
Évtizedek hallgatása után eljön a szembenézés pillanata
— Fotó: X
Évtizedek hallgatása után eljön a szembenézés pillanata
XIV. Leó pápa szeptember 27-én Lourdes-ban hét, egyházi közegben elkövetett szexuális visszaélés áldozatával találkozik. A zárt ajtók mögötti beszélgetés túlmutat önmagán, arról is szól, hogy az egyház képes-e végre teljesen szembenézni azzal, ami évtizedeken át a saját falain belül történt: kimondani a visszaéléseket, a hallgatást, a mulasztásokat és a felelősséget.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Lourdes-ban már maga a helyszín is erős szimbólum. A bazilika Marko Rupnik által készített mozaikjait letakarták, miközben a volt jezsuita művész ellen a Vatikánban jelenleg is eljárás folyik több mint két tucat nő pszichológiai, spirituális és szexuális bántalmazásával kapcsolatos vádjai miatt.
Néhány száz méterrel arrébb XIV. Leó hét olyan emberrel ül le, akiket egyházi közegben ért szexuális visszaélés.
A találkozó már a kezdete előtt vitát váltott ki
A hét meghívott között van a Notre-Dame de Bétharram katolikus iskola egyik korábbi diákja, egy Bernard Preynat által bántalmazott ember, valamint valaki azok közül, akik Abbé Pierre-t vádolták szexuális erőszakkal. Vagyis Franciaország több súlyos egyházi botrányának érintettjei ülnek majd ugyanannál az asztalnál.
Több túlélői szervezet ugyanakkor azt kifogásolja, hogy a résztvevőket nem az érdekképviseletek választották ki. Marie Derain de Vaucresson, a francia független jóvátételi szervezet, az INIRR vezetője „elszalasztott lehetőségnek” nevezte a találkozó jelenlegi formáját. A hét meghívott maga is hangsúlyozta: nem minden érintett nevében beszélnek, kizárólag a saját történetüket képviselik.
Ez egy fontos kérdést vet fel: ki dönti el, kit hallgat meg az egyház, és hogyan lehet úgy teret adni az áldozatoknak, hogy közben ne maga az intézmény szabja meg, kik beszélhetnek a nevükben?
A 2021-es francia vizsgálat után létrehozott INIRR ehhez próbált független keretet adni. Öt év alatt 1969 ember fordult a szervezethez, 1184 ügyben már döntés született, az átlagos pénzügyi jóvátétel pedig 36 892 euró volt. Több száz ügy még folyamatban van.
De a túlélők történetei azt mutatják, hogy a pénz önmagában kevés.
Az AP-nek nyilatkozó Eric arról beszélt, hogy amikor közölték vele a jóvátétel összegét, első reakciója az volt: vajon ennyit ér-e ő és mindaz, amit elszenvedett. Később értette meg, hogy az összeg nem őt vagy az elveszett gyerekkorát „árazza be”.
Cécile Reneaume számára pedig nem elsősorban a pénz volt fontos, hanem az, hogy az INIRR hivatalos levélben rögzítette, milyen mulasztások történtek vele szemben. Azt mondta, ekkor érezte először, hogy az intézmény valóban hitelt ad annak, amit gyerekként átélt.
Közben éppen most alakul át a francia jóvátételi rendszer. Az INIRR augusztus 31. óta nem fogad új kérelmeket, október 1-jétől pedig új eljárás lép életbe. Az Ampaseo nevű áldozati szervezet attól tart, hogy az új rendszer kevésbé lesz független, mert az első kapcsolatfelvétel ismét helyi egyházi szereplőkön keresztül történhet.
Ez azért különösen érzékeny, mert nehéz azt várni az áldozatoktól, hogy ugyanahhoz az intézményhez forduljanak bizalommal, amely korábban nem tudta megvédeni őket.
Az érintettek ezért egyre világosabban fogalmaznak: nem elég meghallgatni őket, és nem elég pénzügyi jóvátételt adni.
Alain Esquerre, a Bétharram egykori diákjait képviselő csoport szóvivője konkrét megelőzési tervet vár az egyháztól. Más túlélők a papképzés, a szemináriumok működésének és az új visszaélési ügyek kezelésének felülvizsgálatát sürgetik.
A kérdés tehát nemcsak az, hogy mit mond XIV. Leó a hét embernek Lourdes-ban, hanem az is, hogy mi változik meg utána.
A mérföldkő nem maga a találkozó lesz
XIV. Leó lourdes-i találkozójának óriási jelentősége van, nem csupán egy gesztusról van szó. Természetesen egyetlen beszélgetés nem képes helyrehozni mindazt, ami évtizedeken keresztül történt.
A találkozó megnyit egy új szakaszt, az egyház nemcsak az elkövetők bűneiről beszél, hanem saját működését vizsgálja, amelyben nevén nevezi a hallgatást, a mulasztásokat és azokat a döntéseket is, amelyek miatt áldozatok maradhattak védelem nélkül.
Végre ki lehet mondani az igazságot, felelősséget lehet vállalni, és szembe kell nézni azzal is, hogyan történhettek meg ezek a visszaélések, kik tudtak róluk, kik hallgattak, és milyen döntések tették lehetővé, hogy egyes esetek évtizedeken át következmények nélkül maradjanak.
Lourdes után ezért nem a bocsánatkérés lesz a legfontosabb kérdés, hanem az, hogy az egyház valóban hajlandó-e szembenézni a saját bűneivel – és tenni azért, hogy azok többé ne ismétlődhessenek meg.





