Pierre-Julien Eymard 1811. február 4-én született a franciaországi La Mure-ben. Édesanyja mélyen vallásos asszony volt, aki már kisgyermekként magával vitte fiát az istentiszteletekre. Péterben pedig hamar különös vonzalom ébredt az Eucharisztia iránt: gyermekkorában szívesen időzött a szentségház közelében.

Már fiatalon eldöntötte, hogy pap szeretne lenni. Az út azonban korántsem volt egyszerű. Édesapja ellenezte tervét, és inkább mesterséget szánt neki. Péter azonban nem mondott le hivatásáról: még latinul is önállóan kezdett tanulni, hogy egyszer megvalósíthassa azt, amire elhívást érzett.

Végül 1831-ben belépett a grenoble-i szemináriumba, majd 1834. július 20-án pappá szentelték. Később a maristák közé lépett, ám lelki útja egyre határozottabban az Eucharisztia felé vezette.

Az Eucharisztia apostola

Eymard felismerése egyszerű volt, mégis radikális: az Egyház megújulását nem lehet pusztán emberi programoktól várni. Vissza kell találni Krisztushoz.

A Vatikánnak az eucharisztikus kongresszusok történetét bemutató dokumentuma Eymard-t az „Eucharisztia apostolaként” említi. Lelkisége később a nemzetközi eucharisztikus kongresszusok kibontakozására is jelentős hatással volt.

Korának problémája furcsán ismerősen hangzik a XXI. század emberének is. Eymard olyan világot látott maga körül, amely egyre inkább eltávolodott Krisztustól, miközben az emberek másutt keresték életük biztos alapját.

Az ő válasza erre nem politikai program és nem hangzatos jelszó volt.

Hanem Krisztus.

Meggyőződése szerint az Egyház és az ember lelki megújulásának forrása az Eucharisztiában jelen lévő Jézushoz való visszatérés.

Nem kerülte el a szenvedés sem

Eymard életét sem kísérte folyamatos siker. Rendalapítóként komoly konfliktusokkal, belső viszályokkal és csalódásokkal kellett szembenéznie. Utolsó éveiben mindehhez fizikai kimerültség és betegség társult.

Mégsem fordult el attól, akinek egész életét odaadta.

1. augusztus 1-jén halt meg szülővárosában. 1925-ben boldoggá, 1962-ben pedig szentté avatták.

Mit üzen nekünk ma Eymard Szent Péter Julián?

Talán éppen azt, amit a legkönnyebb elfelejtenünk.

Hogy a kereszténység nem elsősorban vélemény. Nem kulturális jelző. Nem politikai identitás. És nem is pusztán hagyomány.

A kereszténység mindenekelőtt találkozás Krisztussal.

Lehet rengeteget beszélni Istenről úgy, hogy közben alig marad időnk Vele lenni. Lehet megvédeni a keresztény kultúrát úgy, hogy közben elfelejtünk imádkozni. Lehet keresni Istent a világ nagy eseményeiben, miközben Ő csendben vár bennünket a templomban. Eymard Szent Péter Julián élete arra hív, hogy időnként hagyjuk elcsendesedni körülöttünk a világot.

Térjünk be egy templomba.

Üljünk le néhány percre.

És ne akarjunk feltétlenül mondani semmit.

Csak legyünk ott Krisztussal.

Talán éppen ebben a csendben értjük meg újra, hogy nem vagyunk egyedül.

Ima Eymard Szent Péter Julián közbenjárására

Urunk Jézus Krisztus,
taníts bennünket úgy keresni Téged,
ahogyan Eymard Szent Péter Julián keresett.

Adj nekünk hitet, hogy felismerjünk Téged az Eucharisztiában,
csendet, hogy meghalljuk szavadat,
és bátorságot, hogy életünket is Rád bízzuk.

Amikor elfáradunk, maradj mellettünk.
Amikor kételkedünk, erősíts meg bennünket.
Amikor pedig a világ zaja elnyomná hangodat,
vezess vissza bennünket a Te csendes jelenlétedhez.

Ámen.