Európa egyre több országában vonulnak utcára az emberek. Szerbiában a közel két éve tartó diáktüntetések történelmi választási fordulathoz vezettek, Franciaországban és Olaszországban erőszakos összecsapások is kísérik a tiltakozásokat, Albániában pedig a kormányfő lemondását követelik. Portugáliában a lakhatási válság, Spanyolországban a nyugdíjak, Németországban az oktatás, a megélhetés és a sorkatonaság kérdése mozgósít. A különböző követelések mögött azonban egy közös kérdés körvonalazódik: képesek-e az európai államok kezelni az egyre mélyülő társadalmi feszültségeket, mielőtt azok tartós politikai válsággá válnának?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Európa térképén ma már nehéz úgy végighaladni, hogy ne találkozzunk valahol tüntetésekkel, lezárt utcákkal, rohamrendőrökkel vagy a politikai vezetés távozását követelő tömegekkel. Párizsban az iskolák állapotából indult tiltakozás országos megélhetési demonstrációkkal kapcsolódott össze, Tiranában kormányépületeket támadtak meg, Olaszország több városában összecsapások törtek ki, miközben Belgrádban vasárnap este már választási győzelmet ünnepeltek a csaknem két éve tiltakozó diákmozgalom támogatói.
A jelenség azonban jóval összetettebb annál, mint hogy Európa fiatalsága egyszerre fellázadt volna.
Országonként mások a követelések, eltérőek a politikai körülmények, és korántsem minden demonstráció válik erőszakossá. Egyre több helyen figyelhető meg ugyanakkor ugyanaz a feszültség: a lakosság jelentős csoportjai úgy érzik, hogy az életükre közvetlenül ható problémákra nem kapnak megfelelő választ.
A kérdés most már nem pusztán az, hogy hol szerveznek újabb tiltakozást, hanem az is, hogy az utcákon megjelenő elégedetlenség milyen politikai és társadalmi következményekkel járhat.
Szerbia: a tiltakozásból parlamenti többség lett
Október 25-e történelmi fordulópontot jelentett Szerbiában. Aleksandar Vučić elismerte pártszövetségének vereségét az előrehozott parlamenti választáson, amelyet a csaknem két éve tartó diákmozgalom nyert meg.
A hétfő reggeli, csaknem 99 százalékos feldolgozottságnál a diákok jelöltlistája a szavazatok 52,7 százalékát szerezte meg, ami a 250 fős parlamentben 139 mandátumot jelentett. Vučić Szerb Haladó Pártja köré szerveződő szövetség 39,2 százalékot és 97 mandátumot kapott.
Az eredmény jelentőségét nem csupán a kormányváltás lehetősége adja, hanem az odáig vezető út is.
A tiltakozási hullám a 2024 novemberében bekövetkezett újvidéki vasútállomási tragédia után erősödött fel. A leszakadt előtető 16 ember halálát okozta, az eset pedig a korrupcióval, az állami ellenőrzéssel és a politikai felelősséggel kapcsolatos kérdések szimbólumává vált.
A fiatalok által szervezett mozgalom hónapokon át tömegeket mozgósított, majd a választáson olyan eredményt ért el, amely lehetővé teszi az önálló kormányalakítást.
Csakhogy a győzelem egyúttal új felelősséget is jelent. A mozgalomnak most már nem elegendő megfogalmaznia, mit kifogásol a korábbi hatalom működésében. A gazdaság, az intézményrendszer, a külkapcsolatok és a közszolgáltatások irányítására is választ kell adnia.
Szerbia példája ezért nemcsak a tiltakozás erejéről, hanem a hatalom megszerzése utáni felelősségről is szól.
A fordulat Magyarország számára is különösen fontos. A vajdasági magyarság helyzete, a két ország gazdasági együttműködése, az energetikai kapcsolatok és a szerb európai integráció alakulása mind olyan kérdés, amelyre az új belgrádi vezetés döntései hatással lehetnek.
Franciaország: amikor az oktatási elégedetlenség országos válsággá szélesedik
Franciaországban az elmúlt hetekben egyre nagyobb méreteket öltöttek az eredetileg az iskolák állapota, a pedagógushiány és az oktatás finanszírozása miatt szervezett tiltakozások.
A követelésekhez később megélhetési, munkaügyi és társadalompolitikai ügyek kapcsolódtak.
Október 24-én csaknem háromszáz helyszínen tartottak demonstrációkat, amelyeken összesen több százezer ember vett részt. A megmozdulások közül sok békés maradt, több városban azonban erőszakos összecsapások, rongálások és előállítások történtek.
