A Vezúv pusztító kitörése nemcsak Pompejit temette maga alá, hanem csaknem kétezer évvel később váratlan segítséget is adott a tudománynak. A kutatók az i. sz. 79-es katasztrófát használva minden eddiginél pontosabbra hangolták a geológia egyik legfontosabb „óráját” – ennek segítségével vulkánkitörések, kihalások, sőt akár aszteroida-becsapódások időpontját is pontosabban meghatározhatják.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Amikor a Vezúv i. sz. 79-ben kitört, ifjabb Plinius részletesen feljegyezte a katasztrófa eseményeit. Beszámolója közel kétezer évvel később olyan értékesnek bizonyult, amire aligha gondolhatott: a leírás ugyanis rendkívül pontos történelmi viszonyítási pontot adott a modern geológusoknak.
A Berkeley Geochronology Center, a Kaliforniai Egyetem és a Padovai Egyetem kutatói ennek segítségével finomították az úgynevezett argon–argon kormeghatározást. A módszer a vulkáni kőzetekben található radioaktív kálium bomlását használja fel annak megállapítására, mikor szilárdult meg az adott anyag.
A kutatók nyolc, a Vezúvból származó szanidinmintát vizsgáltak. A mérések szerint a kitörés 1938 ± 13 évvel a 2025-ös vizsgálatok előtt történt. A történelmi adatok alapján a minták tényleges kora 1946 év volt – vagyis a módszer már rendkívül közel került a valódi dátumhoz.
Egy régi katasztrófa segíthet megfejteni másokat is
A pontosság azért különösen fontos, mert a földtörténet nagy eseményei sokszor szinte egymás nyomában történtek. Ha a kutatók pontosabban tudják meghatározni például egy vulkánkitörés és egy tömeges kihalás időpontját, könnyebben eldönthetik azt is, hogy volt-e közöttük közvetlen kapcsolat.
Paul Renne, a kutatás vezetője szerint ez akár olyan kérdések vizsgálatában is döntő lehet, mint a dinoszauruszok kihalása. Korábbi kutatások szerint a 66 millió évvel ezelőtti aszteroida-becsapódás és az indiai óriásvulkáni kitörések időben rendkívül közel estek egymáshoz.
Az új eredmények ráadásul más kormeghatározási módszereket is pontosíthatnak, köztük a radiokarbonos és az urán–ólom vizsgálatokat.
Harminc évig vártak a megfelelő minták
A mostani áttöréshez különösen jó minőségű habkőminták kellettek. Ezeket Andrea Marzoli még 1998-ban gyűjtötte Oplontisból, a Vezúv által szintén eltemetett római településről. A minták csaknem három évtizedig raktárban maradtak.
Most azonban modernebb műszerekkel újra elővették őket – és kiderült, hogy éppen ezek segíthetnek minden korábbinál pontosabbra állítani a Föld múltját mérő geológiai órát.
Pompeji pusztulása így kétezer évvel később egészen váratlan örökséget hagyott maga után: egy katasztrófa, amely ma már nemcsak a múlt történetét őrzi, hanem annak pontos időpontjait is segít megfejteni.
