Van egy pont, ahol az energia már nem rezsi, nem megawatt, nem árfolyam, és nem is a zöldek meg az atomenergia híveinek vitája. Hanem országvédelmi kérdés. Magyarország nagyon közel került ehhez a ponthoz.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A Reuters csütörtöki beszámolója szerint a kormány nagyszabású megújulóenergia-fejlesztésre készül, elsősorban azért, hogy csökkentse az ország importfüggőségét és leszorítsa a vállalatok energiaárait. A terv része egy 700 megawattos szélerőmű-kapacitás kiépítésére kiírt pályázat, miközben 2030-ra 4 gigawattra, 2040-re pedig 6 gigawatt fölé növelnék a hazai szélenergia-kapacitást. Magyarországon eközben már közel 9 gigawattnyi napelemes kapacitás működik.
Első hallásra mindez technikai kérdésnek tűnik. Megawattok, hálózatfejlesztés, pályázatok, beruházások.
Pedig ennél sokkal többről van szó.
Az energiaügyi államtitkár szerint Magyarország energiaszükségletének több mint 80 százalékát importból fedezi, ha az olajat, a földgázt és a nukleáris fűtőanyagot is beleszámítjuk. Ez olyan kitettség, amelyet az S&P Global is az ország egyik fő sérülékenységeként azonosított.
És ez az a pont, ahol a számok mögött megjelenik a valódi kérdés.
Mi történik egy országgal akkor, ha az energiája jelentős részben olyan vezetékeken, szállítási útvonalakon, külföldi döntéseken és geopolitikai viszonyokon múlik, amelyeket nem ő irányít?
Semmi jó.
Mert lehet bármilyen erős egy gazdaság, lehetnek gyárai, adatközpontjai, vasútjai, kórházai és jól működő állami intézményei, ha nincs elegendő és kiszámítható energiája, néhány óra alatt kiderül, mennyit ér valójában az önállósága.
Az idei aszály ezt különösen látványosan mutatta meg. A Duna alacsony vízállása miatt a paksi atomerőmű működése is veszélybe került, és az államtitkár szerint voltak olyan napok, amikor Magyarországot gyakorlatilag az import tartotta működésben. Paks üzemidő-hosszabbítását ugyanakkor továbbra is kritikus projektnek nevezte, mivel jelenleg ez az egyik legolcsóbb hagyományos energiatermelési lehetőség.
Ez pedig pontosan megmutatja, miért tévedés ezt a kérdést a „zöldek kontra atomenergia” leegyszerűsített vitájává silányítani.
Magyarországnak nem ideológiai energiapolitikára van szüksége, hanem működőre.
Olyan rendszerre, amelyben Paks termel, amikor szükség van rá, a napenergia nemcsak rekordokat dönt, hanem hálózatba is illeszthető, a szélenergia ott működik, ahol gazdaságosan működtethető, és közben van elegendő tartalék, tárolókapacitás, hálózat és alternatív beszerzési útvonal is.
Mert az energiafüggetlenség nem azt jelenti, hogy egy országnak soha nincs szüksége importra. Ez Európa közepén irreális lenne.
A valódi energiafüggetlenség azt jelenti, hogy senki nem tud egyetlen csap elzárásával, egyetlen vezeték kiesésével, egyetlen politikai döntéssel vagy egyetlen extrém időjárási helyzettel térdre kényszeríteni bennünket.
Ebben az értelemben a mostani helyzet figyelmeztetés.
A világ energiaellátása ugyanis egyre kiszámíthatatlanabb. Háborúk, tengeri szállítási útvonalak veszélyeztetése, szankciók, aszályok, szélsőséges időjárás és egyre növekvő villamosenergia-igény egyszerre terheli a rendszereket.
Magyarország számára ezért nem az a valódi kérdés, hogy „zöld” vagy „nem zöld” legyen-e az energiarendszer.
Hanem az, hogy magyar érdek szerint működjön.
Legyen olcsó, legyen stabil, legyen több lábon álló, és mindenekelőtt legyen ellenálló.
Mert a XXI. században nemcsak tankokkal lehet országokat kiszolgáltatottá tenni.
Elég hozzá, ha nincs áram.
