Volt egy jellegzetes szaga az iskolai menzának. Már a folyosón tudtad, mi lesz az ebéd. Néha sajnos már az első emeleti fordulóban is.

A fémtálcák csörömpöltek, a poharak valamiért mindig nedvesek voltak, a villák közül legalább egy biztosan görbült, és mire leültél, valaki már meg is kérdezte: – Neked kell a süti?

Kell?! A sütiért komplett diplomáciai tárgyalások folytak: volt cserekereskedelem, előzetes megállapodás, fenyegetés és stratégiai szövetség. Két savanyú uborka egy piskótáért. A levesben úszó húsdarab átadásáról szó sem lehetett, mert annak piaci értéke gyakorlatilag a nullával volt egyenlő.

És mégis. Most, évtizedekkel később elég meglátni egy tányér tejbegrízt kakaóval, és valami történik az emberrel. Nem egyszerűen éhes lesz. Hazamegy.

Amikor még nem volt „food styling”

A mi menzánk nem akart szép lenni. Senki nem helyezett három petrezselyemlevelet művészien a főzelék tetejére, nem csorgatott köré redukciót, és valószínűleg komoly értetlenséget váltott volna ki, ha valaki megkérdezi, gluténmentes-e a piskóta.

Kaptunk egy tányért. Ettünk. Vagy nem. Aztán rohantunk vissza az udvarra.

Volt paradicsomos káposzta, amitől az osztály egyik fele már reggel rettegett; finomfőzelék, amelyben a zöldborsó mennyisége láthatóan meghaladta a Genfi Egyezményben engedélyezettet; tarhonya, darás tészta, mákos tészta, krumplifőzelék és betűtésztás paradicsomleves.

És persze a nagyágyúk: a tejbegríz meg a piskóta csokiöntettel. Ezeken a napokon valahogy mindenki megtalálta az étvágyát.

A menzás piskóta csokiöntettel

Nem cukrászdai desszert volt, de nem evaluates próbált annak látszani. Puha piskóta, rajta rengeteg meleg kakaós öntet. Ennyi. Talán éppen ezért volt tökéletes.

Hozzávalók a piskótához (kb. 20×30 cm-es tepsihez):

• 6 tojás

• 6 evőkanál cukor

• 6 evőkanál liszt

• 1 csipet só

Hozzávalók a retró kakaós öntethez:

• 5 dl tej

• 3 evőkanál cukrozatlan kakaópor

• 3–4 evőkanál cukor

• 1 evőkanál liszt vagy étkezési keményítő

• 1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:

1. A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéből a sóval kemény habot verünk, a sárgáját a cukorral világosra keverjük.

2. Óvatosan összeforgatjuk a két részt, majd beleszitáljuk a lisztet.

3. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 °C-ra előmelegített sütőben nagyjából 20–25 perc alatt készre sütjük.

4. Az öntethez a kakaóport, a cukrot és a lisztet (vagy keményítőt) kevés hideg tejjel simára keverjük, hozzáadjuk a többi tejet, majd folyamatos keverés mellett kis lángon besűrítjük.

És itt jön a lényeg: ne sajnáld az öntetet! Ez nem az a desszert, amelyen három elegáns csokoládécsepp üldögél. A piskótának úsznia kell benne annyira, hogy az embernek egy pillanatra megint nyolcévesnek legyen kedve lenni.

És az a tea...

A menzás tea külön gasztronómiai kategóriát képviselt. Hogy pontosan miből készült, azt valószínűleg jobb nem bolygatni. Teaíz csak nyomokban fordult elő benne, viszont édes volt, citromos, és hatalmas alumíniumkannákból érkezett.

Ma kézműves teákat veszünk, figyeljük a vízhőmérsékletet, áztatási időt mérünk, és tudjuk, melyik ültetvényről származik a tealevél. Aztán valaki elénk tesz egy bögrényi egyszerű, citromos teát, és azt mondjuk: – Te jó ég. Pont ilyen volt.

Pedig valószínűleg egyáltalán nem ilyen volt. Csak mi voltunk mások.

A menza étele, amely mellett egy egész generáció tanulta meg, hogy az életben nem lehet mindent megúszni

Ez a retró ételek nagy titka. Nem azért vágyunk rájuk, mert objektíven ezek jelentették a magyar gasztronómia csúcspontját – némelyik fogásra visszagondolva ezt meglehetősen nehéz lenne komoly arccal állítani –, hanem azért, mert ízekhez kötjük az életünket.

A tejbegrízhez egy konyha tartozik. A kakaós piskótához egy iskola. A paradicsomleveshez egy viaszosvászon terítő. A mákos tésztához egy nagymama. A menzás teához pedig talán egy olyan délután, amikor még az volt az életünk legnagyobb problémája, hogy becsengetés előtt visszaérünk-e az udvarról.

És ezekből az ízekből néha váratlanul előjön valami, amiről nem is tudtuk, hogy hiányzik: egy hang, egy arc, egy nyári délután, egy régi konyha. Az az idő, amikor még nem fényképeztük le az ebédet – csak megettük.

RETRÓ MENZA – 1. rész

A Hetedik Napon most kinyitjuk az iskolai konyha ajtaját. Jönnek a régi menzás klasszikusok receptekkel és azokkal az emlékekkel, amelyeket egyetlen szakácskönyv sem tud pontosan visszaadni.

A következő részben előkerül az egyik legmegosztóbb fogás: a betűtésztás paradicsomleves. Mert valljuk be: előbb ettük ki belőle a saját nevünket, mint magát a levest.