Házasságok, politikai ismeretségek, közös vállalkozások és fővárosi kinevezések. A Magyar–Mécs–Mesterházy–Demszky kapcsolatrendszer története jól mutatja, milyen közel kerülhetett egymáshoz a családi, politikai és gazdasági világ a rendszerváltás utáni Budapesten.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A hatalom nem feltétlenül ér véget ott, ahol a hivatali megbízatás. Vannak kapcsolatok, amelyek túlélnek választásokat, pártszakadásokat, kormányváltásokat, és vannak családi kötelékek, amelyek egymástól látszólag távol álló szereplőket kötnek össze. Sorozatunkban ezeknek a kapcsolatoknak eredünk nyomába, ezúttal a Magyar–Mécs–Mesterházy–Demszky család történetén keresztül, amelynek egyik ága egészen a budapesti Városháza és a BKV vezetésének világáig vezet.
Házasságok, amelyek összekötötték a politikai családokat
Magyar Bálint volt oktatási miniszter és Magyar Fruzsina testvérek. Magyar Bálint 1993-ban Hodosán Rózával kötött házasságot, aki korábban, 1985 és 1991 között Demszky Gábor felesége volt. Magyar Fruzsina 1985-ben Mécs Imréhez ment hozzá, akinek első házasságából született lánya, Mécs Mónika 1997-ben Mesterházy Ernő felesége lett.
Ezeken a házasságokon keresztül több, a rendszerváltás utáni közéletből ismert személy kapcsolódott egymáshoz. Demszky húsz évig Budapest főpolgármestere volt, Magyar Bálint miniszteri és SZDSZ-elnöki tisztséget töltött be, Mécs Imre parlamenti képviselőként a honvédelmi bizottságot is vezette, Hodosán Róza pedig maga is országgyűlési képviselő volt. A családi kapcsolatok mellett tehát ugyanabban az időszakban jelentős politikai pozíciókat találunk, amelyek között különösen figyelemre méltó Mesterházy Ernő pályája.
Az üzleti életből érkező Mesterházy egy 2008 februárjában megjelent Origo-interjúban maga beszélt arról, hogy apósával, Mécs Imrével politikai rendezvényekre és fogadásokra járt, ahol számos közéleti szereplővel ismerkedett meg. A családi kapcsolat így saját elmondása szerint is hozzájárult politikai ismeretségi körének bővüléséhez.
Demszkyhez ugyanakkor egy másik családi szál is vezetett. A főpolgármester akkori felesége, Révai Vera, Révai József egykori kommunista kultúrpolitikus unokája munkakapcsolatban állt Mesterházyval, és az Origónak arról számolt be, hogy Demszky kérésére ő szervezte meg találkozójukat, feltehetően 1999-ben vagy 2000-ben.
Vagyis Mesterházy politikai kapcsolatainak történetében két külön családi ág is feltűnik: a Mécs családba kötött házassága és Révai Vera közvetítő szerepe. A következő években pedig már nem egyszerűen a politikai körökben ismert vállalkozóként, hanem Demszky egyik közeli tanácsadójaként jelent meg.
A Városházán már a döntések közelében
Mesterházy a 2000-es évek közepére rendszeres szereplője lett a fővárosi politikai egyeztetéseknek. A 2006-os önkormányzati választást követő koalíciós tárgyalásokon már a Demszkyt képviselő küldöttségben foglalt helyet. Az Origo korabeli beszámolójában az MSZP tárgyalódelegációjának egyik tagja úgy nyilatkozott, hogy Mesterházy meghatározó résztvevője volt az egyeztetéseknek, mert a tárgyalópartnerek őt tekintették a főpolgármester álláspontja közvetítőjének.
A koalíciós megállapodások nem pusztán politikai együttműködésről szóltak: a városvezetés szerkezetét, a hatáskörök megosztását és a fővárosi vállalatok irányításának kérdéseit is érintették. Mesterházy jelenléte ezért valós politikai szerepet jelentett, még ha ez nem is járt önálló közgyűlési döntési jogkörrel.
A fővárosi cégek vezetőinek kiválasztásával kapcsolatban is felmerült a neve. Somlyódy Csaba szocialista politikus korabeli nyilatkozata szerint Mesterházy fontos szerepet játszott a személyi egyeztetésekben. A korábban családi és társasági kapcsolatok révén kialakult ismeretségi kör így idővel a fővárosi döntés-előkészítés világával is találkozott.
A korábbi üzlettárs, aki a BKV élére került
Mesterházy Ernő korábbi üzleti partnerei között találjuk Tótfalusi Györgyöt, akinek neve több vállalkozás, köztük az Első Magyar Garzonház, az Immobil Invest 2001 és a Kistarcsai Iparcentrum történetében is felbukkant. A korabeli sajtó beszámolói szerint üzleti kapcsolatuk már azelőtt fennállt, hogy Tótfalusi a fővárosi közéletben jelentősebb szerephez jutott volna.
