Vasárnap délután. Hosszú sor a visszaváltó automata előtt, emberek várakoznak zsákokkal és szatyrokkal, miközben telik az idő. Van, aki mások eldobott palackjaiból próbál némi bevételhez jutni, más egyszerűen csak szeretné visszakapni azt a pénzt, amelyet vásárláskor már kifizetett. Ötven forint palackonként nem tűnik soknak, száz darabnál azonban már ötezer forintról beszélünk. A jelenségnek van egy sötétebb oldala is: éjszakánként droghasználók is gyűjtenek palackokat, és az így szerzett pénz kábítószerre megy el. Közben gyerekek, felnőttek és idősek egyaránt ott állnak az automaták előtt. Joggal merül fel a kérdés: miért kell bárkinek a vasárnap délutánjából hosszú időt sorban állással töltenie ahelyett, hogy pihenne, kirándulna vagy a családjával lenne? A környezetvédelmi céllal létrehozott rendszer így egyre több kérdést vet fel: mennyi időt vesz el az emberektől, kinek jelent jó üzletet, és végül kinek marad a sorban állás?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Nem függesztik fel a rendszert
Nem függeszti fel a kormány a palackvisszaváltási rendszert – közölte az Élő Környezetért Felelős Minisztérium az Origo megkeresésére.
A kérdés azért került ismét napirendre, mert Terézváros polgármestere a budapesti köztisztasági problémák miatt a rendszer felfüggesztését kérte. A fővárosban ugyanis egyre ismerősebb látvány a kukákat átkutató palackgyűjtő, és az sem ritka, hogy a keresés után a hulladék egy része az utcán marad.
A minisztérium szerint ugyanakkor a visszaváltási rendszer felfüggesztése ellentétes lenne a körforgásos gazdaság céljaival, és a fogyasztói tudatosságot is megzavarhatná. A tárca azt is közölte, hogy a kialakult problémák kezelését alapvetően nem tekinti környezetvédelmi vagy hulladékgazdálkodási kérdésnek.
Ettől azonban a felborított kuka még felborítva marad, a szétszórt szemetet pedig valakinek össze kell szednie.
Egyre többen gyűjtik a palackokat
Minden visszaváltható palack ötven forintot ér. Száz darab már ötezer, kétszáz tízezer forint, így nem meglepő, hogy egyre többen gyűjtik össze azt, amit mások eldobnak.
Budapesten mindennapos látvány lett, hogy emberek nagy zsákokkal járják az utcákat, átnézik a kukákat, majd a palackokkal a visszaváltó automatákhoz indulnak. Sokszor azonban szétszórt szemét és felborított kukák maradnak utánuk.
Ami igazán feltűnő, hogy már messze nem csak hajléktalan embereket látni palackot gyűjteni. Idősek és hétköznapi járókelők is felszedik az utcán talált darabokat. Az ötven forint sokaknak számít, és ez önmagában is sokat elmond a mai magyar helyzetről.
Vasárnap is sorban állnak
Érdemes egyszer megnézni egy forgalmasabb visszaváltó automatát hétvégén. Családok érkeznek néhány szatyorral, mások hatalmas zsákokkal vagy bevásárlókocsival. Ha sokan vannak, várni kell. Ha az automata megtelik vagy meghibásodik, még tovább. A boltos, aki a törött üvegek között kell, hogy turkáljon, őrjöng, az emberek türelmetlenek.
Persze mondhatjuk, hogy mindenki maga dönti el, mire fordítja az idejét. Csakhogy egészen más a helyzet annál, aki a család egy-két hét alatt összegyűlt palackjait viszi vissza, és annál, aki vasárnap délelőtt azért áll hosszú ideig egy automata előtt, mert az ott visszakapott néhány ezer forintra szüksége van.
Ez már nem egyszerűen a szelektív hulladékgyűjtés története. Ez a magyar valóság egy apró szelete.
Ki fizeti meg az elvesztegetett időt?
A palackvisszaváltási rendszer mögött komoly üzlet és infrastruktúra működik: automaták, szállítás, logisztika, feldolgozás és újrahasznosítás.
A hétköznapi ember oldaláról mindez jóval egyszerűbbnek látszik. Kifizeti az ötven forintot. Hazaviszi a palackot, félreteszi, nem nyomja össze, visszaviszi a boltba. Ha kell, sorban áll, aztán visszakapja azt az ötven forintot, amelyet korábban már kifizetett. A gond akkor kezdődik, amikor mindehhez hosszú várakozás is társul.
Sokat elmond az életszínvonalról
A magyar és a nyugat-európai emberek életszínvonala között továbbra is komoly különbség van. Nyilvánvalóan nem igaz, hogy Nyugaton minden fizikai dolgozó világ körüli utakra jár, ahogyan az sem, hogy Magyarországon minden nyugdíjas nélkülöz. De elég megnézni, hány magyar családnak komoly kiadás néhány nap nyaralás, vagy hány idős ember számolja meg a boltban, mi fér még bele a havi keretbe.
Ehhez képest különösen elgondolkodtató, amikor azt látjuk, hogy valaki vasárnap nem kirándul, nem az unokáival van, hanem egy zsák palackkal áll sorban azért, hogy legyen még néhány ezer forintja.
Erzsébetváros utcáin éjszaka is vannak, akik nagy zsákokkal járva gyűjtik a kukákból a visszaváltható palackokat, majd az automatákhoz viszik azokat. Hajléktalan, nehéz helyzetben lévő és szerhasználattal küzdő emberek a bevételt alkoholra vagy kábítószerre költik.
A környezetvédelem fontos, de az ember is
A palackvisszaváltás alapvetően jó célt szolgál, és Európa számos országában működik hasonló rendszer. A kérdés inkább az, hogy nálunk lehetne-e ezt jobban csinálni: több automatával, kevesebb sorral és utcán szétszórt szeméttel.
Közben pedig nehéz nem észrevenni azt, amit a rendszer akaratlanul is megmutatott. Ötven forint ma sok embernek számít. Van, aki a saját pénzéért áll hosszasan sorban, más pedig az utcán gyűjti össze a palackokat, mert bevételt jelent számára.
Ez már nem csak környezetvédelmi kérdés. Azt is megmutatja, hogyan élnek ma emberek Magyarországon.
