Magyarországon 2025-ben 46 582 házasságot kötöttek, miközben 18 562 válást mondtak ki. A két szám természetesen nem vethető egyszerűen össze – az adott évben elvált párok évekkel vagy évtizedekkel korábban házasodhattak –, mégis jól látszik belőlük, hogy a házasság továbbra is tömegek számára fontos, miközben sok kapcsolat véget is ér.

De miért nem működhet minden házasság hosszú távon? Természetesen erre nincs egyetlen válasz.

Eli Finkel, a Northwestern University kapcsolatokkal foglalkozó pszichológusa szerint maga a házassággal szembeni elvárás változott meg.

Régebben a házasság sokkal inkább gazdasági és társadalmi egység volt: közös otthon, megélhetés, családalapítás. A modern párkapcsolatban mindehhez hozzáadódott az érzelmi intimitás, a kielégítő szexuális élet, majd az önmegvalósítás is. A társunktól azt is várjuk, hogy értsen bennünket, támogassa a céljainkat és segítsen fejlődni.

Ennek van egy nagyon vonzó oldala: Finkel szerint a jól működő modern házasságok olyan érzelmi közelséget és személyes kiteljesedést adhatnak, amire a korábbi házassági modellek kevésbé épültek. Ugyanez azonban jóval több időt és energiát is igényel. A magasabb elvárások nagyobb csalódást is hozhatnak, amikor a hétköznapok nem azt adják, amit a kapcsolattól reméltünk.

Közbeszól az élet

Munkahelyi nyomás, lakhatás, pénz, gyerekek, betegségek, idős szülők, időhiány. Egy friss, párokat hosszabb időn keresztül vizsgáló kutatásban a magasabb stressz következetesen alacsonyabb párkapcsolati elégedettséggel járt együtt. Korábbi hosszú távú vizsgálatok szintén azt mutatták, hogy a külvilágból érkező feszültség be tud szivárogni a házasságba.

A pénz különösen érzékeny terület. Az Amerikai Pszichológiai Társaság által ismertetett kutatásokban a pénzügyi problémák rendszeresen a párkapcsolati konfliktusok leggyakoribb forrásai között jelentek meg.

Veszekedni önmagában még nem végzetes

John Gottman több évtizedes párkutatásainak egyik érdekes eredménye, hogy a kapcsolati problémák jelentős része soha nem oldódik meg teljesen. Becslése szerint a konfliktusok mintegy 69 százaléka tartós különbségekből ered: személyiségből, életmódból vagy eltérő igényekből.

Vagyis az évtizedekig együtt élő párok sem feltétlenül jutnak mindenben közös nevezőre.

Sokkal inkább az számíthat, hogyan bánnak egymással közben. Gottman kutatásaiban négy visszatérő viselkedés kapcsolódott erősen a kapcsolatok széteséséhez: az állandó kritika, a megvetés, a védekező visszatámadás és az, amikor valamelyik fél egyszerűen kivonul a kommunikációból. Közülük különösen a megvetést találta veszélyesnek.

Mindez mégsem jelenti azt, hogy régen „jobbak” voltak a házasságok. A tartósság önmagában nem mondja meg, boldog volt-e egy kapcsolat. Korábbi generációkban a válás társadalmi megítélése, a nők gazdasági kiszolgáltatottsága vagy egyszerűen a választási lehetőségek hiánya is összetarthatott olyan házasságokat, amelyekből ma valaki kilépne.

A mai házasság ebből a szempontból különös helyzetben van. Nagyobb szabadságból választjuk, könnyebb kilépni belőle, közben pedig többet várunk tőle.

Lehet, hogy éppen ezért soha nem volt ekkora lehetőség egy igazán jó házasságra – és talán soha nem volt ilyen könnyű felismerni azt sem, amikor kettő ember már egészen mást vár ugyanattól a közös élettől.