Az Associated Press hétfői beszámolója szerint a francia belügyminisztérium 1314 letartóztatásról számolt be a szombati országos eseményeket követően.
A francia helyzet egyik legfontosabb tanulsága, hogy az eredetileg körülhatárolható követelésekből szélesebb elégedetlenségi mozgalom fejlődhet ki, amennyiben különböző társadalmi csoportok saját problémáikra ismernek egymás ügyeiben.
A rendőrségnek eközben egyszerre kell garantálnia a békés gyülekezés jogát és megakadályoznia az erőszakos cselekményeket.
A kettő nem ugyanaz a feladat, és az egyik nem írhatja felül automatikusan a másikat.
Olaszország: Milánóban békés felvonulás, más városokban összecsapások
Olaszországban szintén október 24-én zajlottak nagyobb tiltakozások, amelyek központi témái között a megélhetési költségek, az oktatás, az egészségügy és a kormány politikájával kapcsolatos elégedetlenség szerepelt.
Milánóban a tiltás ellenére több ezren vonultak utcára. A városban tartott felvonulás végül nagyrészt békésen zajlott, miközben Torinóban, Bolognában és Rómában erőszakos összetűzésekre is sor került.
Az olasz rendőrség szombaton nyolc városban összesen kilenc letartóztatásról és 371, rövidebb időre rendőrségi intézkedés alá vont emberről számolt be. Utóbbiak között 110 kiskorú volt.
A különböző városokban történtek közötti eltérés különösen fontos.
Egy tüntetési hullám nem tekinthető egységesen erőszakosnak pusztán azért, mert annak egyes helyszínein súlyos incidensek történnek. Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a rongálások és a rendőrök elleni támadások a tiltakozások megítélésére, valamint az állami válaszlépésekre is hatással vannak.
Albánia: továbbra is az utcán követelik Edi Rama távozását
A Balkán másik jelentős válsággócává Albánia vált.
A Tiranában október közepén felerősödő tiltakozások kezdetben az oktatás színvonala, a munkahelyek hiánya és a korrupció miatt szerveződtek. Később szélesebb kormányellenes mozgalommá váltak.
A demonstrációkat több alkalommal erőszakos cselekmények kísérték. Kormányzati épületeket és bankokat támadtak meg, kirakatokat törtek be, a rendőrség pedig könnygázt és vízágyúkat is bevetett.
A tiltakozások október 25-én, vasárnap is folytatódtak. A résztvevők az oktatási minisztérium épülete előtt gyülekeztek, majd a miniszterelnöki hivatalhoz vonultak, ahol felgyújtották a kormányfő által korábban párbeszédre hívó gesztusként kihelyezett székeket.
Edi Rama miniszterelnök elutasította, hogy erőszakkal kényszerítsék lemondásra, ugyanakkor elismerte, hogy a tüntetők valamennyi sérelmét nem lehet egyszerűen alaptalannak tekinteni.
A kormány új intézkedései között olyan, 500 ezer lekes bírság bevezetése is szerepel, amely azokra a résztvevőkre is vonatkozhat, akik személyesen nem követnek el erőszakot, de erőszakossá váló demonstráción vesznek részt.
Az intézkedés újabb kérdést vet fel a közrend védelme és a gyülekezési szabadság viszonyáról.
Az albániai események egyik legsúlyosabb kockázata, hogy a politikai bizalmatlanság és az erőszak egymást erősítő folyamattá válhat.
Németország: október 31-én huszonegy városban terveznek demonstrációt
Miközben több európai országban már hetek óta tartanak a tiltakozások, Németországban most készülnek a következő jelentős megmozdulásokra.
A „Gen Z regelt” nevű ifjúsági kezdeményezés október 31-re huszonegy városban, köztük Berlinben, Hamburgban, Kölnben és Münchenben hirdetett demonstrációkat.
A szervezők az oktatási rendszer hiányosságai, a megszorítások, a megélhetési költségek, a társadalmi igazságtalanság, a sorkatonaság és az éghajlatváltozás miatt kívánnak tiltakozni.
A német rendőrség figyelemmel kíséri az előkészületeket, különösen a francia és olasz események után.
Fontos azonban, hogy a szervezők nyilvánosan elutasítják az emberek és a vagyontárgyak elleni erőszakot.
A hatóságok ugyanakkor tartanak attól, hogy szélsőséges csoportok megpróbálhatnak csatlakozni a rendezvényekhez, és erőszakos összetűzéseket provokálhatnak.
Ez egyelőre biztonsági kockázat, nem bizonyítottan bekövetkező esemény.
