Állati eredetűnek mondott hamut szórtak Várhelyi Olivér magyar uniós biztos arcába csütörtökön egy brüsszeli rákellenes konferencián. Az Európai Bizottság elnöke elítélte a történteket. Az eset azonban messze túlmutat a növényvédő szerekről folytatott szakpolitikai vitán. Hol húzódik a véleménynyilvánítás szabadságának határa, és mikor válik a tiltakozás erőszakká?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
November 19-én az Európai Rákellenes Csúcstalálkozón érte támadás Várhelyi Olivér egészségügyért és állatjólétért felelős uniós biztost. A francia Cancer Colère betegjogi mozgalom két aktivistája hamut szórt a magyar politikusra, így tiltakozva a növényvédő szerekre vonatkozó európai szabályozás tervezett módosítása ellen.
Az egyik aktivista azt kiabálta, hogy a hamvak jelképesen azokhoz az emberekhez tartoznak, akik szerintük a növényvédő szerek miatt fognak meghalni. A beszámolók szerint állati eredetű hamut használtak.
A biztonsági személyzet eltávolította a tiltakozókat, Várhelyi Olivér pedig a történtek ellenére folytatta előadását.
Brüsszel is elítélte a támadást
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke határozottan elítélte a magyar uniós biztos ellen történteket. A testület közleményében hangsúlyozta, hogy mindenkinek joga van véleményt nyilvánítani az uniós szakpolitikákról, a fizikai támadások és az erőszak azonban elfogadhatatlanok.
A konferenciát szervező Európai Rákellenes Szervezet ugyancsak a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd fontosságára hívta fel a figyelmet.
A tiltakozók az úgynevezett omnibuszcsomag ellen léptek fel, amelynek célja egyebek mellett a mezőgazdaságot érintő uniós szabályozás egyszerűsítése. A módosítás ellenzői attól tartanak, hogy a változtatások növelhetik az egészségre káros vegyi anyagoknak való kitettséget.
Erről legitim, tudományos érveken alapuló vitát lehet és kell is folytatni.
Egy ember arcába azonban nem szórunk hamut.
A jó ügy sem szentesíti az eszközt
A daganatos betegek szenvedése, a családok vesztesége és a környezetünkben található káros anyagok jelentette egészségügyi kockázat olyan kérdések, amelyeket egyetlen felelős döntéshozó sem söpörhet félre.
A betegségből fakadó fájdalom érthető. A kétségbeesés is. A fizikai agresszió elfogadása azonban egészen más kérdés.
Az emberi méltóság ugyanis nem politikai hovatartozás, társadalmi pozíció vagy világnézet függvénye. Nem jár kevesebb belőle annak, akinek a döntéseivel nem értünk egyet.
A demokrácia egyik legfontosabb próbája éppen az, hogyan bánunk azokkal, akikkel szemben állunk.
Mikor lett a megalázás politikai érv?
Különösen veszélyes, amikor a közvélemény egy fizikai támadást már nem annak ténye, hanem az áldozat politikai hovatartozása alapján ítél meg.
Ha a saját oldalunk képviselőjét éri inzultus, felháborodunk. Ha az ellenfelünket, hajlamosak vagyunk megértőbbnek lenni az elkövetővel szemben.
Pedig az erőszaknak nincs elfogadható pártállása.
A közéleti agresszió normalizálódása nem feltétlenül súlyos fizikai támadásokkal kezdődik. Kezdődhet a gúnyolódással, az emberi méltóság megkérdőjelezésével, a nyilvános megszégyenítéssel és azzal, hogy mindezeket lassan a politikai élet természetes velejáróinak tekintjük.
A határok pedig egyre kijjebb tolódhatnak.
Keresztényként sem lehet kettős mércénk
A keresztény ember számára az emberi méltóság sérthetetlensége nem politikai alku tárgya. Isten képmását abban is fel kell ismernünk, akinek a döntéseit helytelenítjük, akivel vitatkozunk, vagy akinek a világnézetét elutasítjuk.
Ez nem jelenti azt, hogy hallgatnunk kell az igazságtalanságokról. Ellenkezőleg. De az igazság képviselete nem ad felhatalmazást a másik ember megalázására.
Várhelyi Olivér esetében sem az a kérdés, hogy ki mit gondol a magyar biztos politikai múltjáról vagy szakmai tevékenységéről.
Hanem az, hogy képesek vagyunk-e politikai szimpátiáinktól függetlenül kimondani: ami Brüsszelben történt, elfogadhatatlan.
Mert ha az emberi méltóságot csak a sajátjainknak tartjuk fenn, akkor valójában már nem az emberi méltóságot védjük, hanem a saját politikai táborunkat.
A cikk forrásai: Euronews, Rapporteur, Telex, valamint az Európai Bizottság közleményének sajtóban megjelent ismertetése.





