Uram, ezen a reggelen úgy állok eléd, ahogy vagyok: a gondolataimmal, a terveimmel, a félelmeimmel és mindazzal, amit talán már tegnap este sem tudtam letenni.

Te látod azt is, amit mások nem. Látod, mi nyomja a szívemet, mi az, amitől tartok, melyik kérdésre várok választ, és mi az, amit újra meg újra végiggondolok, mintha pusztán az aggódásommal közelebb kerülhetnék a megoldáshoz.

Pedig tudom, Uram, hogy nem minden az én kezemben van.

Ezért ma arra kérlek, taníts meg különbséget tenni aközött, amin változtatnom kell, és aközött, amit rád kell bíznom. Adj erőt ahhoz, hogy megtegyem, ami rajtam múlik, de adj alázatot ahhoz is, hogy ne akarjak mindent irányítani.

Őrizd meg a szívemet a keserűségtől, ha igazságtalanság ér, a türelmetlenségtől, ha várnom kell, és a félelemtől, ha nem látom előre, merre vezet az út.

Adj tiszta szót, amikor beszélnem kell, és bölcs csendet, amikor jobb hallgatnom. Ne engedd, hogy mások indulata határozza meg az enyémet, és hogy a világ zajában elveszítsem azt a halk hangot, amely mindig visszavezet hozzád.

Kérlek, vigyázz azokra, akiket szeretek. Őrizd őket ott is, ahol én nem lehetek mellettük, adj nekik erőt a terheikhez, világosságot a döntéseikhez, és olyan embereket melléjük, akik nem lehúzzák, hanem megtartják őket.

És amikor ma valami nem úgy történik, ahogyan szeretném, segíts emlékeznem arra, hogy attól még nem vesztetted el fölöttem az irányítást.

Ma nem akarok mindent előre tudni.

Elég legyen a következő lépés.

Elég legyen a mai nap.

Elég legyen tudnom, hogy velem vagy.

Ámen.