Október 31-e ezért komoly próbatételt jelenthet a német hatóságoknak, amelyeknek egyszerre kell megvédeniük a demonstrálók jogait és felkészülniük az esetleges rendbontások megakadályozására.
Portugália és Spanyolország: a megélhetés került a tiltakozások középpontjába
A dél-európai tiltakozások másik meghatározó kérdése a lakhatás és a jövedelmek értékének megőrzése.
Portugáliában az elmúlt hetekben Lisszabonban és Portóban is tiltakozótáborok jöttek létre. A résztvevők az egyre drágább lakhatás, az alacsony bérek és a nehezen elérhető bérlakások miatt követelnek változást.
Október 25-én a rendőrség felszámolt egy lisszaboni tiltakozótábort, és több demonstrálót előállított.
Spanyolországban eközben a nyugdíjrendszer védelme és a nyugdíjak vásárlóerejének megőrzése került előtérbe. Madridban október 24-én több tízezren tüntettek, követelve a nyugdíjak inflációhoz igazítását és a közfinanszírozású rendszer megőrzését.
A két ország eseményei arra figyelmeztetnek, hogy a társadalmi elégedetlenség nem kizárólag a fiatal generációk sajátossága.
Amikor a lakhatás, az egészségügyi ellátás, az oktatás vagy az időskori megélhetés kerül veszélybe, egymástól nagyon különböző korosztályok is ugyanazt a kérdést teszik fel: milyen biztonságot képes nyújtani számukra az állam?
Bulgária: politikai bizonytalanság, rendkívül alacsony részvétel
Bulgáriában más természetű feszültség mutatkozik meg.
Az október 25-i elnökválasztás első fordulójában egyik jelölt sem szerzett abszolút többséget. A hétfői, csaknem teljes feldolgozottságú eredmények szerint a hivatalban lévő Iliana Iotova 34,76, kihívója, Andrey Gyurov pedig 31,94 százalékot kapott.
A második fordulót november 1-jén rendezik.
A választáson a részvétel mindössze 22 százalék körül alakult, ami a politikai intézményekbe vetett bizalom szempontjából is figyelmet érdemel.
Bulgária esetében ugyanakkor nem utcai zavargásokról beszélünk, hanem választási és társadalmi bizonytalanságról, amelyet az energiapiaci helyzet, valamint a fekete-tengeri biztonsági fenyegetések is súlyosbítanak.
Nemcsak politikai, hanem gazdasági és biztonsági válság is zajlik
A tiltakozások mögött meghúzódó problémák jelentős része nem oldható meg pusztán kormányzati személycserékkel.
Az európai gazdaságok továbbra is sérülékenyek az energiapiaci zavarokkal szemben. Az iráni háború februári kezdete óta az olaj- és üzemanyagpiacok jelentős nyomás alatt állnak, miközben az ellátási bizonytalanság a vállalkozások és a háztartások költségeit is érintheti.
Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség vezetője hétfőn arra figyelmeztetett, hogy nem lát reális utat az energiapiacok háború előtti állapotának 2027-es visszatéréséhez.
Ez különösen komoly kérdés egy olyan kontinensen, amelynek gazdasági versenyképessége, ipari termelése és társadalmi stabilitása jelentős részben a kiszámítható energiaellátástól függ.
Az energiaválság önmagában nem magyarázza az összes tüntetést. Az azonban nyilvánvaló, hogy a tartós megélhetési bizonytalanság és a közszolgáltatásokkal kapcsolatos elégedetlenség egymást erősíthetik.
Hibrid hadviselés: mennyire sebezhető Európa a belső feszültségek idején?
A tiltakozási hullám biztonsági szempontból is figyelmet érdemel, különösen az információs műveletek és a kibertámadások miatt.
Az Európai Unió kiberbiztonsági ügynöksége, az ENISA szeptemberben közzétett fenyegetettségi jelentésében arra figyelmeztetett, hogy a geopolitikai konfliktusokhoz kapcsolódó túlterheléses támadások, kibertérben működő aktivistacsoportok és más rosszindulatú műveletek továbbra is jelentős veszélyt jelentenek.
Különösen érintettek a közigazgatási rendszerek, vagyis azok a digitális szolgáltatások, amelyek működése egy politikailag feszült időszakban kiemelten fontos.
Az Európai Parlament kutatószolgálata október 26-án friss elemzésben foglalkozott az európai hibrid fenyegetésekkel, kiemelve a kibertámadások, a dróntevékenység, a szabotázs és az információs manipuláció szerepét.
Mindez azonban nem bizonyítja, hogy a mostani európai tüntetéseket valamely külföldi hatalom irányítaná.
