Augusztus 20. talán az egyik legismertebb magyar ünnep.

Azt mindenki tudja, hogy ilyenkor van tűzijáték. Sokan azt is, hogy ez az államalapítás ünnepe. Előkerül az új kenyér, Budapesten körmenetben viszik a Szent Jobbot, az ország számos pontján pedig Szent István királyra emlékeznek.

De ha megkérdeznénk tíz embertől, pontosan mit is ünneplünk augusztus 20-án, valószínűleg már tíz különböző válasz születne.

Pedig a történet jóval érdekesebb annál, hogy egyszerűen azt mondjuk: Magyarország születésnapja.

Mit ünneplünk augusztus 20-án?

A rövid válasz:

augusztus 20. államalapító Szent István király ünnepe és Magyarország hivatalos állami ünnepe.

A ma is hatályos ünnepi rend alapját az 1991. évi VIII. törvény teremtette meg: a nemzeti ünnepek közül augusztus 20-át, államalapító Szent István ünnepét emelte állami ünnep rangjára.

De ahhoz, hogy megértsük, miért ilyen fontos ez a nap, vissza kell mennünk több mint ezer évet.

István – még Vajk néven – Géza fejedelem fiaként született a 10. század végén. Apja politikáját folytatva a nyugati kereszténységhez kapcsolta az országot, majd 1000-ben Magyarország királyává koronázták. Uralkodása alatt kiépült a keresztény magyar állam és egyházszervezet: püspökségek, monostorok és templomok jöttek létre, az ország pedig tartósan bekapcsolódott a keresztény Európa politikai és kulturális rendszerébe.

Ezért amikor az államalapítást ünnepeljük, valójában nem egyetlen napra vagy egyetlen rendeletre emlékezünk.

Hanem arra a történelmi fordulatra, amely eldöntötte, merre indul tovább Magyarország.

De ha Szent István augusztus 15-én halt meg, miért augusztus 20. az ünnepe?

Ez az egyik legérdekesebb rész.

Szent István király 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén halt meg. A katolikus hagyomány szerint, miután fiát és örökösét, Imre herceget elveszítette, országát Szűz Mária oltalmába ajánlotta.

Augusztus 20. azonban egy másik nagy eseményhez kapcsolódik.

1083. augusztus 20-án, Szent László király uralkodása idején avatták szentté István királyt. A magyar katolikus egyház ezért ezen a napon tartja Szent István király, Magyarország fővédőszentjének főünnepét.

Vagyis augusztus 20. eredetileg nem István halálának évfordulója.

Hanem annak a napnak az emlékezete, amikor az első magyar király tisztelete hivatalosan is a szentek kultuszának részévé vált.

Innen már érthető az is, miért találkozik ezen a napon olyan természetesen állam és kereszténység, nemzeti emlékezet és vallási ünnep.

Szent István személyében ugyanis nehéz ezeket különválasztani.

Miért fontos a Szent Jobb augusztus 20-án?

Augusztus 20. egyik legismertebb vallási eseménye a Szent Jobb-körmenet.

A Szent Jobb Szent István király mumifikálódott jobb kézereklyéje, amelynek története önmagában is évszázadokat ölel át. A relikvia hosszú vándorlás után 1771-ben került vissza Magyarországra Raguzából, a mai Dubrovnikból.

A 19. század második felétől vált egyre fontosabbá az augusztus 20-i körmenet. 1862-től már a ma is ismert ereklyetartóban vitték a Szent Jobbot, a körmenetek pedig 1891 után váltak rendszeressé.

A kommunista diktatúra idején a vallási és nemzeti tartalom miatt a hagyományt megszakították. Több mint negyven év után 1989-ben tartottak ismét Szent Jobb-körmenetet, majd a rendszerváltozás után újra az augusztus 20-i ünnep egyik meghatározó eseményévé vált.

De a Szent Jobb történetére érdemes lesz külön is visszatérnünk.

Mert arra a kérdésre, hogy hogyan maradhatott fenn egy több mint ezer éve meghalt király keze, már egy egészen különleges történet ad választ.

És hogy került ide az új kenyér?

Sokan úgy nőttünk fel, hogy augusztus 20. egyben az új kenyér ünnepe.

Ez azonban jóval fiatalabb hagyomány, mint Szent István tisztelete.

Az Országgyűlési Könyvtár történeti összefoglalója szerint az 1920-as évekre augusztus 20-ához már a „magyar kenyér” ünnepe is hozzákapcsolódott. A második világháború után, amikor a kommunista rendszer igyekezett háttérbe szorítani az ünnep keresztény tartalmát, az új kenyér motívuma még hangsúlyosabbá vált.

1949-től a kommunista államhatalom augusztus 20-át az új alkotmány ünnepévé is tette. A Szent Istvánhoz kötődő vallási hagyományt háttérbe szorították, miközben az „alkotmány napja” és az „új kenyér ünnepe” került előtérbe. A Szent Jobb-körmenetet sem engedélyezték.

Az új kenyér azonban túlélte a rendszert.

Nem is véletlenül.

A kenyér a magyar kultúrában jóval több egyszerű élelmiszernél. Benne van a föld, a vetés, az aratás, az emberi munka és az a tapasztalat, hogy ami az asztalra kerül, azért valakinek meg kellett dolgoznia.

Keresztény értelemben pedig a kenyérnek még mélyebb jelentése van.

Ezért a kenyér megáldása ma már nem elvesz az ünnep Szent István-i jelentéséből, hanem természetesen kapcsolódhat hozzá: hála azért, amit kaptunk, és felelősség azért, amit továbbadunk.

Augusztus 20. több különböző ünnep lenne egyszerre?

Tulajdonképpen igen.

De éppen ettől különleges.

Egyetlen napban egymásra rakódik több mint ezer év magyar történelme.

Ott van benne:

Szent István király és a keresztény Magyarország megszületése.

Ott van az államalapítás és a magyar államiság folytonossága.

Ott van Szent István szentté avatásának emlékezete.

Ott van a Szent Jobb és az évszázados keresztény hagyomány.

Ott van az új kenyér, a föld és az emberi munka tisztelete.

És persze ott vannak az állami ünnepségek, a zászlófelvonás, a családi programok és az esti tűzijáték is.

Csakhogy a tűzijáték a nap végén néhány perc alatt véget ér.

A történet, amely miatt megtartjuk, több mint ezer éve tart.

Talán ezért érdemes idén egy pillanatra máshogy nézni augusztus 20-ra

Szent István döntéseit ma természetesnek vesszük, mert tudjuk, mi lett utánuk.

Ő nem tudta.

Nem láthatta előre, hogy lesz-e Magyarország száz évvel később.

Nem láthatta a tatárjárást, Mohácsot, a török hódoltságot, Trianont, diktatúrákat, forradalmakat és rendszerváltozásokat.

A saját korában kellett eldöntenie, milyen alapokra épít országot.

És talán éppen ezért augusztus 20. egyik legfontosabb üzenete nem az, hogy minden régen eldőlt.

Hanem az, hogy minden nemzedék örököl valamit, amit nem ő épített – és egyszer neki kell eldöntenie, milyen állapotban adja tovább.

Szent István nem kész Magyarországot kapott.

Építenie kellett.

Nekünk már van mit örökölnünk.

A kérdés csak az, mit kezdünk vele.