Vannak uralkodók, akik hatalmukkal írják be magukat a történelembe. Mások háborúkkal, hódításokkal, palotákkal. Skóciai Szent Margit azonban egészen más örökséget hagyott maga után: egy olyan királynő emlékét, aki számára a korona nem kiváltság, hanem felelősség volt. És van a történetében valami különösen szép számunkra: Margit magyar földön született.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A 11. század közepén, a mai Mecseknádasd környékén látta meg a napvilágot. Édesapja az Angliából száműzött Edward herceg volt, édesanyja pedig Ágota, akit a hagyomány Szent István király családjához köt. Margit gyermekéveinek egy részét Magyarországon töltötte, mielőtt családja visszatérhetett volna Angliába.
Sorsát azonban ismét a történelem fordította más irányba. Az angliai trónviszályok idején családja Skóciában talált menedéket, ahol Margit III. Malcolm király felesége lett.
Királyné lett, de nem felejtette el azokat, akiknek semmijük sem volt.
Nyolc gyermek édesanyjaként a családját és az országát egyaránt szolgálta. A korabeli beszámolók szerint jelentős hatással volt férjére, akinek kemény természetét türelemmel és szeretettel igyekezett formálni. Templomokat és egyházi közösségeket támogatott, gondoskodott a szegényekről, és személyesen is részt vett a rászorulók segítésében.
Nem elégedett meg azzal, hogy másoknak parancsba adja a jótékonykodást. Ő maga is példát mutatott.
Élete arra emlékeztet, hogy a keresztény hit nem ér véget a templom ajtajában. Ott kezd igazán láthatóvá válni, ahol valaki lehajol a gyengéhez, ételt ad az éhezőnek, vagy meghallgatja azt, akire másoknak nincs idejük.
Margit 1093. november 16-án halt meg, néhány nappal azután, hogy férje és egyik fia csatában elesett. Élete végén sem a földi hatalom elvesztése, hanem az Istenbe vetett bizalom határozta meg lelkületét.
Mit tanít nekünk ma Skóciai Szent Margit?
Azt, hogy nem kell királynak vagy királynénak lennünk ahhoz, hogy megváltoztassuk a körülöttünk élők világát.
Egy édesanya, aki fáradtan is meghallgatja gyermekét. Egy édesapa, aki becsülettel helytáll a családjáért. Egy ember, aki nem fordítja el a fejét a másik nyomorúságát látva.
Mindannyian rendelkezünk valamiféle hatalommal. A szavaink, a döntéseink, a figyelmünk és a szeretetünk hatalmával.
A kérdés csak az, mire használjuk.
Skóciai Szent Margit élete arra tanít, hogy az igazi nagyság nem abban áll, hány ember hajt fejet előttünk, hanem abban, hány embernek vagyunk képesek lehajolva segíteni.
Skóciai Szent Margit, könyörögj családjainkért, édesanyáinkért és mindazokért, akiknek a szeretet ma is a legnagyobb kapaszkodót jelenti!
2026. november 16. – Skóciai Szent Margit emléknapja
Vannak uralkodók, akik hatalmukkal írják be magukat a történelembe. Mások háborúkkal, hódításokkal, palotákkal. Skóciai Szent Margit azonban egészen más örökséget hagyott maga után: egy olyan királynő emlékét, aki számára a korona nem kiváltság, hanem felelősség volt.
És van a történetében valami különösen szép számunkra: Margit magyar földön született.
A 11. század közepén, a mai Mecseknádasd környékén látta meg a napvilágot. Édesapja az Angliából száműzött Edward herceg volt, édesanyja pedig Ágota, akit a hagyomány Szent István király családjához köt. Margit gyermekéveinek egy részét Magyarországon töltötte, mielőtt családja visszatérhetett volna Angliába.
Sorsát azonban ismét a történelem fordította más irányba. Az angliai trónviszályok idején családja Skóciában talált menedéket, ahol Margit III. Malcolm király felesége lett.
Királyné lett, de nem felejtette el azokat, akiknek semmijük sem volt.
Nyolc gyermek édesanyjaként a családját és az országát egyaránt szolgálta. A korabeli beszámolók szerint jelentős hatással volt férjére, akinek kemény természetét türelemmel és szeretettel igyekezett formálni. Templomokat és egyházi közösségeket támogatott, gondoskodott a szegényekről, és személyesen is részt vett a rászorulók segítésében.
Nem elégedett meg azzal, hogy másoknak parancsba adja a jótékonykodást. Ő maga is példát mutatott.
Élete arra emlékeztet, hogy a keresztény hit nem ér véget a templom ajtajában. Ott kezd igazán láthatóvá válni, ahol valaki lehajol a gyengéhez, ételt ad az éhezőnek, vagy meghallgatja azt, akire másoknak nincs idejük.
Margit 1093. november 16-án halt meg, néhány nappal azután, hogy férje és egyik fia csatában elesett. Élete végén sem a földi hatalom elvesztése, hanem az Istenbe vetett bizalom határozta meg lelkületét.
Mit tanít nekünk ma Skóciai Szent Margit?
Azt, hogy nem kell királynak vagy királynénak lennünk ahhoz, hogy megváltoztassuk a körülöttünk élők világát.
Egy édesanya, aki fáradtan is meghallgatja gyermekét. Egy édesapa, aki becsülettel helytáll a családjáért. Egy ember, aki nem fordítja el a fejét a másik nyomorúságát látva.
Mindannyian rendelkezünk valamiféle hatalommal. A szavaink, a döntéseink, a figyelmünk és a szeretetünk hatalmával.
A kérdés csak az, mire használjuk.
Skóciai Szent Margit élete arra tanít, hogy az igazi nagyság nem abban áll, hány ember hajt fejet előttünk, hanem abban, hány embernek vagyunk képesek lehajolva segíteni.
Skóciai Szent Margit, könyörögj családjainkért, édesanyáinkért és mindazokért, akiknek a szeretet ma is a legnagyobb kapaszkodót jelenti!






