Először választottak muszlim politikust az Egyesült Államok Szenátusába, miközben országszerte rekordszámú muszlim jelölt szerzett mandátumot a félidős választásokon. Abdul El-Sayed győzelme különösen figyelemre méltó, hiszen a kampány során vallási hovatartozása, hazafisága és az iszlámhoz fűződő kapcsolata is politikai támadások célpontjává vált. A választási eredmények azonban ennél összetettebb változásokról árulkodnak: a gazdasági elégedetlenség, a vallási kisebbségek növekvő politikai részvétele és az amerikai baloldal átalakulása egyszerre játszhatott szerepet. De valóban új korszak kezdődött az amerikai politikában, vagy egy rendkívüli választás eredményeit látjuk?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A Hetediknap korábban már beszámolt arról, hogy a november 3-i amerikai félidős választásokon történelmi eredmény született: a demokrata Abdul El-Sayed legyőzte republikánus ellenfelét, Mike Rogerst Michiganben, és az Egyesült Államok első muszlim szenátorává választották. A demokraták emellett mindkét kongresszusi házban többséget szereztek, jelentősen átalakítva Donald Trump elnökségének politikai környezetét.
A választás óta eltelt napokban azonban egyre több olyan adat és külföldi elemzés jelent meg, amely arra utal, hogy a michigani eredmény nem csupán egyetlen politikus személyes sikertörténete.
A történelmi választási eredményeket a nemzetközi sajtó is részletesen elemezte különböző nézőpontokból vizsgálva, mit árul el ez az amerikai társadalomról.
A kérdés már nem pusztán az, hogyan nyerhetett egy muszlim jelölt egy kiélezett szenátusi versenyben, hanem az is, hogy miként változik a vallás szerepe az Egyesült Államok politikájában.
Amikor a vallás lett a kampány egyik legfontosabb kérdése
Abdul El-Sayed 42 éves, egyiptomi származású családban nevelkedett orvos és közegészségügyi szakember, aki korábban Detroit egészségügyi igazgatójaként dolgozott.
Politikai programjának középpontjában a megélhetési költségek csökkentése, az egészségügyi ellátás kiterjesztése és a nagyvállalatok politikai befolyásának visszaszorítása állt.
A kampány utolsó időszakában azonban nem kizárólag ezek a kérdések határozták meg a róla szóló vitákat.
A Reuters november 4-én megjelent elemzése szerint Donald Trump többször dzsihadistának nevezte a jelöltet, republikánus ellenfele pedig megkérdőjelezte az Egyesült Államokhoz való hűségét. A kampányban olyan üzenetek is megjelentek, amelyek szélsőséges szervezetekkel hozták összefüggésbe El-Sayedet, és azt állították, hogy megválasztása esetén az iszlám vallási jog, a saría bevezetésére törekedne Michiganben.
Az ilyen állításokat El-Sayed visszautasította, a feltételezett szélsőséges kapcsolatokra pedig nem mutattak be megalapozott bizonyítékokat.
A támadások ellenére a demokrata jelölt győzött.
A Washington Post elemzése szerint az előzetes eredmények alapján El-Sayed a szavazatok 52,5 százalékát szerezte meg, míg Mike Rogers 45,5 százalékot kapott.
Az eredmény felveti a kérdést: valóban megváltozott az amerikai választók viszonya a muszlim politikusokhoz, vagy a mindennapi megélhetési gondok egyszerűen fontosabbnak bizonyultak a vallási identitásnál?
Nem a vallás, hanem a megélhetés dönthette el a választást?
A michigani eredmény egyik fontos tanulsága, hogy a vallási identitás köré épített kampányüzenetek nem feltétlenül határozzák meg a választók döntését.
A Reuters helyszíni tudósítása szerint a Detroit környékén megkérdezett szavazók többsége a gazdasági problémákat fontosabbnak tartotta a jelölt vallásánál. Az élelmiszerek ára, a lakhatási költségek, az egészségügyi ellátás és a mindennapi megélhetés sokak számára közvetlenebb kérdésnek bizonyult.
