Virágokkal, gyertyákkal és „Rest in Power” feliratú táblákkal emlékeztek Londonban Jason Ardayre, a Cambridge-i Egyetem nemrég elhunyt professzorára. Az akadémikus halálát megelőző hetekben plágiumvádak, szakmai kérdések és a személyes életére vonatkozó állítások miatt rendkívüli sajtófigyelem kereszttüzébe került. Támogatói szerint már nem egyszerű kritikáról, hanem embertelen és részben rasszista támadássorozatról volt szó. Mások viszont arra figyelmeztetnek: az akadémiai integritással kapcsolatos kérdéseket ettől még ki kellett vizsgálni.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Jason Arday néhány év alatt a brit felsőoktatás egyik legismertebb alakjává vált.
2023-as cambridge-i kinevezésekor ő lett az egyetem történetének legfiatalabb fekete professzora. Oktatásszociológiával, faji egyenlőtlenségekkel és társadalmi mobilitással foglalkozott, saját életútja pedig különösen nagy nyilvánosságot kapott.
Az elmúlt hetekben azonban egyre súlyosabb kérdések merültek fel tudományos munkáival és életrajzának egyes elemeivel kapcsolatban.
Plágiumvádakkal kezdődött
Arday doktori disszertációjával kapcsolatban plágiumgyanú merült fel. A Liverpool John Moores University korábban megvizsgálta az ügyet, és fenntartotta a doktori fokozat odaítélését. Cambridge augusztus elején ugyanakkor új információkra hivatkozva vizsgálatot jelentett be Arday végzettségével és egyes szakmai állításaival kapcsolatban.
A sajtó ezután már nemcsak tudományos publikációit vizsgálta.
Kérdések jelentek meg egyes sportteljesítményeivel, jótékonysági tevékenységével, korábbi állításaival és élettörténetének részleteivel kapcsolatban is. Arday visszautasította azt a képet, hogy tudatosan hazudott volna, ugyanakkor elismerte, hogy munkáiban hibákat követett el.
Augusztus 5-én végül lemondott cambridge-i professzori állásáról.
Lemondó nyilatkozatában arról írt, hogy a folyamatos vádak, találgatások és nyilvános támadások súlyos terhet róttak rá és családjára. Hangsúlyozta, hogy távozása nem jelenti az ellene megfogalmazott állítások elfogadását.
Néhány nappal később holtan találták
Ardayt augusztus 14-én dél-londoni otthonában találták holtan. 41 éves volt.
A rendőrség közlése szerint halálát nem kezelik gyanús körülmények között, a pontos okot azonban a nyilvánosan elérhető információk alapján nem állapították meg. Emiatt különösen fontos óvatosan fogalmazni: jelenleg nem lehet tényként kijelenteni, hogy a sajtókampány okozta a halálát.
Családja és közeli támogatói ugyanakkor egyértelműen úgy látják, hogy az éveken át tartó zaklatás, majd az utolsó hetek rendkívül intenzív nyilvános támadásai elviselhetetlen terhet jelentettek számára.
Tömegek gyűltek össze Londonban
Augusztus 17-én a Trafalgar Square-en tartottak megemlékezést Arday tiszteletére.
A Stand Up to Racism szervezésében megtartott virrasztáson több ezren vettek részt; a szervezők mintegy harmincezer jelenlévőről beszéltek. Sokan fekete ruhában érkeztek, virágokat helyeztek el Nelson admirális oszlopánál, és egyperces csenddel emlékeztek az elhunyt professzorra.
A felszólalók között politikusok, barátok és civil aktivisták is voltak.
A rendezvényen visszatérő állítás volt, hogy Arday aránytalan és részben rasszista támadások célpontjává vált.
Ez azonban már a történet egyik vitatott része.
Hol ér véget a vizsgálat, és hol kezdődik a hajtóvadászat?
Arday halála után Nagy-Britanniában különös vita bontakozott ki.
Egyik oldalon azok állnak, akik szerint egy vezető egyetemi professzor munkáját, publikációit és szakmai múltját természetesen vizsgálhatja a sajtó. A tudományos integritás kérdései nem válhatnak tabuvá azért, mert az érintett valamely kisebbségi csoporthoz tartozik.
Mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy Arday esetében a tudományos kérdések vizsgálata rendkívül gyorsan átterjedt szinte egész életének nyilvános boncolgatására.
Az AP szerint mindössze 22 nap alatt 289, vele foglalkozó sajtóanyag jelent meg. Támogatói szerint ennek intenzitása már messze túlmutatott azon, amit egy professzor szakmai teljesítményének ellenőrzése indokolhatott volna.
Maga Cambridge is kettős álláspontot képviselt.
Az egyetem hangsúlyozta, hogy az akadémiai tisztességgel kapcsolatos állításokat komolyan kell venni és ki kell vizsgálni, ugyanakkor vezetői elutasították azt, hogy az ügy ürügyet szolgáltasson rasszista támadásokhoz.
Ez talán a történet legfontosabb tanulsága is.
Lehet valakitől számon kérni a szakmai tisztességet anélkül, hogy emberi méltóságát is elvennénk.
Jason Arday tudományos munkájával kapcsolatban voltak megválaszolandó kérdések. Ezeket egy egyetemnek és a sajtónak joga, sőt kötelessége is feltenni.
A kérdés most már az, hogy közben sikerült-e megtartani azt a határt, amely a vizsgálatot elválasztja a nyilvános megsemmisítéstől.
Halála után Nagy-Britanniában éppen erről folyik a vita.
