Háromszázötven évvel ezelőtt magyar protestáns prédikátorok raboskodtak a nápolyi gályákon, mert nem voltak hajlandók megtagadni hitüket. Szabadulásuk évfordulójára különleges oratórium született: Gryllus Dániel zenéjével és Szabó T. Anna verseivel. A költő szerint a hit, az irodalom és a zene olyan belső kapaszkodót adhat az embernek, amely a legnehezebb élethelyzetekben is megtartja.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A magyar protestantizmus történetének egyik legsötétebb fejezetét idézi fel a Látod-e, Isten? című oratórium. A 17. században hitük miatt üldözött prédikátorokat és tanítókat a pozsonyi vésztörvényszék elé állították, és választásra kényszerítették: vagy felhagynak szolgálatukkal, illetve megtagadják hitüket, vagy vállalják a fogságot és a gályarabságot.
Sokan az utóbbit választották. A nápolyi gályákon embertelen körülmények között raboskodó prédikátorok egy részét végül 1676 februárjában Michiel de Ruyter holland tengernagy szabadította ki.
A történelmi esemény 350. évfordulójára született meg Gryllus Dániel és Szabó T. Anna közös alkotása, amely Fabiny Tamás nyugalmazott evangélikus püspök kezdeményezésére készült. A mű budapesti díszelőadását szeptember 22-én tartották a Deák téri evangélikus templomban.
A hitet nem lehet láncra verni
Az oratórium nem egyszerű történelmi visszatekintés. A hitükhöz ragaszkodó emberek szenvedésén keresztül arról is beszél, mit jelent megőrizni a belső szabadságot akkor, amikor a külső szabadságot elveszik az embertől.
Szabó T. Anna a Magyar Kurírnak adott interjújában a költészet és a zene megtartó erejéről is beszélt. Felidézte, hogy már gyermekkorában, Weöres Sándor és Kányádi Sándor versein keresztül megtapasztalta, milyen mélyen képes hatni az emberre a ritmus és a kimondott szó.
A költő szerint a versek és a dallamok nem csupán művészi élményt jelentenek. A nehéz időszakokban segíthetnek feldolgozni a fájdalmat, eligazodni az érzelmek között, és megőrizni az ember lelki erejét.
Háromszázötven év után is érvényes üzenet
A Látod-e, Isten? különlegessége, hogy a történelmi tragédiát személyes emberi sorsokon keresztül mutatja be. Nemcsak az üldözöttek szenvedéséről, hanem a hűségről, a reményről és a megbékélés lehetőségéről is szól.
A Kőváry Katalin rendezésében színpadra állított mű a protestáns mártírok emlékét úgy őrzi meg, hogy közben a mai emberhez is szól.
A gályarab prédikátorok története arra emlékeztet, hogy a hit és a lelkiismeret szabadságának megőrzése olykor súlyos áldozatot követel. Az oratórium pedig arra, hogy az emberi méltóságot nem feltétlenül az határozza meg, milyen körülmények közé kerülünk, hanem az is, mihez maradunk hűségesek.
Mert vannak helyzetek, amikor mindent elvehetnek az embertől. A hitét azonban csak akkor veszíti el, ha maga mond le róla.
Forrás: Magyar Kurír, evangelikus.hu