A hírügynökség ugyanakkor olyan választókkal is beszélt, akik El-Sayed vallása vagy feltételezett szélsőséges kapcsolatai miatt szavaztak republikánus ellenfelére.
Különösen figyelemre méltó egy jemeni származású michigani vállalkozó esete, aki korábban három alkalommal is Trumpra szavazott, most azonban El-Sayedet támogatta. Elmondása szerint a republikánus kampány muszlimellenes kijelentései is hozzájárultak döntéséhez.
A gazdasági elégedetlenség országos jelentőségét az Associated Press választási összesítése is alátámasztja: a magas megélhetési költségek, az infláció és a kormányzati politikával szembeni elégedetlenség jelentős szerepet játszott a demokraták előretörésében.
Már 97 muszlim jelölt győzött – történelmi rekord született
A michigani választást még érdekesebb összefüggésbe helyezi a muszlim amerikaiak országos politikai szerepvállalása.
A Council on American-Islamic Relations (CAIR) november 5-én közzétett előzetes összesítése szerint legalább 97 muszlim jelölt nyert választást az Egyesült Államokban, szövetségi, állami vagy helyi szinten.
Ez a szervezet nyilvántartása szerint új rekord a félidős választások történetében. A 2022-es választásokon 82 muszlim jelölt győzelmét regisztrálták, vagyis a mostani eredmény nagyjából 18 százalékos növekedést jelent.
A CAIR összesen 168 olyan muszlim jelöltet követett nyomon, aki sikerrel szerepelt az előválasztáson, és elindult a novemberi megmérettetésen. Közülük 97-en már győztek, további 15-en pedig még nem véglegesített versenyekben álltak nyerésre.
A szervezet arra számít, hogy a végleges eredmények alapján a muszlim győztesek száma meghaladhatja a százat.
A választáson nemcsak El-Sayed ért el történelmi eredményt. New Jerseyben Adam Hamawy lett az állam első muszlim kongresszusi képviselője, miközben több korábban megválasztott muszlim politikus, köztük Ilhan Omar és Rashida Tlaib is megőrizte mandátumát.
Egy vallási közösség, amely egyre nagyobb politikai szerepet vállal
Az Associated Press november 6-i riportja a Detroit melletti Dearborn városában vizsgálta, hogyan fogadták a helyiek El-Sayed győzelmét.
Dearborn az Egyesült Államok egyik legismertebb arab amerikai közösségének otthona. A város polgármestere, Abdullah Hammoud szerint a választási eredmény történelmi jelentőségű, de a jelölt támogatottságát nem lehet pusztán vallási vagy etnikai hovatartozásával magyarázni.
A polgármester hangsúlyozta, hogy El-Sayed politikai programja és a különböző társadalmi csoportok megszólítására építő kampánya legalább ennyire fontos volt.
A riport megszólaltatott olyan muszlim amerikaiakat is, akik a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követő társadalmi bizalmatlanság légkörében nőttek fel.
Számukra különös jelentősége van annak, hogy huszonöt évvel később egy nyíltan muszlim politikus az amerikai törvényhozás felsőházába kerülhet.
El-Sayed győzelmi beszédében nem rejtette véka alá vallási identitását. Arab nyelvű vallási kifejezéseket használt, és teljes nevét is hangsúlyosan kimondta: Abdulrahman Mohamed El-Sayed.
A Los Angeles Times november 5-i véleménycikke ezt a pillanatot a muszlim amerikaiak társadalmi láthatóságának szimbolikus eseményeként értelmezte.
A lap szerzője szerint a győzelem azok számára is jelentőséggel bírhat, akik származásuk, nevük vagy vallásuk miatt korábban kívülállónak érezték magukat az amerikai közéletben.
Nemcsak a muszlim politikusok erősödtek – új vallási baloldal születik?
Az amerikai választási eredmények másik figyelemre méltó fejleménye, hogy több, vallását nyíltan vállaló keresztény demokrata politikus is győzött.
A Washington Post november 5-i elemzése szerint öt olyan demokrata jelölt került be a Kongresszusba, aki lelkészként szolgál vagy teológiai tanulmányokat folytat.
