Egy váratlan konfliktus, egy rossz hír, egy határidő, amelyet lehetetlennek tűnik teljesíteni. Ugyanaz a helyzet egészen különböző reakciókat válthat ki belőlünk, és sokszor éppen akkor működünk a leginkább megszokásból, amikor a legnagyobb szükségünk volna a tudatosságra. Nyolc egyszerű kérdés segítségével most te is megfigyelheted, milyen minták jellemzik a stresszhelyzetekre adott válaszaidat.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Ismerős az érzés, amikor reggel még egészen kezelhetőnek tűnik a nap, délutánra azonban már mindenki akar tőlünk valamit, és az egyetlen vágyunk, hogy néhány percre senki ne szóljon hozzánk?
Ilyenkor gyakran nem is az egyes problémák jelentenek különösebb nehézséget, hanem az, hogy egyszerre túl sokfelé kellene figyelnünk. Miközben megpróbálunk mindennek megfelelni, a saját szükségleteinket könnyen az utolsó helyre soroljuk.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság meghatározása szerint a stressz belső vagy külső terhelésekre adott testi és pszichológiai válasz, amely a hangulatunktól a koncentrációnkon át a szervezetünk működéséig számos területet érinthet.
A stresszhelyzetekkel való megküzdésnek többféle módja van. Van, amikor a probléma megoldására összpontosítunk, máskor az érzelmeinket próbáljuk rendezni, esetleg segítséget keresünk, vagy átmenetileg eltávolodunk a terhelő helyzettől. A különböző megküzdési módok egymással is kombinálhatók.
De vajon melyikhez nyúlunk a leggyakrabban?
Az alábbi kvíz nem klinikai pszichológiai vizsgálat, hanem saját szerkesztésű önismereti játék. Abban segíthet, hogy felismerjük a visszatérő reakcióinkat, és elgondolkodjunk azon, mikor szolgálnak bennünket, és mikor lenne érdemes mást kipróbálni.
Kvíz – Hogyan reagálsz, amikor túl sok lesz minden?
Többségében A válasz
A megoldáskereső – Aki akkor is tervet készít, amikor más már feladná
Amikor nehézségbe ütközöl, ösztönösen a megoldást keresed. Nem szeretsz tehetetlenül várakozni, inkább felméred a lehetőségeidet, sorrendet állítasz fel, és nekilátsz a feladatoknak. A cselekvés segíthet visszanyerni a biztonságérzetedet.
Az erősséged: képes vagy rendszert vinni a zűrzavarba, és gyakran akkor is megtalálod a következő lépést, amikor mások még csak a problémát látják.
Amire érdemes figyelned: nem minden helyzet oldható meg azonnal. Vannak veszteségek, konfliktusok és élethelyzetek, amelyekben a türelem vagy az elfogadás többet segíthet, mint egy újabb cselekvési terv.
A kérdés, amit érdemes feltenned magadnak: Vajon ezt a helyzetet valóban meg kell oldanom, vagy most egyszerűen meg kell tanulnom együtt élni vele?
Többségében B válasz
A belső egyensúly keresője – Aki előbb rendet tesz magában
Amikor túl sok inger ér, időre és nyugalomra van szükséged. Nem feltétlenül akarsz azonnal válaszolni, dönteni vagy vitatkozni. Előbb szeretnéd megérteni, mit érzel, és csak utána foglalkozol azzal, hogy mit kell tenned.
Az erősséged: képes lehetsz tudatosan kezelni az érzelmi reakcióidat, és időt adni magadnak a megfontolt döntésekhez.
Amire érdemes figyelned: a visszavonulás néha észrevétlenül elkerüléssé válhat. Ha túl sokáig vársz a megfelelő pillanatra, előfordulhat, hogy egy fontos beszélgetés vagy döntés újra és újra elmarad.
A kérdés, amit érdemes feltenned magadnak: Most valóban feltöltődöm, vagy egy olyan helyzet elől húzódom vissza, amellyel ideje lenne szembenéznem?
Többségében C válasz
A kapcsolódó – Aki tudja, hogy nem kell mindent egyedül megoldani
Amikor nehéz helyzetbe kerülsz, fontos számodra az emberi kapcsolódás. Egy őszinte beszélgetés, egy megbízható vélemény vagy egyszerűen valakinek a jelenléte segíthet abban, hogy tisztábban lásd a helyzetet.
