A brit lap riportja szerint a Duna rendkívül alacsony vízállása már nem csupán látványos természeti jelenség. A szárazság a mezőgazdaságot, az ivóvízellátást, a természetes élőhelyeket és az energiaellátást is komoly kihívás elé állította.

Ismét előbukkant az Ínség-szikla

A brit lap riportja szimbolikusan az Ínség-sziklánál kezdődik. A Gellért-hegy lábánál található szikla csak rendkívül alacsony vízállásnál bukkan elő, ezért régen baljós jelentést társítottak hozzá: megjelenése arra figyelmeztetett, hogy olyan kevés a víz, ami már a malmok működését és a termést is veszélyeztetheti.

Az alacsony vízállás ráadásul már messze nem csak látványosság. A Duna vízhozamának drámai csökkenése Magyarország és a térség energiaellátását is érinti, mivel az atomerőművek működéséhez szükséges hűtővíz biztosítása egyre nehezebb.

Egy gazda termésének fele már odalett

A Guardian riportere Pócsmegyeren folytatta útját, ahol Somogyi István gazdával beszélgetett az aszály súlyos következményeiről. Az 56 éves férfi számára az aszály nem távoli környezeti probléma: az idei termésének már közel a fele odalett, és attól tart, hogy a veszteség végül elérheti a 70 százalékot is.

„Minden kiszáradt” – mondta a brit lapnak, hozzátéve, hogy amióta gazdálkodik, még nem látott ehhez fogható pusztítást.

A gazda szerint a mostani helyzetnek voltak előjelei. Már az előző év termése sem alakult jól, akkor azonban a magasabb dunai vízállásnak köszönhetően több nedvesség maradt a talajban. Idén ez a segítség is eltűnt.

Szentendrén ezrek maradtak víz nélkül

A riport következő állomása Szentendre volt. A Guardian beszámolója szerint a folyó egyes szakaszain hatalmas, sivatagszerű területek jelentek meg, a kiszáradt meder agyagos felszíne pedig a hőségben szinte mozaikszerűen repedezett szét.

A látvány azonban csak az egyik oldala a problémának. A városban az ivóvízellátás is komoly nehézségekkel küzdött.

Gulyás József , Szentendre alpolgármestere arról beszélt a brit lapnak, hogy mintegy 4-5 ezer háztartás maradt víz nélkül. A településen 25 tonna vizet osztottak ki, és a legsúlyosabb időszakban naponta körülbelül száz segélyhívást kaptak.

Az alpolgármester egy különösen emberi pillanatot is felidézett: voltak idős asszonyok, akik sírva ölelték meg azokat, akik vizet vittek nekik.

Harminc kilométer biciklivel – a Duna medrében

Talán a Guardian riportjának egyik legmegdöbbentőbb története Kürti Gáboré. A Magyar Kerékpárosklub elnöke július végén fogta a kerékpárját, és mintegy 30 kilométert tett meg a Duna szabaddá vált medrében.

A különleges út gyorsan terjedni kezdett a közösségi médiában, Kürti számára azonban ez egyáltalán nem kaland volt.

A Guardiannek arról beszélt, hogy olyan helyeken tekert végig, ahol gyermekkorában még úszott és kajakozott. A látványt egy súlyos baleset helyszínéhez hasonlította: ahogy haladt előre, egyre inkább szembesült a változás méretével.

Ahol korábban víz volt, most emberek sétálnak

Nagytéténynél még látványosabbá válik a folyó visszahúzódása. A Kis-Háros-sziget természetvédelmi terület normális körülmények között vízen közelíthető meg, most azonban a szabaddá vált medren keresztül gyalogosan is elérhető.

A Guardian riportere olyan földön sétált, amelynek normális esetben több méterrel a Duna felszíne alatt kellene lennie. A kajakosoknak egyes helyeken már annyira kevés víz maradt, hogy kénytelenek kiszállni, vállukra venni a hajójukat és gyalog továbbmenni.

Pakson már a fákat is mentik

A brit lap útjának egyik utolsó állomása Paks volt. A városban a dolgozók hétvégén is locsolnak, hogy több mint 700 veszélyeztetett fát és a közterületek növényeit életben tartsák.

A Guardiannek nyilatkozó Farkas Szilvia 18 éve végzi ezt a munkát, de azt mondta, ennyi kiszáradt növényt még soha nem látott.

A vízhiány pedig azok számára a legnehezebb, akik már az aszály előtt sem rendelkeztek megfelelő vízellátással. A lap bemutatott egy négygyermekes, Paks külterületén élő édesanyát is, akinek otthonában soha nem volt vezetékes víz. Jelenleg egy ismerősük hetente egyszer visz vizet a családnak. A nő szerint a helyzet lassan elviselhetetlenné válik.

Az Ínség-szikla figyelmeztetése

A Guardian riportja végül ismét az Ínség-sziklához tér vissza. A szerző szerint egyelőre csak abban lehet reménykedni, hogy a szikla hamarosan újra eltűnik a Duna vize alatt, és ismét csupán egy régi történet emléke marad.

Somogyi István azonban, aki gyerekkora óta ismeri az Ínség-sziklához kapcsolódó történetet, nem túl bizakodó. Most saját szemével látja mindazt, amire a szikla felbukkanása a hagyomány szerint egykor figyelmeztetett.

„Jövőre visszatér az aszály. Ez a tendencia. És nem sok mindent tehetünk ellene.”

A Guardian nagyriportja ezzel a komor mondattal zárul: miközben mindenki arra vár, hogy a Duna ismét visszatérjen megszokott medrébe, a folyó mentén élők közül vannak, akik már attól tartanak, hogy a mostani szárazság nem egyszeri jelenség.