Közéjük tartozik a texasi James Talarico, aki presbiteriánus teológushallgatóként a keresztény tanításokból vezeti le társadalompolitikai elképzeléseit.
A Kansas államban győztes Adam Hamilton metodista lelkipásztor szintén olyan demokrata politikus, aki nyilvánosan beszél keresztény hitéről.
A jelenség azért érdekes, mert az amerikai politikában az elmúlt évtizedekben a nyilvános vallásosságot gyakran a konzervatív republikánus mozgalmakhoz kapcsolták. Most azonban olyan progresszív politikusok is sikereket értek el, akik vallási meggyőződésüket társadalmi igazságossággal, szociális felelősségvállalással és a kisebbségi jogok védelmével kapcsolják össze.
A Washington Post által megszólaltatott szakértők ugyanakkor nem értenek egyet abban, hogy valóban egy új vallási baloldal megerősödéséről van-e szó.
Ryan Burge politológus szerint a választást elsősorban a gazdasági és országos politikai hangulat magyarázza, nem pedig a Demokrata Párt vallásosabbá válása. Más kutatók viszont úgy látják, hogy a vallási érveket használó progresszív keresztény politikusok sikere tartósabb változást is jelezhet.
Ez azért is lényeges, mert El-Sayed megválasztása így egy szélesebb politikai folyamatba illeszkedik: a vallási identitás nem kizárólag a konzervatív politikai oldalon jelenik meg.
Egyelőre nem tűntek el a vallási ellentétek Amerikából
A történelmi választási eredményekből hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy az amerikai társadalomban megszűntek a muszlimokkal szembeni előítéletek.
A Washington Post által ismertetett szeptemberi felmérés szerint a michigani valószínű szavazók 45 százaléka nem fontolná meg, hogy muszlim elnökjelöltre szavazzon.
A muszlim amerikaiak politikai nézetei ráadásul korántsem egységesek.
A Washington Post által idézett NORC-felmérés szerint a képviselőházi választásokon a muszlim szavazók 62 százaléka a demokratákat, 35 százaléka pedig a republikánusokat támogatta.
A közösségen belül tehát jelentős politikai különbségek vannak, és vallási hovatartozásukból önmagában nem lehet következtetni a választók pártpreferenciáira.
El-Sayed esetében a külpolitika is megosztó tényező volt. A demokrata politikus ellenzi az Izraelnek nyújtott amerikai katonai támogatást, és élesen bírálta a gázai hadműveleteket.
Álláspontja egyes választói csoportokban támogatást, másokban ellenállást váltott ki. A michigani zsinagóga elleni márciusi támadásra adott egyik nyilatkozatát is bírálták, mert egyes zsidó közösségi vezetők úgy értelmezték, hogy az relativizálhatja az erőszakot. El-Sayed később bocsánatot kért a megfogalmazásáért.
A politikus győzelme tehát nem jelenti azt, hogy minden vele kapcsolatos társadalmi vagy külpolitikai vita lezárult.
Mit jelenthet mindez Amerika jövőjére nézve?
A novemberi választás három fontos fejleményt hozott felszínre.
Egyrészt a muszlim amerikaiak politikai képviselete a CAIR nyilvántartása alapján korábban nem látott szintet ért el. Másrészt El-Sayed győzelme azt mutatja, hogy egy vallási kisebbséghez tartozó jelölt az identitását érő támadások ellenére is jelentős választói támogatást szerezhet.
Harmadrészt a vallási és politikai identitás kapcsolata is összetettebbé válhat: a keresztény hitre hivatkozó progresszív politikusok sikere mellett egyre láthatóbbá válnak a különböző vallási hátterű demokrata vezetők.
Ugyanakkor egyetlen választásból még nem lehet megállapítani, hogy tartós társadalmi átalakulás kezdődött-e az Egyesült Államokban.
A gazdasági elégedetlenség, a Trump-kormányzat megítélése és a helyi politikai viszonyok legalább annyira hozzájárulhattak az eredményekhez, mint a vallási kisebbségek növekvő politikai aktivitása.
