Lassan, de egyre több jel utal arra, hogy gyengül a magyar munkaerőpiac. A Központi Statisztikai Hivatal friss adatai szerint 2026 augusztusában 4 millió 654 ezer ember dolgozott Magyarországon, miközben a munkanélküliek száma 229 ezer fő volt.

A havi munkanélküliségi ráta júliushoz képest is romlott: 4,5 százalékról 4,7 százalékra emelkedett.

A hosszabb időszakot vizsgálva még markánsabb a változás. Június és augusztus között átlagosan 24 ezerrel kevesebben dolgoztak, mint egy évvel korábban, a munkanélküliségi ráta pedig 4,4-ről 4,8 százalékra nőtt.

Különösen figyelemre méltó, hogy a hazai elsődleges munkaerőpiacon 36 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma egy év alatt.

Mindez ugyanakkor egyelőre nem jelent munkaerőpiaci válságot. A 15–64 éves korosztály foglalkoztatási rátája 75,4 százalék volt, vagyis pontosan ugyanott állt, mint egy évvel korábban.

Van azonban egy adat, amely a headline munkanélküliségi mutatónál is fontosabb lehet.

Az álláskeresők 33,7 százaléka már legalább egy éve próbál elhelyezkedni. A tartósan munkanélküliek aránya egyetlen év alatt 4,2 százalékponttal nőtt, az átlagos álláskeresési idő pedig már 11,7 hónap.

Ez azért lehet különösen fontos jelzés, mert arra utalhat: nem pusztán átmeneti gazdasági lassulásról van szó. Egyre nagyobb probléma lehet, hogy a munkáltatók által keresett tudás, tapasztalat vagy földrajzi elhelyezkedés nem találkozik a munkát keresők lehetőségeivel.

Ez az úgynevezett készség- vagy munkaerőpiaci mismatch különösen érzékeny kérdés az ipari és technológiai átalakulás időszakában.

Magyarország egyszerre próbál magasabb hozzáadott értékű autóipari, akkumulátoripari, elektronikai és technológiai beruházásokat vonzani, miközben egyes hagyományosabb munkakörök iránt csökkenhet a kereslet. Ha az új beruházásokhoz szükséges képzettség nem találkozik a rendelkezésre álló munkaerő tudásával, akkor a gazdaság növekedése mellett is emelkedhet a tartós munkanélküliség.

A folyamat a gazdaságpolitika számára is kellemetlen dilemmát teremt. A hűlő munkaerőpiac önmagában inkább a monetáris lazítás, vagyis a kamatcsökkentés irányába mutathatna. A külső inflációs kockázatok, a magas nemzetközi hozamkörnyezet és az energiaárak alakulása ugyanakkor óvatosságra kényszerítheti a jegybankot.

A következő hónapokban ezért nemcsak a munkanélküliségi rátát lesz érdemes figyelni.

Legalább ilyen fontos lesz, hogyan változik a foglalkoztatottak abszolút száma, illetve tovább emelkedik-e azok aránya, akik egy évnél hosszabb ideje nem találnak munkát.

Ha mindkét mutató tovább romlik úgy, hogy közben a gazdaság ismét növekedni kezd, az már egyre inkább strukturális munkaerőpiaci problémára utalhat.

Források:
Központi Statisztikai Hivatal
Portfolio
OECD
Magyar Nemzeti Bank