Néhány nappal ezelőtt még azt számolgattuk, hány centiméter választja el a Paksi Atomerőművet egy olyan helyzettől, amilyenre több mint négy évtizedes működése során nem volt példa. Hétfőre végre jobb hírek érkeztek: emelkedni kezdett a Duna, és ezzel együtt megkezdődött az egyik paksi turbina visszakapcsolási folyamata is.

Fellélegezhetünk tehát. Hátradőlni azonban még korai.

Az Országos Vízjelző Szolgálat augusztus 10-én reggel Paksnál mínusz 121 centiméteres vízállást rögzített. A hétfő délelőtt kiadott előrejelzés szerint 13 órára mínusz 118, estére pedig mínusz 114 centiméter körüli érték várható. Kedden akár mínusz 109 centiméterig is javulhat a helyzet.

Ez már elegendő ahhoz, hogy az atomerőműben megkezdődjön a visszakapcsolás: a jelenlegi tervek szerint hétfő estétől a 2. blokk 3-as turbinája ismét villamos energiát termelhet.

Néhány napja még egészen más számokat néztünk

Érdemes felidézni, honnan jutottunk idáig.

A rendkívül alacsony dunai vízállás miatt a Paksi Atomerőmű teljesítményét az elmúlt időszakban drasztikusan csökkenteni kellett. A mintegy 2000 megawatt névleges teljesítmény július 31-re 965 MW-ra, augusztus 1-jén 480 MW-ra, majd augusztus 2-án hajnalra mindössze körülbelül 240 MW-ra esett vissza.

Vagyis néhány nap alatt Magyarország legfontosabb villamosenergia-termelő létesítménye kapacitásának döntő része kiesett.

És itt érdemes valamit újra tisztázni, mert az elmúlt napokban a közösségi médiában rengeteg félreértés keringett.

Nem arról volt szó, hogy „elfogyott a Duna vize”, és nem az atomerőmű nukleáris biztonságával történt valami rendkívüli.

A probléma az extrém alacsony vízállással függött össze. Az atomerőmű a Dunából biztosítja a kondenzátorok hűtéséhez szükséges vizet. A folyó szintjének jelentős csökkenése miatt a hűtővíz-rendszer szivattyúinak megfelelő működési feltételei kerültek veszélybe, ezért vált szükségessé a termelés fokozatos visszafogása.

Magyarul: éppen azért csökkentették a teljesítményt, hogy ne legyen baj.

Most jön az igazán érdekes rész

A hétfői emelkedés ugyanis nem feltétlenül jelenti azt, hogy a történetnek vége.

A Hydroinfo hétfő reggel kiadott előrejelzése szerint a Duna Paksnál kedden érheti el a mostani kisebb tetőzését, nagyjából mínusz 109 centiméter környékén. Ezt követően azonban az előrejelzés ismét apadást mutat.

Szerdán már mínusz 118 centiméter körüli érték is megjelenik a prognózisban, csütörtökre mínusz 127–129 centiméter, péntekre pedig ismét mínusz 131–134 centiméter körüli vízállást jeleznek előre. A több napra szóló prognózis bizonytalansága természetesen egyre nagyobb, ezt maga az előrejelzés is jelzi, ezért ezeket nem kész tényként, hanem figyelmeztető forgatókönyvként érdemes olvasni.

De éppen ettől válik igazán fontossá, ami az elmúlt két hétben történt.

Nem kaptunk végleges megoldást.

Kaptunk néhány nap haladékot.

A Duna most megmutatta, mennyire fontos

Sokáig természetesnek vettük, hogy a Duna ott folyik.

Olyannyira természetesnek, hogy többnyire akkor foglalkozunk vele, amikor árad, amikor strandolni akarunk, amikor valamilyen látványos környezetvédelmi ügy történik, vagy amikor egy politikus éppen mond róla valamit.

Most viszont néhány centiméter vízszintkülönbség hirtelen országos jelentőségű kérdéssé vált.

A Paksi Atomerőmű teljes kapacitása a magyar villamosenergia-termelés mintegy negyven százalékát adja, és az ország áramfogyasztásának hozzávetőleg harmadát képes fedezni. Amikor tehát Paks teljesítménye töredékére esik, az már messze nem Tolna vármegye helyi problémája.

Energiaellátási kérdés.

Gazdasági kérdés.

És egyre inkább vízgazdálkodási kérdés is.

Ráadásul érdekes egybeesés, hogy éppen ma kezdődik Baján a Nemzetközi Duna-kutató Szövetség konferenciája, amelynek központi témája a Duna társadalmi és ökológiai jövője, valamint a fenntartható folyórendszer kérdése. Ennél aktuálisabb időpontot aligha választhattak volna.

Nem az a kérdés, hogy ma van-e víz

A mostani helyzetből ezért szerintem nem azt kell megtanulnunk, hogy „megúsztuk”.

Hanem azt, hogy milyen gyorsan tud megváltozni valami, amit évtizedeken át állandónak hittünk.

A klíma változik, az aszályos időszakok hosszabbodhatnak, a víz pedig lassan ugyanolyan stratégiai kérdéssé válik, mint az energia. A kettő ráadásul Pakson szó szerint találkozik egymással.

Ma emelkedik a Duna.

Ma újraindíthatunk egy turbinát.

Ez jó hír.

Csakhogy amikor egy ország energiaellátásának jelentős része azon múlik, hogy egy folyó vízszintje néhány centiméterrel feljebb vagy lejjebb van, akkor nem elég minden alkalommal megkönnyebbülten felsóhajtani, amikor megérkezik egy kisebb vízhullám.

Arra kell felkészülnünk, amikor nem érkezik meg.