Nigel Farage készen áll a politikai összecsapásra, ha Andy Burnham a brit uniós csatlakozás kérdésével a középpontban kívánja megvívni a következő parlamenti választást. A Reform UK-t irányító veterán brexiter csütörtöki beszédében úgy fogalmazott, Burnham lényegében pályafutása legnagyobb lehetőségét biztosította számára azzal, hogy újraindította a tagságról szóló vitát.

A Munkáspárt élén álló Burnham ugyanis ezen a héten, első pártkonferenciáján tartott felszólalásában vetette fel annak a lehetőségét, hogy az ország visszatérhetne a 2016-os népszavazást követően elhagyott közösségbe.

Noha a kutatások szerint a választók körében az utóbbi időben erősödött az újbóli csatlakozás támogatottsága, a kérdés továbbra is rendkívül mély sebeket tép fel a brit politikai életben. A politikus szerint komoly meglepetés érheti Burnhamet, és röviden fel is vázolta a visszalépést ellenző legfőbb érveit.

A Politico beszámolója szerint Farage úgy véli, a tagság megújítása évente mintegy 25 milliárd fontjába kerülne az országnak, emellett a szabad mozgás joga miatt újabb migrációs hullámot indítana el, és a közös európai valuta, az euró bevezetésére kényszerítené az Egyesült Királyságot. Ezeket a felvetéseket a kabinet vélhetően vitatni fogja, ha Burnham valóban a visszalépés opcióját választja az európai kapcsolatok rendezésére felvázolt lehetőségek közül. Az elhangzottak mindenesetre rávilágítanak arra, milyen üzenetekkel kíván kampányolni a Reform UK elnöke.

A doncastri lóversenypályán egybegyűlt támogatói előtt Farage kifejtette, hogy Burnham álláspontja teljesen önellentmondásos. Rámutatott, hogy miközben Burnham a nemzet egyesítését hirdeti, egy újabb népszavazás olyan mély társadalmi megosztottságot idézne elő, amilyenre korábban aligha volt példa. Farage kijelentette, örömmel áll a kihívás elé, ha az északi országrészben népszerű, sokak által csak „Észak Királyaként” emlegetett Burnham éppen a hagyományosan kilépéspárti észak-angliai választókerületekben akar megmérkőzni vele ebben az ügyben.

A helyszínválasztás tudatos volt: az északi nagyváros lakói többségében a távozás mellett voksoltak a referendumon, és a település abban az egykor munkáspárti ipari bázisnak számító régióban fekszik, amelyet a brit politikában csak vörös falnak neveznek.

Forrás: Politico Europe