2,5 millió nyertest ígér a kormányzat a jövő évi adóátrendezéssel, de ha a hangzatos szlogenek mögé nézünk, a valóság megint egészen mást mutat. Az adóalap-csökkentések helyébe lépő adójóváírás papíron jól mutat a statisztikákban, a családi kasszáknál azonban a többgyermekesek és a mentességeket élvezők nem látnak majd pluszpénzt. Miközben a büdzsé a két végletet támogatja, a becsületesen adózó, teljesítményből élő magyar középosztály megint két tűz közé szorult – és a végén újra ők fizetik meg az állami bűvészmutatvány árát.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Van az úgy, hogy a statisztika hirtelen nagyon kedves lesz velünk. Elég hozzá egy friss törvényjavaslat, néhány hangzatos sajtótájékoztató, és máris ott tartunk, hogy a jövő évtől mindenki boldogabb, gazdagabb és adózásilag is felemelkedettebb lesz. A kormányzati várakozások szerint mintegy 2,5 millió munkavállalót érint majd pozitívan a bejelentett intézkedés, amely a korábbi adóalap-kedvezményeket váltaná fel a közvetlenül csökkentő adójóváírással.
Csakhogy a matematika már csak olyan rideg tudomány, hogy nem hatódik meg a sajtóosztályok jól fésült közleményeitől. Ha a Világgazdaság elemzését és a rideg valóságot egymás mellé tesszük, hamar kiderül: megint eljátszottuk a klasszikus magyar számháborút, ahol a papíron kiosztott milliók a hétfői fizetésnapon valahogy mégis elpárolognak.
A Világgazdaság elemzése rámutat, hogy a már korábban életbe lépett kedvezményeket – így az édesanyák adómentességét vagy a családi adóalap-csökkentést – kihasználó munkavállalók nem feltétlenül tapasztalnak majd többletet a bankszámlájukon. Mivel az adómentességet élvezők lényegében nem fizetnek személyi jövedelemadót, az új típusú adójóváírásból sem származik közvetlen pénzbeli pluszjövedelmük, így a többgyermekes családok helyzete is eltérően alakulhat.
Aki eddig sem fizetett, az most sem kap
Kezdjük az alapoknál, mert a fűrészt ott vágják, ahol a legvékonyabb a deszka. A jövő évi rendszer tételmondata szerint a befizetendő adót közvetlenül csökkentő jóváírás lép az eddigi kedvezmények helyébe. De mi történik azokkal, akik eddig sem fizettek személyi jövedelemadót?
Itt botlunk bele az első logikai bukfencbe. A már korábban életbe lépett, jogosan ünnepelt mentességek – mint például az édesanyák SZJA-mentessége vagy a különböző célzott családi adóalap-csökkentések – eddig is nullára redukálták a kötelezettséget. Ha valakinek a fizetendő adója eleve nulla, akkor egy olyan szerkezettől, amely a befizetendő adóból ad kedvezményt, pont annyi pluszjövedelemre számíthat, mint éhező a múzeumi belépőre.
Papíron jól mutat a 2,5 millió „érintett”, a valóságban azonban a többgyermekes családok egy jelentős része és a korábbi mentességeket maximálisan kihasználó munkavállalók semmilyen többletet nem fognak találni a bankszámlájukon. A papírra vetett nagylelkűség a kasszánál hirtelen füstté oszlik.
A bűvészmutatvány: Jobb kézzel adunk, bal kézzel… mi is történik?
A modern gazdaságpolitika egyik legszebb műfaja az illúziókeltés. Amikor egy rendszert átalakítanak, a cél szinte soha nem a tisztánlátás, hanem a ködösítés. Az adóalap-csökkentésről az adójóváírásra való áttérés elegáns sematizmusa pontosan ezt a célt szolgálja: miközben a hangzatos szlogenek a középosztály megerősítéséről szólnak, a rendszer aprbetűs részei gondoskodnak arról, hogy a kassza egyenlege ne boruljon fel.
Azok a munkavállalók járnak a legrosszabbul, akik eddig is becsületesen, mindenféle kiskapu, egyedi kedvezmény vagy különleges státusz nélkül fizették le a teljes adójukat, és közben a béremelések küszöbén egyensúlyoznak. Ők azok, akik sem a milliárdos elit kedvezményeiből, sem az alsóbb rétegek célzott mentességeiből nem részesülnek, viszont a rendszer minden terhét hordozzák.
Hol a pénz?
A magyar adózó lassan megszokhatta, hogy az állam jobb keze nemhogy nem tudja, mit csinál a bal, de közben még zsebre is nyúl. Az új adójóváírás rendszere nem hoz valódi rendszerszintű bőséget; sokkal inkább egy újabb bürokratikus átrendezés, amellyel a statisztikai mutatókat lehet csinosítani a választások vagy a költségvetési viták előtt.
Mert amíg a címlapokon a 2,5 millió nyertes mosolyog, a konyhaasztalnál ülő családok továbbra is a rezsiszámlák és a bolti árak valóságával szembesülnek. És ott a jóváírás – legyen bármilyen kreatív nevű is – sajnos nem fizeti ki a kenyeret.
