Ki volt Balassi Bálint?

Balassi Bálint életútja nehezen választható el attól a kortól, amelyben élt. A 16. századi Magyarország háborúi, a végvári világ, a főúri lét konfliktusai és a vallás mind nyomot hagytak költészetén. Az 1554-ben született Balassi nemcsak szemlélője volt ennek a világnak: katonaként maga is részt vett a harcokban, miközben magánéletét szerelmi viszonyok, családi ellentétek és birtokperek tették zaklatottá.

1589 őszén Lengyelországban bujdosott, ahol több mint két évet töltött, majd 1591-ben tért vissza Magyarországra. Élete végén ismét katonának állt, és a török elleni harcokban vett részt. 1594-ben Esztergom ostrománál ágyúlövedék sebesítette meg mindkét combját, sérüléseibe pedig május 30-án belehalt.

Isten egész életében jelen volt a költészetében

Balassi nem csupán élete végén kezdett Istenhez fordulni. A magyar irodalomtörténeti összefoglalók szerint pályájának szinte valamennyi szakaszában írt vallásos verseket, és 19 istenes éneke maradt fenn. Ezek pontos időrendjét ma már nem minden esetben lehet meghatározni.

Istenes verseinek egy része fiatalabb korában született, más darabokat élete különösen nehéz éveiben írta. Az 1584 és 1587 közötti időszakban a vallásos költészet különösen nagy szerepet kapott életművében, de 1589-ből és 1591-ből is ismerünk ilyen költeményeket.

Balassi ezekben nem egyszerűen Istenről írt, hanem sokszor közvetlenül Istenhez beszélt. Bocsánatot, segítséget, oltalmat vagy éppen békességet kért tőle.

Az egyik 1591-ben írt istenes énekénél még azt is feljegyezte, hol született. A vers végén ezt írta:

„Ezeket írám az tenger partján,
Oceanum mellett”

Vagyis ezt a költeményt külföldi tartózkodása idején, az óceán partján írta. Az Adj már csendességet pontos keletkezési helyét és évét azonban nem ismerjük ilyen bizonyossággal, ezért nem lenne helyes konkrét várost vagy dátumot kapcsolni hozzá.

„Adj már csendességet”

Balassi egyik legismertebb istenes költeménye az Adj már csendességet. Nem hosszú vers, mindössze nyolc versszakból áll. A költő békességet kér Istentől, és abban bízik, hogy hibái és bűnei ellenére sem marad irgalom nélkül.

Balassi Bálint: Adj már csendességet

1
Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!

2
Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére!

3
Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg!

4
Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.

5
Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-e?
Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-e?

6
Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerint,
Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen hitem szerint,

7
Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát;

8
Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván, bú s kín nélkül!

Egy több mint négyszáz éves kérés

Balassi világából mára szinte minden megváltozott. Az a néhány szó azonban, amellyel a vers kezdődik, különös módon nem öregedett meg:

„Adj már csendességet, lelki békességet.”

Balassi nem gazdagságot vagy sikert kér Istentől. Egy zaklatott élet után nyugalomra, irgalomra és békére vágyik. Talán éppen ezért lehet az Adj már csendességet több mint négyszáz év elteltével is az egyik legközvetlenebb magyar istenes vers.