Több mint négyezer-ötszáz évig rejtőzött a Földközi-tenger mélyén egy kereskedőhajó rakománya, amely most átírhatja mindazt, amit az ókori hajózás kezdeteiről tudunk. A törökországi Kekova szigetének közelében feltárt kerámiaedények még abból az időből származhatnak, amikor Egyiptomban a gízai piramisokat építették. A kutatók szerint könnyen lehet, hogy a világ eddig ismert legősibb hajóroncsának nyomaira bukkantak.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A Földközi-tenger évezredek óta őrzi az emberiség történetének elfeledett darabjait. Elsüllyedt kereskedőhajókat, elveszett rakományokat, olyan tárgyakat, amelyek egykor hétköznapi használati eszközök voltak, ma azonban egész civilizációk történetéről mesélnek.
A törökországi Antalya közelében most olyan leletet vizsgálnak a régészek, amely különleges helyet foglalhat el a tengeri régészet történetében. A Kekova szigete mellett azonosított hajóroncs ugyanis az előzetes vizsgálatok szerint időszámításunk előtt 2700 és 2400 között süllyedhetett el.
Ez azt jelenti, hogy a hajó már akkor a Földközi-tengeren közlekedhetett, amikor az ókori Egyiptom monumentális piramisai épültek, és az európai történelem számos később meghatározó civilizációja még ki sem alakult.
A hajó eltűnt, a rakománya megmaradt
A felfedezés különlegessége, hogy a kutatók nem egy épségben fennmaradt hajótestet találtak. A faszerkezet az évezredek alatt elpusztult, a rakomány egy része azonban ott maradt a tengerfenéken.
A régészek több mint harminc nagyméretű kerámiaedényt és három kőhorgonyt azonosítottak a lelőhelyen. Az agyagedényeket, az úgynevezett amforákat az ókorban elsősorban különféle áruk tárolására és szállítására használták.
A legmeglepőbb azonban csak a vizsgálatok során derült ki.
Egyes edények belsejében ugyanis még mindig látható annak az anyagnak a maradványa, amelyet több mint négy évezreddel ezelőtt szállíthattak bennük.
A szakemberek egyelőre nem tudják biztosan, mi lehetett a rakomány. Az edényekben olívaolajat, bort vagy növényi gyantát is szállíthattak, de a pontos azonosításhoz további laboratóriumi elemzések szükségesek.
Egyetlen agyagedény egész kereskedelmi útvonalakat fedhet fel
A leletek vizsgálatát Hakan Öniz, az Antalyai Akdeniz Egyetem víz alatti régészeti kutatásainak vezetője irányítja. A munkában Karin Sowada, az ausztrál Macquarie Egyetem egyiptológiai és kerámiatörténeti szakértője is részt vesz.
Az edények formája, díszítése és az elkészítésükhöz használt agyag alapján a kutatók arra következtetnek, hogy a rakomány egy része a Jordán-völgy térségéből származhatott.
Hasonló kerámiákat korábban Egyiptomban, Trója térségében és Krétán is találtak.
Ez különösen fontos összefüggés.
Azt mutatja ugyanis, hogy a Földközi-tenger keleti medencéjében már közel ötezer évvel ezelőtt is működhettek olyan kereskedelmi kapcsolatok, amelyek egymástól jelentős távolságra fekvő területeket kötöttek össze.
Az ókori tengeri kereskedelem tehát jóval korábban lehetett összetett és szervezett, mint azt a fennmaradt hajóroncsok alapján eddig közvetlenül bizonyítani lehetett.
Mi történhetett azon a végzetes napon?
A kutatók szerint a hajó feltehetően a partok közelében haladt, amikor valamilyen okból sziklának ütközhetett.
Az egyik lehetséges magyarázat szerint viharba került, és a legénység a szigetek szélvédettebb oldalán próbált menedéket találni. A manőver azonban rosszul végződhetett, a hajó pedig elsüllyedt.
A történtek pontos körülményei természetesen nem ismertek. Azt sem tudni, honnan indult a hajó, hová tartott, és sikerült-e megmenekülniük a fedélzeten tartózkodóknak.
A körülbelül tízméteresnek becsült kereskedőhajó azonban olyan korról szolgáltathat bizonyítékot, amelynek tengeri közlekedéséről mindmáig rendkívül kevés közvetlen régészeti adat áll rendelkezésre.
Valóban ez lehet a világ legrégebbi hajóroncsa?
A mostani felfedezés előtt a görögországi Dokos szigeténél feltárt, mintegy 4200 éves hajóroncsot tartották a világ egyik legrégebbi ismert tengeri roncsának.
A törökországi lelet ennél akár több száz évvel is idősebb lehet.
A végleges tudományos megállapításhoz azonban további vizsgálatok szükségesek. A pontos kormeghatározás még nem zárult le, és a kutatás részletes eredményei egyelőre nem jelentek meg szakmailag lektorált tudományos folyóiratban.
Mindez azonban nem csökkenti a felfedezés jelentőségét.
A Kekova közelében megtalált kerámiák ugyanis már most különleges betekintést nyújtanak abba a világba, amelyben a hajósok a csillagokra, a partvonalakra és saját tapasztalataikra támaszkodva indultak útnak, hogy árukat szállítsanak a Földközi-tenger kikötői között.
A tenger elnyelte a hajót, az idő elpusztította a faanyagát, de a rakomány egy része megmaradt. Éppen elegendő ahhoz, hogy négyezer-ötszáz év elteltével a régészek ismét megpróbálják összeállítani egy régen véget ért utazás történetét.
