Van az úgy, hogy az ember nem akar órákig a konyhában állni, mégis szeretne valami olyat tenni az asztalra, amitől egy pillanatra megáll a nap. Valami illatosat, krémeset, melegítőt, amihez jó leülni, és ami után senkinek nincs különösebb kedve azonnal felpattanni az asztaltól. Ez a tejszínes-mustáros csirke pontosan ilyen.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Az alma elsőre talán szokatlanul hangzik egy sós főételben, de ettől lesz igazán jó: nem édesíti túl az ételt, inkább megszelídíti a mustár karakterét, miközben a rozmaringgal és a sült burgonyával együtt egészen klasszikus őszi ízt ad.
Hozzávalók 4 főre
4 egész csirkecomb vagy 4 nagyobb felsőcomb
700–800 gramm burgonya
2 alma
1 kisebb vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 dl főzőtejszín
1,5–2 evőkanál dijoni mustár
1 teáskanál méz
1 teáskanál rozmaring
só
frissen őrölt bors
2–3 evőkanál olívaolaj
kevés vaj a sütéshez
Így készül
A sütőt előmelegítjük 200 fokra.
A burgonyát alaposan megmossuk, cikkekre vágjuk, majd sóval, borssal, rozmaringgal és kevés olívaolajjal összeforgatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire terítjük, és nagyjából 35–40 perc alatt aranybarnára sütjük. Félidőben érdemes átforgatni, hogy minden oldala szépen piruljon.
Közben a csirkét sózzuk, borsozzuk, majd egy nagyobb serpenyőben kevés olaj és vaj keverékén mindkét oldalán alaposan megpirítjuk. Nem kell teljesen átsülnie, most csak az a cél, hogy szép kérget kapjon. Ezután kivesszük, és félretesszük.
Ugyanabba a serpenyőbe dobjuk a finomra vágott vöröshagymát, majd néhány perc múlva a fokhagymát is. Amikor a hagyma üvegesre párolódott, hozzáadjuk a gerezdekre vágott almát, és rövid ideig együtt pirítjuk.
Ezután jöhet a mustár, a méz és a tejszín.
Az egészet alaposan összekeverjük, megsózzuk, megborsozzuk, majd visszatesszük a csirkét a mártásba. Lefedve, alacsonyabb lángon még körülbelül 20 percig pároljuk, amíg a hús teljesen megpuhul, a mártás pedig sűrű, krémes lesz.
Ha túl sűrűnek érezzük, egy kevés vízzel vagy alaplével lazíthatjuk.
Ettől lesz igazán jó
A mustárból nem érdemes túl sokat használni, mert könnyen elviheti az egész ételt. A cél nem az, hogy erősen mustáros legyen, hanem hogy legyen benne egy enyhén savas, karakteres háttéríz.
Az alma viszont nyugodtan lehet kissé savanykásabb fajta, mert így sütés közben sem esik teljesen szét, és jól ellensúlyozza a tejszín lágyságát.
Ha pedig van otthon friss rozmaring, érdemes azt használni: az egész étel sokkal illatosabb lesz tőle.
Tálalás
A csirkét a krémes almás-mustáros szósszal együtt tesszük a tányérra, mellé kerül a ropogós rozmaringos burgonya.
Ehhez az ételhez nem igazán kell más. Legfeljebb egy egyszerű zöldsaláta vagy néhány savanyúság, hogy legyen valami friss, roppanós ellenpontja a gazdag mártásnak.
Ez nem ünnepi étel abban az értelemben, hogy nehéz vagy bonyolult lenne. Inkább attól ünnepi, hogy jó illata van, szép az asztalon, és pontosan azt tudja, amit egy vasárnapi ebédnek tudnia kell: egy időre egy helyre ülteti az egész családot.