Tótfalusi 2007 nyarán a BKV igazgatóságának elnöke lett, és 2009 őszéig töltötte be ezt a tisztséget. Korábbi üzlettársa ekkor már a főpolgármester közvetlen politikai környezetéhez tartozott, a sajtó pedig arról is beszámolt, hogy Mesterházynak szerepe lehetett Tótfalusi kinevezésének előkészítésében.
A kinevezés körülményeit az eredeti közgyűlési és társasági dokumentumok alapján lehet teljes egészében tisztázni. A személyes és üzleti kapcsolat azonban önmagában is indokolja, hogy megvizsgáljuk, milyen szerepet játszottak a korábbi ismeretségek a fővárosi vállalatvezetői pozíciók betöltésekor.
A történetben megjelenik Tótfalusi édesanyja is
A Magyar Rádió 2009. szeptember 3-i, cégadatokra épülő feltárása újabb családi kapcsolódást azonosított. Eszerint Tótfalusi György édesanyja is szerepelt azokban az ingatlan- és tanácsadó vállalkozásokban, amelyek a BKV igazgatósági elnökének főtanácsadójához, Futó Sándorhoz kötődtek.
A Benefit G8 Ingatlanfejlesztő Kft. a beszámolók szerint a 2005-ben alapított Pro Advis Tanácsadó és Szolgáltató Kft. egyik tulajdonosa volt, Futó Sándorral együtt. A Benefit G8 tulajdonosi körében Tótfalusi édesanyját is megnevezték, míg a Benefit 2002 körüli érdekeltségekben további tulajdonosi és felügyelőbizottsági kapcsolatok jelentek meg. A társaságok adatai között a budapesti Kiss János altábornagy utca 30/b alatti cím is visszatért.
A közrádió feltárása azért figyelemre méltó, mert a BKV elnöke és főtanácsadója közötti munkakapcsolat mellett családtagot is érintő üzleti érdekeltségeket mutatott be. A teljes tulajdonosi időrend, az egyes részesedések nagysága és a társaságok közötti kapcsolatok pontos időtartama ugyanakkor csak a történeti cégiratokból állapítható meg.
Milliós fizetés, több tízmilliós végkielégítési vita
Futó Sándor koordinációs főtanácsosként dolgozott a BKV-nál. A Magyar Rádió 2009-es beszámolója szerint havi 1 millió 420 ezer forintos díjazásban részesült, amelyhez 150 százalékos prémium kapcsolódott. Távozásakor több mint 30 millió forintos végkielégítésről jelentek meg hírek, a BKV azonban később azt közölte, hogy a szerződésben szereplő összegnek csak a felét fizették ki.
A szerződések megkötésének és aláírásának körülményei szintén vitatottak voltak. A vállalat 2010-ben cáfolta, hogy a kérdéses szerződéseket az igazgatóság elnöke vagy tagjai írták volna alá. Így a tényleges kifizetések és az azokhoz kapcsolódó döntési jogkörök teljes tisztázásához az eredeti szerződésekre lenne szükség.
A BKV körüli nyomozások később Mesterházy Ernőt és Tótfalusi Györgyöt is érintették. A hatósági eljárásokban megfogalmazott gyanúsítások azonban nem azonosak a bűnösség megállapításával, és a későbbi ítéleteket az egyes vádpontokra és vádlottakra vonatkozóan külön kell értékelni.
A családfa nem ér véget a rokonságnál
A Magyar–Mécs–Mesterházy–Demszky család története több évtizeden átívelő politikai és személyes kapcsolatrendszert tár elénk. A házasságok révén összekapcsolódó családok tagjai között minisztert, főpolgármestert, pártelnököt és parlamenti képviselőket találunk, Mesterházy Ernő életútján keresztül pedig a családi ismeretségektől eljutunk a fővárosi koalíciós tárgyalásokig, majd a korábbi üzleti partnerek és vállalatvezetők világáig.
Tótfalusi és Futó története ehhez egy további, családtagokat is érintő gazdasági kapcsolatrendszert ad hozzá. Nem új vérrokonságot a Magyar vagy Mécs családhoz, hanem olyan üzleti érdekeltségeket, amelyek ugyanabban az intézményi környezetben jelentek meg.
A rokoni kapcsolatok önmagukban nem bizonyítanak visszaélést, és azt sem, hogy egy-egy kinevezés hátterében családi vagy üzleti érdek állt volna. A dokumentálható kapcsolatok azonban megmutatják, mely döntések, kinevezések és szerződések érdemelnek további vizsgálatot.
Mert a hatalom történetét nemcsak azok írják, akiknek a neve a hivatalos kinevezéseken szerepel. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy kik ismerték egymást, milyen kapcsolatok kötötték össze őket, és ezek mikor találkoztak a közvagyonról szóló döntésekkel.