Az erősséged: felismered a társas támogatás jelentőségét, és nem feltétlenül tekinted gyengeségnek, ha segítségre van szükséged.
Amire érdemes figyelned: mások véleménye értékes lehet, de nem helyettesítheti minden esetben a saját döntéseidet. A folyamatos külső megerősítés keresése bizonytalanná tehet akkor is, amikor valójában már tudod, mit szeretnél.
A kérdés, amit érdemes feltenned magadnak: Azért kérek tanácsot, mert új nézőpontra van szükségem, vagy azért, mert nem merek megbízni a saját ítélőképességemben?
Többségében D válasz
A mindent vállaló – Aki mindenkit megtart, csak önmagáról feledkezik meg
Ha baj van, te még nagyobb erőbedobással dolgozol. Nem szereted cserben hagyni a környezetedet, és gyakran akkor is vállalod a felelősséget, amikor már alig maradt energiád. Könnyen előfordulhat, hogy mások számára természetessé válik a helytállásod.
Az erősséged: kitartó lehetsz, és nehéz körülmények között is képes vagy jelentős erőfeszítésekre.
Amire érdemes figyelned: a túlzott felelősségvállalás hosszabb távon kimerüléshez vezethet. Ha rendszeresen háttérbe szorítod a saját szükségleteidet, egy idő után már nem azért segítesz, mert van miből adnod, hanem azért, mert úgy érzed, nincs jogod nemet mondani.
A kérdés, amit érdemes feltenned magadnak: Ki vigyáz rám, miközben én mindenkire vigyázok?
Mi történik, ha két betűből ugyanannyit választottál?
Ha például három A és három D válaszod született, akkor két megküzdési minta is hangsúlyosan jelen lehet a válaszaidban. Olvasd el mindkét eredményt, és gondold végig, melyik helyzetben melyik reakció jellemző rád.
Fontos: ez egy játékos önismereti kvíz, nem tudományosan validált pszichológiai teszt. Az eredménye nem diagnózis és nem állandó személyiségbesorolás.
Mit árulhatnak el a válaszaid?
A kvíz négy gyakori viselkedési irányt különít el: a megoldáskeresést, az érzelmi egyensúly helyreállítását, a kapcsolódást és a fokozott teljesítményre törekvést.
Ezek nem állandó személyiségtípusok. Ugyanaz az ember lehet az egyik helyzetben határozott problémamegoldó, a másikban pedig olyan valaki, akinek elsősorban megértésre és nyugalomra van szüksége.
A lényeg nem az, hogy valamelyik kategóriába besoroljuk magunkat, hanem hogy észrevegyük a visszatérő szokásainkat.
Különösen érdemes odafigyelni arra, ha rendszeresen a saját teherbírásunk határáig jutunk, mégsem tudunk segítséget kérni. Az állandó helytállás ugyanis könnyen összetéveszthető azzal az érzéssel, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha mindent elbírunk.
Pedig a kettő között óriási a különbség.
A legfontosabb kérdés nem az, mennyit bírsz el
Sokan évekig úgy élnek, hogy a kitartásukat tekintik a legfontosabb erényüknek. Megoldanak mindent, elviselik a nehézségeket, és akkor is továbbmennek, amikor már régen elfáradtak.
Mások inkább visszahúzódnak a konfliktusok elől, vagy annyira igyekeznek mindenki számára elérhetők lenni, hogy végül saját magukra nem marad idejük.
Ezek a reakciók nem feltétlenül jelentenek problémát, de érdemes megvizsgálni, hogy hosszabb távon milyen árat fizetünk értük.
Nem az a kérdés, hogy melyik típusba tartozol, és nem is az, hogy melyik reakció a legjobb. Az élethelyzeteink változnak, velük együtt pedig az is, hogyan küzdünk meg a nehézségekkel.
A valódi önismeret ott kezdődik, amikor felismerjük a megszokott reakcióinkat, és már nem automatikusan engedelmeskedünk nekik.
Mert nem attól leszünk erősek, hogy mindent kibírunk. Hanem attól is, hogy megtanuljuk, mikor kell cselekedni, mikor megállni, mikor segítséget kérni, és mikor kimondani: most egy kicsit én következem.
