Miközben a mesterséges intelligencia egyre több irodai munkakört alakít át, az amerikai fiatalok közül egyre többen választanak hagyományos szakmát. Villanyszerelőnek, vízvezeték-szerelőnek vagy ácsnak tanulnak, mert úgy látják, ezekben a foglalkozásokban kiszámíthatóbb jövő várhat rájuk. Az Egyesült Államokban néhány év alatt jelentősen nőtt a műszaki és építőipari képzések népszerűsége.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Évtizedeken át azt hallották a fiatalok, hogy diploma nélkül nehéz boldogulni. A sikerhez egyetem, irodai állás és lehetőleg számítógép előtt végzett munka vezet. Amerikában azonban egyre többen gondolkodnak másként. A Z generáció tagjai közül sokan inkább szakmát tanulnak, mert nem szeretnének éveken át drága egyetemi képzéseket finanszírozni úgy, hogy a diploma megszerzése után sem biztos az elhelyezkedésük.
A Le Monde friss, Los Angelesből készült riportja szerint látványosan nő az érdeklődés a vízvezeték-szerelői, villanyszerelői, ács- és más gyakorlati szakmák iránt. A National Student Clearinghouse adataira hivatkozva a francia lap arról számol be, hogy 2022 és 2024 között 30 százalékkal emelkedett a kapcsolódó építőipari, kivitelezési és gépészeti képzések hallgatóinak száma.
A Los Angeles Trade-Technical College műhelyeiben ma már komoly várólisták vannak. A fiatalok csöveket szerelnek, faszerkezeteket építenek, elektromos rendszerekkel ismerkednek. Sokan közvetlenül a középiskola után érkeznek, mások egyetemi tanulmányaikat hagyják félbe, mert biztosabbnak érzik a gyakorlati tudást.
A döntéseik mögött egyszerű megfontolás áll: egy meghibásodott vízvezetéket továbbra is valakinek meg kell javítania, egy házat fel kell építeni, az elektromos hálózatot pedig karban kell tartani. A mesterséges intelligencia segíthet a tervezésben és a hibakeresésben, de egyelőre nem helyettesíti azokat az embereket, akiknek a helyszínen, fizikai körülmények között kell elvégezniük a munkát.
A változás mögött nem kizárólag a technológiai bizonytalanság áll. Az amerikai felsőoktatás ára sok család számára súlyos teher, miközben a pályakezdők egy része nehezen talál a végzettségéhez illő állást. Egy szakmai képzés gyakran rövidebb, és a munkaerőpiacra vezető út is közvetlenebb lehet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden egyetemi diploma elveszítette volna az értékét: a felsőfokú végzettség hosszú távú kereseti előnye továbbra is jelentős lehet.
A jelenségnek már külön neve is van az amerikai közbeszédben: toolbelt generation, vagyis szerszámöves generáció. A fiatal szakemberek a TikTokon és az Instagramon is egyre gyakrabban mutatják be a munkájukat, keresetüket és mindennapjaikat. A szakmunkásélet többé nem feltétlenül kényszerű második választás, hanem tudatos karrierút.
A közösségi médiában ugyanakkor többnyire a sikertörténetek kerülnek előtérbe. A nehéz fizikai munka, a sérülések veszélye, a kiszámíthatatlan megrendelések és a vállalkozásindítás kockázatai jóval ritkábban jelennek meg. A szakmai képzés sem jelent automatikus garanciát a biztos megélhetésre.
Mégis figyelemre méltó, hogy a digitális korszakban éppen azok a mesterségek kezdenek újra vonzóvá válni, amelyeket sokáig kevésbé tekintettek rangos pályának. A villanyszerelő, az ács vagy a vízvezeték-szerelő munkája nélkül nem működnek az otthonaink, az iskoláink, a kórházaink és az ipari létesítményeink. Ráadásul az új technológiák sem nélkülözhetik őket: az adatközpontokat is emberek építik, vezetékezik és tartják karban.
A folyamat Magyarország számára is tanulságos. A pályaválasztás előtt álló fiataloknak nem elegendő azt mondani, hogy tanuljanak tovább bármi áron. Azt is meg kell mutatni nekik, milyen lehetőségeket kínál a szakképzés, mennyit ér a valódi szakmai tudás, és milyen utak vezethetnek egy biztos megélhetést nyújtó foglalkozáshoz.
Mert a technológiai fejlődés nem teszi feleslegessé a kétkezi munkát. Ellenkezőleg: bizonyos szakmák jelentőségét még növelheti is.
Lehet, hogy a következő évtizedek egyik legfontosabb pályaválasztási döntése már nem az lesz, melyik diplomát szerezzük meg, hanem az, milyen tudásunk marad értékes egy gyorsan változó világban.
Forrás: Le Monde International
