A Szent Jobb Magyarország egyik legfontosabb vallási és történelmi ereklyéje, történetét azonban máig számos kérdés övezi. Többször eltűnt, évszázadokon át vándorolt, eredetiségét pedig a modern tudomány akár részben vizsgálhatná is.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A Szent Jobb a hagyomány szerint Szent István király mumifikálódott jobb keze, amely közel ezer éve a magyar kereszténység és államiság egyik legerősebb jelképe. Története azonban nem teljesen egyértelmű: legendák, hiányos történeti források és évszázados vándorlás övezi.
István király 1038-ban halt meg, és Székesfehérváron temették el. Szentté avatása előtt, 1083-ban sírját felnyitották, és a hagyomány szerint jobb kezét különösen jó állapotban találták. A középkorban a test romlatlanságát a szentség egyik jelének tekintették.
Máig nem tudni pontosan, hogyan maradhatott fenn az ereklye. Lehetséges természetes mumifikáció, de az sem kizárt, hogy korabeli tartósítási eljárást alkalmaztak. A kéz valószínűleg már a szentté avatás körüli időszakban különvált a testtől.
A hagyomány Mercurius nevű szerzetest vagy kincstárőrt említi, aki magához vette, majd elrejtette az ereklyét. Később a kéz körül kultusz alakult ki, és Szentjobb néven monostor és település is létrejött.
A Szent Jobb a középkorban nem egyszerű történelmi tárgynak számított. A hívők úgy tekintettek rá, mint amely kapcsolatot teremt Szent István és az ország között. A jobb kéz különösen erős jelkép lett, hiszen a hagyomány szerint ezzel uralkodott, hozott törvényeket, támogatta az egyházat, és ajánlotta fel Magyarországot Szűz Máriának.
Az ereklye története később valóságos kalandregénnyé vált. A tatárjárás és a török hódítás idején többször változott az őrzési helye. Egy ideig Raguzában, a mai Dubrovnikban őrizték, majd Mária Terézia 1771-ben szerezte vissza. Előbb Bécsbe, később Budára került. A második világháború végén ismét nyugatra vitték, és 1945-ben amerikai katonák közreműködésével került vissza Magyarországra.
Éppen ezek a megszakítások vetik fel a legnagyobb kérdést: valóban Szent István kezét őrizzük-e ma? A történeti láncolat nem minden pontja dokumentálható egyértelműen, és a régi leírások sem mindig egyeznek a ma látható ereklyével.
Időről időre felmerül egy korszerű tudományos vizsgálat lehetősége. Radiokarbonos kormeghatározás vagy DNS-elemzés segíthetne megállapítani a maradvány korát, nemét és akár az Árpád-ház más azonosított tagjaival való rokonságot is. Még egy genetikai egyezés sem bizonyítaná azonban minden kétséget kizáróan, hogy a kéz személyesen Szent Istváné volt.
Forrás: magyarhirlap.hu
