Nyolc hónapja tart az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborúja, a legújabb békeközvetítési kísérlet pedig ismét komoly akadályba ütközött. Teherán elfogadhatatlannak nevezte a Katar által előterjesztett elképzeléseket, és világossá tette: a nukleáris program ügyében nem hajlandó engedni. A tét már messze túlmutat a térségen: a konfliktus a világ energiaellátását és kereskedelmét is veszélyezteti.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Újabb akadályba ütköztek a közel-keleti béketárgyalások. A Reuters október 28-i jelentése szerint a katari közvetítők új tervezetet juttattak el Iránhoz az Egyesült Államokkal és Izraellel vívott háború lezárására, ám egy magas rangú iráni tisztviselő egyértelművé tette, hogy a bemutatott elképzeléseket elfogadhatatlannak tartják.
A nyilatkozat alapján Teherán nem változtatott korábbi álláspontján: a nukleáris programmal kapcsolatos engedményekről csak akkor hajlandó érdemben tárgyalni, ha Washington előbb teljesíti az iráni követeléseket.
Hét nap alatt teremtenének bizalmat
Katar Pakisztánnal együtt próbál közvetíteni a szemben álló felek között.
A legújabb tervezet egy hétnapos, lépcsőzetes folyamatot vázol fel. A javaslat szerint Washingtonnak és Teheránnak minden nap konkrét bizalomépítő intézkedéseket kellene végrehajtania, miközben több ország vállalna garanciát a megállapodás betartására.
A tárgyalásokról tájékoztatott, nem iráni forrás szerint a tervezetet október 25-én, vasárnap ismertették Teheránnal. A közvetítők a hét végéig vártak választ, és a folyamat akár a következő hét elején megkezdődhetne.
Az iráni vezetés részéről azonban hamar érkezett az elutasító nyilatkozat. Egy magas rangú tisztviselő szerint Katar nem valódi ajánlatot, hanem elfogadhatatlan elképzeléseket mutatott be.
A hivatalos diplomáciai folyamat végleges lezárását ugyanakkor egyelőre nem jelentették be.
A nukleáris program a legnagyobb akadály
A tárgyalások központi kérdése nem csupán az, hogy milyen feltételek mellett érhet véget a háború, hanem az is, hogy a felek milyen sorrendben hajlandók teljesíteni egymás követeléseit.
Washington már a tárgyalások kezdetén napirendre akarja venni az iráni nukleáris program korlátozását.
Teherán ezzel szemben azt követeli, hogy előbb szüntessék meg az iráni kikötők amerikai blokádját, és oldják fel az iráni olajexportra kivetett szankciókat.
Az iráni vezetés szerint ezek a feltételek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a nukleáris kérdésről érdemi egyeztetések kezdődhessenek.
Az Egyesült Államok és szövetségesei viszont attól tartanak, hogy az iráni urándúsítás katonai célokat is szolgálhat. Teherán következetesen tagadja, hogy atomfegyvert kívánna előállítani.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség eközben továbbra sem rendelkezik teljes körű ellenőrzési lehetőséggel az iráni nukleáris létesítmények és a magas dúsítású uránkészletek tekintetében.
A Hormuzi-szoros a világgazdaság egyik legfontosabb ütőkártyája
A konfliktus egyik legsúlyosabb következménye a tengeri kereskedelem és az energiaellátás megzavarása.
A Hormuzi-szoros a világ egyik legfontosabb olajszállítási útvonala. Az itt kialakult korlátozások a nemzetközi energiapiacon is éreztetik hatásukat.
Irán számára a szoros megnyitása fontos tárgyalási eszköz. Teherán már szeptemberben előterjesztett egy hétnapos javaslatot, amely bizonyos feltételek teljesülése esetén lehetővé tette volna a tengeri forgalom helyreállítását.
Washington azonban elutasította a korábbi elképzelést, így Katar további diplomáciai egyeztetésekbe kezdett.
A szoros körüli bizonytalanság nem kizárólag az olajszállító országokat érinti. Az energiaárakon, a szállítási költségeken és a globális ellátási láncokon keresztül Európa gazdaságára is hatással lehet.
Már nem csak Iránról és Izraelről szól a háború
A februárban kezdődött konfliktus az elmúlt nyolc hónapban egyre szélesebb térséget érintett.
A harcok és a kapcsolódó fegyveres összecsapások Szaúd-Arábiát és Jement is elérték. A jemeni húszik támadásai, valamint a szaúdi biztonsági helyzet romlása tovább növelték a regionális eszkaláció veszélyét.
A térség államai ezért nemcsak az iráni–amerikai megállapodásban érdekeltek, hanem egy szélesebb biztonsági rendezésben is.
A diplomáciai erőfeszítések közben Szaúd-Arábia, Pakisztán és Törökország képviselői is tárgyaltak Teheránban a regionális biztonságról.
Mi történik, ha ez a békekísérlet is kudarcot vall?
A jelenlegi patthelyzet alapvető oka, hogy a két fél egymástól várja az első lépést.
Washington a nukleáris program kérdésében akar előrelépést. Teherán viszont a gazdasági szankciók enyhítését és a tengeri blokád megszüntetését tekinti az érdemi tárgyalások előfeltételének.
Amíg egyik fél sem hajlandó változtatni ezen a sorrenden, a közvetítők mozgástere rendkívül szűk marad.
A katari javaslat elutasító iráni fogadtatása ezért túlmutat egyetlen diplomáciai dokumentum sorsán. Azt mutatja, hogy nyolc hónapnyi háború, súlyos gazdasági károk és egyre erősödő regionális bizonytalanság után sem alakult ki közös álláspont a rendezés alapfeltételeiről.
A következő napok kérdése már nem csupán az, hogy sikerül-e megállapodni egy hétnapos menetrendben, hanem az is, hogy a diplomáciának maradt-e elegendő mozgástere egy újabb katonai eszkaláció megakadályozására.
Források: Reuters friss jelentése, a szeptemberi közvetítési előzmények, valamint az AP regionális helyzetképe