A különbségtétel nélkülözhetetlen: a társadalmi elégedetlenség valós lehet akkor is, ha egy külső szereplő később megpróbálja kihasználni, felerősíteni vagy manipulálni azt.
Különösen tanulságos ebből a szempontból, hogy két francia televíziócsatorna, a CNEWS és a Franceinfo tévesen albániai zavargásokról készült felvételeket mutatott be franciaországi eseményekként.
Mindkét csatorna elismerte a hibát és bocsánatot kért.
A történtek jól mutatják, hogy már a szándékos dezinformáció bizonyítása nélkül is milyen súlyos következményei lehetnek az ellenőrizetlen képek közzétételének.
Egy feszült társadalmi helyzetben egy rosszul azonosított felvétel nem pusztán szakmai hiba: a közvélemény valóságérzékelését is befolyásolhatja.
Képesek lesznek-e megőrizni a rendet az európai hatóságok?
Az elmúlt napok eseményei alapján nem állítható, hogy az európai rendvédelmi szervek általánosságban elveszítették volna az ellenőrzést az utcák felett.
Több országban nagy erőkkel biztosították a demonstrációkat, és számos megmozdulás rendkívüli incidens nélkül ért véget.
A kockázatot elsősorban azok a helyzetek jelentik, amikor a békés tiltakozók közé erőszakos csoportok keverednek, vagy a rendőrség és a demonstrálók közötti konfliktus önmagát erősítő összecsapássá válik.
A rendőrség feladata az emberek életének, testi épségének és vagyonának védelme. Ennek része a békés tüntetők biztonsága éppúgy, mint az erőszakos cselekmények megakadályozása.
A rongálás, a gyújtogatás és a fosztogatás nem tekinthető a politikai véleménynyilvánítás szükségszerű részének. Ugyanakkor a közrend védelmére hivatkozva sem lehet automatikusan minden tiltakozót felelőssé tenni mások jogsértéseiért.
A hatóságok sikerét ezért nem pusztán a letartóztatások száma mutatja meg, hanem az is, képesek-e arányos fellépéssel megőrizni a közbiztonságot és a társadalom bizalmát.
Európa következő nagy kérdése már nem az, lesznek-e újabb tüntetések
Az elkövetkező napokban két esemény különösen fontos lesz.
Október 31-én Németországban huszonegy városra kiterjedő demonstrációs hullámot hirdettek meg, november 1-jén pedig Bulgáriában tartják az elnökválasztás második fordulóját.
Szerbiában eközben a győztes diákmozgalomnak meg kell kezdenie a politikai átmenet előkészítését, Albániában továbbra is nyitott a kormány és a tiltakozók közötti konfliktus, Franciaországban és Olaszországban pedig a hatóságoknak újabb társadalmi mozgósításokra kell felkészülniük.
A kontinens előtt álló kihívásokat azonban nem lehet kizárólag rendészeti problémaként kezelni.
A fiatalok jövőképe, a családok megélhetése, a lakhatás, az oktatás és a közintézményekbe vetett bizalom mind olyan kérdések, amelyekre hosszú távú politikai és gazdasági válaszok szükségesek.
Európa történelme többször megmutatta, hogy az elhúzódó társadalmi elégedetlenség képes átalakítani a politikai rendszereket. A jelenlegi események kimenetele azonban országonként eltérő lehet, és egyáltalán nem törvényszerű, hogy minden tiltakozási hullám erőszakba vagy kormányváltásba torkollik.
Egyvalamit mégis érdemes felismerni.
A rendőri erő jelenléte képes megakadályozni egy utcai összecsapást, de önmagában nem képes megoldani azokat a problémákat, amelyek miatt az emberek újra és újra az utcára vonulnak.
Európa most nem egyszerűen a közrend megőrzésének, hanem a társadalmi bizalom helyreállításának próbájával néz szembe. És hogy képes lesz-e megfelelni ennek, az nemcsak a következő napok demonstrációin, hanem a következő évek politikai döntésein is múlik.
A cikkben szereplő legfontosabb friss fejlemények és számadatok az alábbi forrásokra támaszkodnak:
Szerbia: Reuters, október 26. – a választás eredménye és a kormányalakítás kérdése.
Franciaország és médiatévedések: Associated Press, október 26.
Olaszország és a kontinens tüntetései: Euronews, Le Monde.
Albánia: Reuters, október 25.; Euronews, október 24.
Portugália, Spanyolország, Bulgária: Reuters, El País, Bolgár Nemzeti Rádió.
Energia és hibrid fenyegetések: Reuters, ENISA és az Európai Parlament kutatószolgálata.
