Augusztus 10-én tartják a lustaság világnapját. A különös világnap apropóján a francia katolikus La Croix annak járt utána, mit tud ma a tudomány az ember tétlenségre való hajlamáról, és mit jelent valójában a lustaság a keresztény tanításban.

A válaszhoz először érdemes különbséget tenni pihenés és lustaság között. Az emberi szervezetnek szüksége van regenerálódásra, és önmagában az sem jelent erkölcsi problémát, ha valaki időnként egyszerűen nem csinál semmit.

Valóban lustaságra van programozva az ember?

Neurológusok és pszichológusok régóta kutatják, miért választják az emberek sokszor a kisebb erőfeszítést igénylő lehetőséget.

A 20. században terjedt el a tudományban a „legkisebb erőfeszítés elvének” gondolata. Eszerint az erőfeszítés bizonyos értelemben költséget jelent a szervezet számára, ezért az ember hajlamos lehet arra, hogy célját a lehető legkevesebb energiával próbálja elérni.

Egy 2018-ban a Neuropsychologia című tudományos folyóiratban megjelent kutatás arra jutott, hogy az ülő életmóddal kapcsolatos ingerek elkerülése nagyobb agyi erőforrásokat igényelhet. Más szóval: miközben az ember tudatosan elhatározhatja, hogy mozogni fog, az agyában ezzel párhuzamosan működhet egy energiatakarékosságra ösztönző folyamat is.

A La Croix ugyanakkor felhívja a figyelmet újabb kutatásokra is, amelyek árnyalják ezt a képet.

Nem az erőfeszítést, hanem a felesleges erőfeszítést kerüli az ember?

Az újabb megközelítés szerint nem feltétlenül arról van szó, hogy az ember egyszerűen nem szeret erőfeszítést tenni. Sokkal inkább mérlegeli, hogy a befektetett energia arányban áll-e a várható eredménnyel.

Ebben a költség és a haszon közötti egyensúly játszhat fontos szerepet.

Ennek evolúciós magyarázata is lehet. Az emberi történelem jelentős részében az energia megőrzése létfontosságú volt. Élelemhiány idején például előnyt jelenthetett annak, aki képes volt takarékosan bánni saját energiatartalékaival.

Ami tehát ma a kanapén ülve egyszerű lustaságnak tűnhet, annak hátterében részben nagyon régi biológiai mechanizmusok is meghúzódhatnak.

A pihenés nem azonos a lustasággal

A keresztény megközelítésben különösen fontos ez a különbségtétel.

A pihenésnek ugyanis helye van az ember életében. A kereszténység maga is ismeri a munka és a nyugalom ritmusát: a vasárnap nem véletlenül a pihenés, az istentisztelet és az emberi kapcsolatok számára is fenntartott idő.

Más kérdés, amikor a tétlenség tartós közönnyé, kötelességek elhanyagolásává vagy lelki restségként megjelenő magatartássá válik.

A keresztény hagyomány ezért nem egyszerűen azt vizsgálja, mennyi időt tölt valaki munkával vagy pihenéssel, hanem azt is, mi történik közben az ember belső világában.

Mit jelent az acedia?

A lustaság kérdésének keresztény értelmezésében fontos fogalom az acedia.

Evagriosz Pontikosz, a 4. századi szerzetes és sivatagi atya még nem a mai értelemben vett lustaságról beszélt, hanem az acediáról: olyan belső állapotról, amelyben az ember elveszítheti érdeklődését lelki élete, feladatai, sőt Istennel való kapcsolata iránt is.

Ferenc pápa 2024 januárjában egy általános kihallgatáson szintén foglalkozott az acediával. Úgy mutatta be, mint olyan veszélyes kísértést, amelyben az ember számára minden értelmetlennek és unalmasnak tűnhet, miközben az Istennel való kapcsolatát is elhanyagolhatja.

Ez már jóval többről szól annál, hogy valaki egy vasárnap délután inkább a kanapén marad.

A semmittevés néha éppen szükséges

A lustaság világnapja ezért egy érdekes ellentmondásra is ráirányítja a figyelmet.

A folyamatos teljesítményt elváró világban könnyű lustaságnak nevezni azt is, ami valójában pihenés. Pedig az embernek szüksége van olyan időre, amikor nem dolgozik, nem teljesít és nem próbál minden percben hasznos lenni.

A probléma inkább akkor kezdődhet, amikor a pihenés már nem feltölt, hanem tartós passzivitássá válik, vagy amikor valaki következetesen elfordul attól, amit megtehetne önmagáért, másokért vagy a saját lelki életéért.

A tudomány és a keresztény gondolkodás egészen más oldalról közelíti meg a kérdést, mégis találkozik egy ponton: nem minden tétlenség lustaság, és nem minden erőfeszítés önmagában érték.

Talán ezért a lustaság világnapjának legérdekesebb kérdése sem az, hogy szabad-e néha semmit tenni.

Hanem az, hogy mikor van szükség valóban pihenésre – és mikor használja az ember a pihenést arra, hogy elkerülje azt, amit valójában meg kellene tennie.