vagyis a „Jászol melletti Szűz Mária” néven is ismerték.
A mostani történet jól mutatja, milyen különös viszonyunk van az ereklyékhez.
Az ereklye sokféle lehet: egy szent földi maradványa, például csont vagy haj, de lehet hozzá kötődő ruha, használati tárgy vagy más emlék is. Különleges helyet foglalnak el azok az ereklyék, amelyeket a hagyomány közvetlenül Jézus földi életéhez kapcsol – ilyen a Rómában őrzött öt fadarab is.
Miért ilyen fontos a test?
A kereszténységben mindennek mélyebb teológiai oka is van. A test a keresztény felfogásban nem egyszerűen ideiglenes burok, amelyet a lélek a halál pillanatában végleg maga mögött hagy.
A kereszténység a test feltámadását vallja, ezért az ember testi valóságának is jelentőséget tulajdonít.
Ez segít megérteni, miért őrizték már az első keresztény századokban különleges gonddal a vértanúk földi maradványait. Az ereklyetisztelet tehát jóval régebbi a középkori katedrálisoknál.
A katolikusok csontokhoz imádkoznak?
A katolikus tanítás szerint az ereklyét nem imádják, és nem valamiféle önálló mágikus erővel rendelkező tárgynak tekintik. Az Istent megillető imádás és a szentek, illetve a hozzájuk kapcsolódó ereklyék tisztelete két különböző dolog.
Az ereklye jelentőségét az adja, hogy ahhoz az emberhez kapcsolódik, akit a hívő szentként tisztel. A római Szent Jászol esetében pedig a hagyomány egyenesen Krisztus földi életének kezdetéhez kapcsolja a tárgyakat.
Vagyis nem a csontnak vagy a fadarabnak kellene csodát tennie.
Legalábbis ez a teológia, a történelem azonban ennél jóval színesebb.
Amikor egy szent csontja valódi kincs volt
A középkorban egy jelentős ereklye nemcsak vallási értéket képviselt.
Zarándokok tömegeit vonzhatta, híressé tehetett egy templomot, és egész városok rangját emelhette. Az ereklyék körül így idővel nemcsak hit, hanem presztízs és komoly gazdasági érdek is megjelent.
Ahol pedig ekkora érték van, ott előbb-utóbb megjelenik a visszaélés is.
Ereklyéket adtak-vettek, elloptak és hamisítottak. A középkori Európában kétes eredetű szent tárgyak is forgalomba kerültek, így a hitelesség kérdése már évszázadokkal ezelőtt komoly problémává vált.
Talán nem is olyan idegen ez tőlünk
Az ereklyék tisztelete mai szemmel szokatlannak tűnhet, az a gondolat azonban már kevésbé idegen, hogy egy személyhez kötődő tárgy különleges jelentőséget kap. Családok generációkon át őriznek fényképeket, leveleket, ékszereket vagy más személyes emlékeket, miközben múzeumokban is kiemelt értéket tulajdonítunk történelmi személyiségek egykori tárgyainak.
A vallási ereklye természetesen ennél többet jelent a hívők számára: nem egyszerű emléktárgy, hanem a szenthez, illetve a kereszténység történetéhez fűződő kapcsolat egyik kézzelfogható jele.
A Rómában őrzött öt fadarab eredetéről sem lehet történészi bizonyossággal kijelenteni, hogy valóban a betlehemi jászolhoz tartozott. Jelentőségüket ugyanakkor nem kizárólag bizonyítható eredetük adja, hanem az a több évszázados vallási hagyomány is, amely hozzájuk kapcsolódik.
Az ereklyék tisztelete így egyszerre szól hitről, emlékezetről és arról az emberi igényről, hogy kézzelfogható kapcsolatot őrizzünk a számunkra fontos múlttal.
Források: Vatican News – a Szent Jászol ereklyéiről · Vatikán – Relics in the Church: Authenticity and Conservation · Harvard Divinity School – Early Christian Relics and Commodity Culture
