A szentgáli római katolikus templom nemcsak építészeti, hanem egyedülálló képzőművészeti értékekkel is büszkélkedhet. A 18. század végéről származó műemlék különleges falképei és gazdagon díszített belső berendezése a térség kiemelkedő kulturális kincsei közé tartoznak.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A szentgáli településkép meghatározó eleme a helyi templom, amelynek kapuja felett az 1778-as évszám tanúskodik a múltjáról. A műemléki együtteshez egy L-alaprajzú egykori plébániaépület, egy kőből rakott melléképület, valamint egy 1907-es kereszt is hozzátartozik. Az egyhajós, íves toronnyal ellátott épület külső jegyei mellett belső díszítése is rendkívüli művészi értéket hordoz.
A Magyar Kurír beszámolója szerint a szentély mennyezetét díszítő falkép a megváltás allegóriáját ábrázolja, amelyen Ádám és Éva, a földből éledő elhunytak, valamint a felhők között trónoló Atyaisten látható. A templomhajó mennyezetén Mária életét bemutató, huszadik századi alkotások kaptak helyet, míg a sekrestye bejárata felett Károly Gyula 1958-as festménye látható a Szent Családról.
A belső tér központi eleme a késő barokk főoltár, amelyet átlósan elhelyezett oszlopok és pilaszterek kereteznek, a tetején pedig Mária nevének betűi ragyognak egy sugárkoszorúban. Az oltárkép Mária születésének pillanatát örökíti meg Szent Annával, Joachimmal, angyalokkal és a mennyből kitekintő Atyaistennel, míg az alatta elhelyezkedő szentségházat aranyozott füzérek és kagylómotívumok díszítik.
A templom legértékesebb művészeti elemei közé tartoznak a szentély freskói. Az érsekségi történeti leírás szerint ezeket Johann Cymbalnak – más néven Cimbalnak – vagy egyik tanítványának tulajdonítják. A források Franz Xaver Buchert is megnevezik a templomhoz kapcsolódó festőként, ami jól mutatja, hogy a szentgáli templom díszítése nem egyszerű falusi dekoráció, hanem a dunántúli késő barokk egyházi művészet tágabb közegébe illeszkedik.
Különösen érdekes a templom előtörténete is. Szentgál plébániája már a középkorban létezett, és az egyházmegye történeti összefoglalója szerint itt őriztek egy nevezetes Mária-kegyképet, amely búcsújárókat vonzott; a hagyomány még Mátyás király szentgáli ájtatosságát is ehhez a képhez kapcsolja. A reformáció után a régi templom más felekezethez került, ezért a katolikus közösség végül új templomot emelt a XVIII. század végén.
Forrás: Magyar Kurír
