Lezuhant egy Gripen – néhány szóban így foglalható össze a hétfő délelőtti szolnoki baleset. Csakhogy a történet talán legfontosabb része nem maga a lezuhanás, hanem az, ami az azt megelőző percekben történhetett a pilótafülkében. Egy súlyos műszaki helyzet, egy kényszerleszállási kísérlet, végül a katapultálás – miközben a gép nem lakott területre zuhant. Hogy pontosan mi történt, azt még vizsgálják. De az eddig ismert részletek már most megmutatnak valamit abból, mire készül valójában egy vadászpilóta.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
„Lángol a géped, b.szd meg!” – a baleset után terjedő, egyelőre hivatalosan meg nem erősített információk szerint ilyen nyers figyelmeztetés hangozhatott el a levegőben lévő két pilóta között.
Ha valóban így történt, nehéz ennél rövidebben érzékeltetni azt a pillanatot, amikor egy gyakorlórepülésből vészhelyzet lesz.
Onnantól nincs hosszú mérlegelés. Nincs idő arra, hogy valaki nyugodtan végiggondolja a lehetőségeket. Van egy több tonnás vadászgép, amelynél valami nagyon nincs rendben, alattad pedig ott a föld.
És emberek.
Nem az volt az első döntése, hogy elhagyja a gépet
A baleset pontos műszaki okát egyelőre nem ismerjük. Nem hivatalos értesülések szerint a pilóta hidraulikai problémát észlelhetett, majd Szolnok felé fordult, hogy megpróbáljon kényszerleszállást végrehajtani. A beszámolók szerint a futóművel is probléma adódhatott, végül pedig katapultálnia kellett.
Ezeket a részleteket a vizsgálatnak kell majd tisztáznia.
Amit viszont Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter közlése alapján már tudunk: úgy tűnik, a pilóta igyekezett úgy irányítani a bajba került Gripent, hogy az honvédségi területen érjen földet. Más személy nem sérült meg, Magyar Péter miniszterelnök tájékoztatása szerint pedig a civil infrastruktúrában sem keletkezett kár.
Ezen érdemes egy pillanatra megállni.
Ha a későbbi vizsgálat is megerősíti az eddig kirajzolódó eseménysort, akkor egy komoly műszaki hibával küzdő pilóta nem egyszerűen menekülni próbált egy zuhanó repülőgépből. Felmérte, hogy a gép még irányítható-e. Megpróbált eljutni egy katonai repülőtérig. Kényszerleszállásra készült. És közben úgy kellett döntenie a saját életéről, hogy odalent mások élete is számított.
Kívülről talán egyszerűnek tűnik: ha baj van, katapultálni kell.
Csakhogy van egy pillanat, amikor el kell dönteni, hogy a gép még menthető-e, vagy már nincs tovább.
Nem túl korán. De főleg nem túl későn.
A katapultálás ráadásul nem valamiféle látványos vészkijárat. Rendkívüli fizikai terheléssel járó eljárás, amely után maga a pilóta is orvosi ellátásra szorulhat. A szolnoki pilóta sikeresen elhagyta a gépet, és az eddigi közlések szerint életben van.
Mi innen már ismerjük a történet végét.
Ő odafent nem ismerte.
A vadászpilóta-kiképzés kevésbé látványos oldala
Ha vadászpilótákra gondolunk, könnyű a látványos dolgokat elképzelni. A sebességet. A légiharcot. A manővereket. A hatalmas G-terhelést.
Pedig a kiképzés egyik legfontosabb része éppen az lehet, mit tesz a pilóta akkor, amikor valami nem úgy történik, ahogy kellene.
A Saab saját Gripen-kiképzési programjának bemutatása alapján a pilóták felkészítésében a szélsőséges és vészhelyzeti helyzeteknek is komoly szerepük van. Felkészítik őket a nagy G-terhelésre, az oxigénhiány felismerésére, a katapultálást követő eljárásokra és arra is, hogyan éljenek túl egy rendkívüli helyzetet.
Ennek pedig nagyon prózai oka van.
Amikor tényleg baj van, már késő elkezdeni azon gondolkodni, mit kellene tenni.
A mozdulatokat, az eljárásokat, a döntési sorrendet addigra ismerni kell. Újra és újra gyakorolni azért, hogy amikor a valóság felülírja a tervet, ne a pánik legyen az első reakció.
A kiképzésből reakció lesz.
A reakcióból döntés.
És néha ebből lesz az a néhány másodperc, amely egy balesetet elválaszt egy sokkal nagyobb tragédiától.
A gép elveszett. Emberek nem.
A szolnoki Gripen-baleset vizsgálata még csak most kezdődött. Nem tudjuk biztosan, mi hibásodott meg, pontosan milyen állapotban volt a repülőgép, és milyen döntéseket milyen sorrendben hozott meg a pilóta. Ezekre nem nekünk kell választ adnunk, hanem a szakembereknek.
Ezért korai lenne kész hőstörténetet írni.
De egy dolgot már most is látunk.
Egy vadászgép lezuhant és kigyulladt. A pilóta katapultált. Más ember nem sérült meg. A civil infrastruktúrában nem keletkezett kár.
Egy ilyen baleset után ez nem mellékes részlet. Ez a legfontosabb mondat az egész történetben.
És ha a vizsgálat végül azt is megerősíti, hogy a pilóta az utolsó irányítható pillanatokban tudatosan tartotta távol a gépet a lakott területtől, akkor talán arra is másként nézünk majd, mit jelent vadászpilótának lenni.
Nem csak azt, hogy valaki képes elképesztő sebességgel repülni.
Hanem azt is, hogy amikor minden rosszra fordul, néhány másodperc alatt kell jól döntenie – úgy, hogy közben nem csak a saját élete van a kezében.
Frissítés: Kürtös László honvédelmi államtitkár bejegyzést tett közzé, melyben azt írta, meglátogatta a gép pilótáját. Úgy fogalmazott:
Jó hangulatban volt – az egyik első kérdése az volt, mikor ülhet újra repülőgépbe.
Sérülése komoly, de szerencsére nem életveszélyes. A kialakult vészhelyzetben úgy döntött, hogy a gépet nem hagyja magára: visszavitte a szolnoki bázisra, és csak a kényszerleszállást követően katapultált.
Döntésével és lélekjelenlétével mindvégig a civil lakosság biztonságát tartotta szem előtt.
Köszönjük a helytállását és a bátorságát. Mielőbbi, teljes felépülést kívánok neki – és azt, hogy minél hamarabb újra ott lehessen, ahová már most visszavágyik: a levegőbenDöntésével és lélekjelenlétével mindvégig a civil lakosság biztonságát tartotta szem előtt.
